A Farinelli művésznéven ismert Carlo Broschi a XVIII. század leghíresebb kasztrált operaénekeseként került be mély nyomot hagyó emberként a színházi históriák könyvébe. Peter Breuer és Artur Kolmakov koreográfusok az ő életét szeretnék bemutatni egy korszak romantikájával, életérzéseivel együtt. A soproni és osztrák együttes művészei már nagyon várják a próbákat, és azt, hogy a tánc műfajában meséljenek el egy történetet a barokk korszak legnagyobb idoljáról, akinek népszerűsége a mai popsztárokéhoz hasonlítható.

No, de ki is az a Farinelli, és mi a titka, rejtélye? Erről honlapunkon már több többször írtunk. Itt olvashatnak érdekességeket az énekesről, életútjáról:

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1747-a-barokk-megasztar.html

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1722-barlangsztarok-farinelli%C2%A0.html  

A készülő előadásról, az alkotókról, a táncegyüttesekről, koregráfusokról itt olvashatnak:

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1740-farinelli-nemzetkozi-sztarokkal.html

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1779-misztikum-es-varazslat.html

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1785-farinelli-elegedett-koreografusok.html

http://www.soproniszinhaz.hu/hu/hirek/1791-farinelli-barlangszinhazi-energiaval.html  

Pénz, hatalom, befolyás

Ami talán a legizgalmasabb Farinelli pályafutásában, hogy 32 éves korában gyakorlatilag visszavonult úgy, hogy - nincs jobb szó rá - a spanyol királyi család megvásárolta magának. Ő pedig igent mondott egy olyan élete végéig szóló javadalmazásra, melyet soha senkinek nem fizettek még ki uralkodók sem előtte, sem utána. Amit pedig ezért nyújtott, felfogható egyfajta zeneterápiának, miután énekesként meghódította Olaszországot, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, Angliát.

Még pályája elején, annak idején Rómában debütált 1722-ben, majd két év múlva Bécsben, aztán 1726-ban Parmában, valamint Milánóban énekelt. Ezután Münchenben, s ismét Bécsben lépett fel. Diadalútja 1729-ben a velencei karneváli szezonban folytatódott. Metastasio két művét adta elő ekkor. A Teatro San Giovanni Grisostomo-ban jelent meg kora legnagyobb énekesei mellett. Óriási fellépti díjai mellett, elhalmozták pazar, drága ajándékokkal.

Miután felsőbb londoni köröket megbabonázva fürdött a népszerűségben és a pénzben, magához szólította a spanyol királynő, Elisabetta Farnese. Férje, V. Fülöp kedélybetegségét, depresszióját szerette volna gyógyítani Farinelli hangjával, énekével. A király nem beszélt, nem evett, alig mozdult, és sokszor halottnak tűnt. Nem tűrte a fényt és a zajt, a körülötte lévő környezet komor hangulatot árasztott.

Az első zeneterápiás este úgy zajlott, hogy a királyi szoba szomszédságában fakadt dalra Farinelli, és az addig szótlan uralkodó meghatottan átment hozzá, ott hallgatta tovább a dalait. Majd azonnal életre szóló szerződést ajánlott neki. A királyi család kamaraművésze és legbefolyásosabb tagja lett 23 évre. Később megkapta a Calatrava-rendet, amely a nemesség soraiba emelte. Farinelli a kapott pénzért, címért esténként egy trió kíséretében ugyanazokat az áriákat énekelte a királynak és a királynőnek, majd szép lassan megújította a spanyol operát. Hozatott profi olasz zenészeket, énekeseket, előadásokat Madridba. Rómában, Nápolyban, Párizsban és Londonban diadalmaskodó műveket mutattak be ekkor. Természetesen több kasztrált művész is érkezett a társulatokkal.

A király altatója

Ami problémát okozott Farinellinek, hogy minden estét vacsorától hajnalig a királyi szobákban kellett töltenie énekelve, pedig nem bírta az éjszakázást. Amíg el nem aludt a király, dalolt, majd ébredésekor, hogy jó kedve legyen, szintén áriázott egyet vagy kettőt. Rengeteg ajándékot kapott, ott lakott a palotában, részt vett az uralkodók bankettjein, kirándulásain, társadalmi eseményein. A király egészsége javult ugyan Farinelli szorgalmas munkájával, de mentális problémái nem oldódtak meg véglegesen. Mikor Fülöp fia, VI. Ferdinánd vette át az uralkodást, ő is megtartotta Farinellit, mert örökölte édesapja betegségét. Ekkor Farinellit már annyira becsben tartották, hogy a király feleségével, Bragança Mária Borbálaval, (spanyolul: Bárbara de Braganza) énekelt duettet.

Operaelőadások hajón 

Ő annyira támogatta Farinellit, hogy pazar produkciókat, varázsalatos esteket kért tőle. Nem kapott gyermekáldást, a művészet adta neki a vigaszt. Még hajón is tartottak operaelőadást, utánozva a londoni Temzén zajló hasonló királyi partikat. (Érdekesség, hogy 1758 augusztusában Bárbara meghalt Aranjuezben, valószínűleg elhízása és agyi stroke következtében, miután a szokásos extázissal hallgatta az egyik legjobb operát, amelyet Farinelli rendezett. Hitvese halálát követően a férj, VI. Ferdinánd búskomorságba esett, kolostorba vonult és mint elmebeteg halt meg egy évvel később, 1759. augusztus 10-én. Bárbara halálával felfüggesztették az összes operaelőadást, valamint a zenei fesztiválokat Aranjuez kertjeiben és a Tagus mentén.)   

Ezután Farinelli Bolognába vonult vissza hatalmas pénzzel (nyugdíjjal) a tarsolyában. Ott élt magányosan, miközben több ingatlannal rendelkezett. Halála előtt három héttel egyre gyengülve fiatalkori áriáit énekelte kastélyában páratlan kincsei, festményei, hangszergyűjteményei között. Színészek, uralkodók, zeneszerzők látogatták utolsó éveiben. Ő pedig csak mesélt nosztalgiázva, milyenek is látta a kalandos életét, miként élte azt meg. Lovagi ruhában a bolognai Santa Croce kapucinus kolostorában temették el, majd a napóleoni háborúk során a kolostort elpusztítva, a szintén bolognai Certosa temetőbe vitték.

A titok - miért kasztrálták? 

Farinelli titka nemcsak a hangjában, hanem a jellemében, intelligenciájában, műveltségében is rejlett. Nagylelkűségére jellemző, hogy sokat segítette a fiatal énekeseket, árvákat, szegényeket. A korszak egyik legtehetségesebb énekeseként hagyott nyomot, aki a zenetudósok szerint lehet, hogy nem futott volna be akkora pályát, ha nem kasztrálják, valószínűleg tizenkétéves korában. Ennek története a mai napig foglalkoztatja a történészeket. Miért kellett kasztrálni az amúgy gyerekkorában kiugró tehetségű Carlot, aki ráadásul nem szegény családból származott?

A kasztrálás jellemzően inkábbb a szegény sorsúak kitörési lehetőségeit növelte akkoriban. Egyes adatok szerint Olaszország területén négyezer ilyen műtétet végeztek el, s a vélekedések szerint körülbelül csak minden tizedik énekes tudott befutni, elismeréseket szerezni, jelentős vagyonra szert tenni. (A többiek egyházi kórusokban, mutatványosok, utacazenészek között találtak némiképp menedéket.) Farinelli édesapja hivatalanokként és zeneszerzőként dolgozott, édesanyja szintén a nemességhez tartozott. Nem akadt anyagi gondjuk. A kis Carlo igazi tálentumnak bizonyult, tíz esztendős korában mutatták be a híres tanítónak, Nicola Porporának. Röviddel ezután meghalt Salvatore Broschi, az apa, a család pedig addig nem látható anyagi nehezéségekkel küzdött. Egyes források szerint az idősebb testvér, Riccardo - aki komponistának tanult - hozta meg a döntést a kasztrálásról, hogy ezzel nagyobb teljesítményt tudjon nyújtani Carlo, és pénzt keressenek. Mások ezt vitatják. Elképzelhető, hogy korábban kasztrálták már a gyermeket, akkor, amikor édesapja még élt. Külföldi operatörténészek szerint a serdülőkor előtt viszont nem kasztrálhatták, hogy a tisztább hang előnyei érvényesüljenek. A feltételezések szerint elképzelhető egy lóról történő leesés, amikor az ágyék szakadása, és mindkét here kényszerű eltávolítása akadályozta a fiú szexuális fejlődését. Így alakítva a hangi adottságait, testi fejlődését.  

Akárhogy történt, Farinelli villámgyors karrierrel meghódította Európát, világhírűvé, dúsgazdaggá, halhatatlanná vált. Egy legenda életéről, leki vívódásairól, kalandos sorsáról készül most a nagyszabású táncmű soproni és osztrák együttműködésben a fertőrákosi barlangszínházban.

A táncmű története:

Mindenütt őt ünneplik, irigylik, ám életét a rémálmok, traumák, illúziók és a siker elillanásától való félelem jellemzi. Az előadásban megjelenik, ahogy a főhős a villájában éli mindennapjait, miközben illúziók sorozatában, a múltjában barangol. Visszagondol arra, életét Európában sikerek övezték. Felvillan gondolataiban az, amikor a spanyol király meghívására Spanyolországba utazott, ahol a kedélybetegségben szenvedő V. Fülöp királyt is meggyógyította varázslatos énekhangjával. Farinelli hamar népszerűvé vált a spanyol udvarban, közkedvelt alakja lett a spanyol nemességnek. Ottléte alatt megújította a színjátszást a spanyol operaházakban. A darab szerint Farinelli múltbéli szép emlékei elhalványulnak egy idő után. Sötétség borítja a hangulatát, magányosnak érzi magát és felemészti annak a gondolata, hogy az évek múlását nem állíthatja meg. Állandó szomorúság uralkodik rajta, amit csak barátai tudnak időnként elhalványítani. Baráti társaságának fontos tagja egy házaspár, Metastasio és Teresa. Utóbbi az énekes évek óta eltitkolt szerelme. Farinelli Teresa iránti szüntelen vágyakozása, viszonzatlan szerelme szenvedélyes víziókat kelt benne. Az út az énekes számára még így is a mennyek felé nyílik meg.