Élete legenda - Egy perc, 250 hang

Farinelli életében legendává, mítosszá volt. Kasztrál operaénekesként hódította meg Európát. Olaszországot, Ausztriát, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot megjárva tett szert világhírnévre, hatalmas vagyonra. Sokat lépett fel Bécsben, Velencében, Nápolyban, Milánóban, Londonban és Párizsban. Titka a fennmaradt írások szerint a különleges hangja volt. A szokatlan hangtartománya majdnem négy oktáv kiéneklését tette lehetővé. Mesteri, utánozhatatlan és egyedi énektechnikát alkalmazott. Ennek egyik része a kivételes légzésszabályozás, amelynek segítségével egy perc alatt egy szuszra tudott 250 hangot kiénekelni. A virtuóz, kiterjesztett részeknél a zenekar nem bírta követni. A hangja hasonlított egy mezzoszoprán, vagy szoprán női hanghoz, de erősségében felülmúlt azt. 

A fennmaradt életrajzi adatok szerint Farinellit a személyisége, intelligenciája, kulturált, bölcs viselkedése emelte a kor legnagyobb, legbefolyásosabb művészei közé. Mindemellett alázata, embersége, nagylelkűsége lenyűgözte kortársait. Gyakran segített a rászoruló spanyol családoknak, intézetet alapított koncertek szervezésére, amelyek bevételét árvák kapták.

Énekének szexuális és gyógyító erőt tulajdonítottak

Életére a legnagyobb fenyegetettséget viszont a női csodálói jelentették, akik mai szemmel mérve hihetetlen, felfoghatatlan, s elképesztő módon rajongtak érte. Valóságos Istennek tartották. Hangjának szexuális és égi gyógyító erőt tulajdonítottak. Hisztérikus viselkedésükkel, színpadra hajigált fehérneműikkel, nézőtéri ájulásaikkal, észveszejtő tombolásaikkal tovább fokozták a sztárkultuszt az énekes körül. Amikor Farinelli Londonban lépett fel, egyes lapok azt írták róla, az olasz opera a kasztrált művészek szereplése miatt megrontja a brit erkölcsi és kulturális életet, mert puha, érzéki, zenéje nem férfias, sőt, egyes énekesei sem azok. "Fényűző, nőies import ez, amely rontja a nemzeti identitást és a brit dráma hírnevét." Így vélekedett a kritika akkor róla. Majd azt is szóvá tették: mindez a jelenség eltántontorítja a férfiakat attól, hogy megvédjék hazájukat. Az opera és egyes énekesek iránti női rajongás pedig rossz irányba viszi a fiatal lányok gondolatait. Farinelli ennek ellenére meghódította a londoniakat. A felsőbb körökből nagy védelmezői, rajongói akadtak, akik áradoztak róla. "Úgy hódít, mint Caesar" - írták róla egy hercegi levélben. 

Az egyik első kasztrált operaénekes sztár ebben a korszakban Senesino volt. Karrierje őt Londonhoz köti. Händel operáiban tizenhét főszerepet énekelt ekkor, ám váratlanul otthagyta a Händel vezette Királyi Zeneakadémiát és átment az Előkelők Operájához, ahol egyszerre léphetett fel Farinellivel, akit a közönség és ő is pajzsra emelt. Gyakorlatilag Farinelli megjelenése bedöntötte Händel társulatát. Ez a történés kényszerítette a zeneszerzőt, hogy lassan oratorikus művek felé forduljon. Mindig versenyzett Farinelliért, de soha nem nyerte meg magának. Igaz, egy művet sem írt neki.  

A mai celebekkel, mesterségesen fenntartott hírességekkel ellentétben Farinellinek hosszú és eredményes volt a karrierje. Az, hogy mindeközben mi zajlott a lelkében, erről keveset tudni. Peter Breuer - aki a Sopronban bemutatott Coco Chanel életéről szóló táncmű koreográfusa volt - írta meg most Farinelli címmel azt a történetet, amely segíthet megérteni, elképzelni mindezt. 

Táncban elmesélve

Az ő elképzelt sztorija szerint a színpadon megjelenik majd a főhős, aki a villájában éli mindennapjait, miközben a múltjában barangol. Visszagondol arra, életét Európában sikerek övezték. Felvillan az, amikor a király meghívására Spanyolországba utazott, ahol a kedélybetegségben szenvedő V. Fülöp királyt is meggyógyította varázslatos énekhangjával. Farinelli hamar népszerűvé vált az uralkodói udvarban, közkedvelt alakja lett a nemességnek. Ottléte alatt megújította a színjátszást az operaházakban. A darab szerint Farinelli múltbéli szép emlékei elhalványulnak egy idő után. Sötétség borítja a hangulatát, magányosnak érzi magát és felemészti annak a gondolata, hogy az évek múlását nem állíthatja meg. Állandó szomorúság uralkodik rajta, amit csak barátai tudnak időnként elhalványítani. Baráti társaságának fontos tagja egy házaspár, Metastasio és Teresa. Utóbbi az énekes évek óta eltitkolt szerelme. Farinelli Teresa iránti szüntelen vágyakozása, viszonzatlan szerelme szenvedélyes víziókat kelt benne. Az út az énekes számára még így is a mennyek felé nyílik meg.

A barlangszínházban látható művet nem akármilyen nemzetközi sztárokat felvonultató stáb állítja színpadra. A koreográfusok a műfaj nemzetközileg jegyzett legnagyobb egyéniségei, akiknek munkáit a világ számos pontján ünnepelték vastapssal a nézők. A forgatókönyvet író német Peter Breuer, a műfaj professzora és az ukrán táncművészet legendája, Artur Kolmakov közösen állítja színpadra a St. Pölten-i Europaballett és Sopron Balett húsz szereplős előadását.

A darab  főszerepét a francia származású Florient Cador, a St. Pölten-i Europaballett sztárja táncolja. A többszörösen díjazott művész, koreográfus, táncpedagógus szinte az egész világon fellépett már. Az előadásban fontos szerepet tölt be a zene. Nem akármilyen énekest nyertek meg a szervezők erre a produkcióra. Érkezik Kevin Elsnig kontratenor, aki két éve bekerült  a "Das Supertalent" című óriási népszerűségű televíziós műsor fináléjába.

A Farinelli-sztori nemzetközi sztárokkal - Érdekességek az előadásról, alkotókról, egy barokk mítoszról a honlapunk itt:

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1740-farinelli-nemzetkozi-sztarokkal.html 
 

A sztár titka

A krónikák szerint szerint Farinelli 1726-ban Parmába és Milánóba is ellátogatott, ahol nem más, mint a nemzetközi tekintély, Johann Joachim Quantz XVIII. századi zeneszerző, híres fuvolaművész, II. Frigyes porosz király fuvolatanára hallgatta meg, hogyan énekel. Azt mondta róla, Farinellinek átható, telt, gazdag, fényes és jól modulált szopránhangja van. Abban az időben ez az A-tól a középső C. fölött két oktávig terjedt. Feljegyezte róla még azt, hogy a D intonációja tiszta, trillája gyönyörű, lélegzete rendkívüli és torka nagyon mozgékony. A levegőtartási adottsága miatt pedig könnyedén, széles sávban képes énekelni. (Ehhez kapcsolódó érdekesség, amikor 1994-ben elkészült a Farinelli, a kasztrált című film - akkor, hogy a főszereplő énekesi hangját hitelesen tudják ábrázolni - digitálisan kevertek össze egy kontratenor és egy szoprán hangot - a szerző.)