Visszhang
Ezen az oldalon elérhetőek azok a nézői vélemények - diákoké és pedagógusoké egyaránt -, amelyeket valamilyen formában eljuttattak hozzánk a színházi nevelési előadásaink kapcsán. Ugyanitt letölthető dokumentum formájában közzétesszük azokat a sajtóanyagokat is, amelyek előadásainkkal foglalkoztak.
Minden kedves nézőnket és az előadásainkon részt vevőket arra biztatunk, osszák meg velünk és nézőtársaikkal a gondolataikat! Örömmel várjuk a meglátásokat a ne@prokultura.hu ímélcímen!
2015/2016. évad
Bocsáss meg, Madárijesztő!
Az alábbi sms-üzenetet a foglalkozásvezető címére érkezett:
"Kedves Ervin! Idő híján sajnos sem ma, sem tegnap nem tudtam gratulálni az előadáshoz. Ismét remekművet láttunk. Hihetetlen életszerű, döbbenetesen tapintható, természetes és hiteles volt a játék, és igazi lelki mélységeket mozgatott meg. Tökéletesek a figurák! További sok sikert! Köszönjük!"
(Hunyadi Ev. Ált. Isk. – Pécz Ágota tanárnő) – 2016. január 20.
2014/2015. évad
Luke és Jon
Elküldve: 2015. február 27. 16:24
Címzett: muvtitkarsag
Tárgy: Luke és Jon
Jó napot kívánok!
Nagyon tetszett a tantermi előadás, és jó dolog az utána lévő foglalkozás, mert segít a történet megértésében. Nagyon várom a következő tantermi előadást, mert így ott játsszák előttem és körülöttem, és ez jobb, mintha egy nézőtérről nézünk végig egy darabot.
Üdvözlettel: Csóka Benedek (Széchenyi István Gimnázium, Sopron)
______________________________________________________
Elküldve: 2015. március 23. 21:10
Címzett: muvtitkarsag
Tárgy: köszönet
Tisztelt Cím!
Szeretnék köszönetet mondani a Sopronkövesdi Általános Iskola felső tagozatos diákjai és a magam nevében, a mai napon látott Luke és Jon előadásáért, a színészek remek játékáért, és az előadást követő nagyon tanulságos és remek pedagógiai érzékkel vezetett beszélgetésért.
Külön köszönet jár ezért a rendezőnek, Németh Ervinnek.
Kívánjuk, hogy minél több ilyen remek, tanulságos és élvezetes előadásban legyen részünk, ezért kívánunk a rendezőnek és a színészeknek további jó munkát, és sok sikert!
Tisztelettel:
A Sopronkövesdi Általános Iskola felső tagozatos diákjai és Tóthné Bódy Katalin tanár
____________________________________________________________________________________
Elküldve: 2015. március 25. 19:28
Címzett: muvtitkarsag
Tárgy: Tantermi színház
Befejeződtek iskolánkban a tantermi színházi előadások. A hét előadáson és az azt követő drámafoglalkozásokon 129 tanulónk vett részt. A maradandó élményért köszönet illeti Németh Ervint, a felnőtt és diák szereplőket.
Csak remélni tudjuk, hogy ez a kezdeményezés folytatódik, hisz ez a 129 tanuló bérlettel nem rendelkezik, színházba nem jár. Ezekkel az előadásokkal élményt nyújtanak diákjainknak, közelebb hozzák a színház világát; formanyelvét a drámaórán igyekeznek megfejteni.
Nagyon nagy segítséget jelent a magyar szakos kollégák számára. A feldolgozott téma még osztályfőnöki órákon is alkalmat ad beszélgetésre, az erkölcsi dilemmák megvitatására.
Reméljük a jövő tanévben sorra kerülő folytatást!
Sopron, 2015. március 25.
Tisztelettel: Szabóné Jachimek Ilona
munkaközösség-vezető
Deák Téri Általános Iskola,Sopron
2013/2014. évad
Semmi
A csepregi általános iskolában bemutatott színházi nevelési előadásról a Vas Népe helyszíni riportban számolt be, amely elolvasható itt is: http://vaol.hu/csepreg/a-semmi-diakokkal-1608526
2012/2013. évad
Dúvadnevelde
Dúvadnevelde, avagy színházra nevelés – másképp
Keményen hangzik a névsorolvasás, miközben a nézők gyanútlanul helyet foglalnak a színpadon, körbefogva a játékteret. A bensőséges félhomály nem is sejteti: kíméletlen előadás lesz a most következő, olyan példázat, amelyen mindenkinek el kell gondolkodnia.
Németh Ervin rendezőtől és előadásaitól megszoktuk, hogy nem a népmesék világába kalauzolnak el bennünket, hanem extrém helyzetekben teremtik meg a katarzis élményét. Most egy orosz regényt, Gabisev Dúvadneveldéjét választották a játék alapjául. A mű valójában csak kiindulópont, hiszen minden – a rettentően agresszív, kegyetlen valóságelemekre felfűzött – jelenet a színjátszók improvizációs ötleteiből épül fel.
A helyszín a hetvenes évek Szovjetuniója, a fiatalkorú bűnözők egyik büntetőtelepe. A zárt világot különleges törvények irányítják, amelyek egy részét a hatalom alkotja meg. Ám sokkal lényegesebb a másik: a fiatalok által az erőszakra, az erősebbek kiváltságaira épített rendszer. A kérdés adott: mit kell tenni ahhoz, hogy az egyén ne oldódjon föl ebben a közegben, ne váljon akarat nélküli bábbá, „amőbává”. Az előadás körvonalazza a megoldást: nem szabad feladnunk az emlékeinket, amelyek segítenek a túlélésben. A hétköznapok egyhangúságában felidézett bírósági tárgyalás, az álmok átélése, a november 7-re készülő Kalinka-produkció fergeteges próbája, a megaláztatások, kegyetlenkedések, a finom utalás őrök és fiatalok viszonyára, a favorizált nagypapa-konzerv mind ezt a kérdést járja körül. Persze bőven fellelhető az előadásban a társadalomkritika is („Röpüljetek csak galambocskáim, jó tágas a kalitka!”), de nem ez a leglényegesebb momentum. Sokkal inkább az egyén, az egyéniség, a személyiség megmaradása minden körülmények között.
Az előadásokon egy-egy iskolai osztály – a hetedikes korosztálytól fölfelé – vesz részt. A Dúvadnevelde már túl van a tizedik bemutatón, ám ezek végén soha nem csattan fel a taps. Egy ideig néma csöndben várják a nézők, lesz-e folytatás. Van, hiszen Németh Ervin a bő negyvenperces bemutatót követően közel két órán át beszélget és játszik a nézőkkel, ízekre szedve a darabot. A Dúvadnevelde segítségével így mutatja be a színházi eszköz- és motívumrendszert. Hiszen a rendezőnek az értő színházlátogatóvá nevelés éppoly fontos, mint a jó előadás.
(Nagy Imre Napló-beli cikke nyomán)
In: http://naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20120606_duvadnevelde_szeleburdiak
Egy anekdota
Borongós, sötét, ködösen nyirkos november végi este a soproni Deák téren. A Dúvadnevelde foglalkozásvezetője a szállása felé siet. Túl vannak aznapra már a harmadik előadáson. Egyszer csak hangot hall a háta mögül, a nevén szólítja valaki. Először nem akar hinni a fülének: honnan ismerik itt Sopronban a nevét? De a hang újra megszólítja, most már közelebbről. Megfordul. Egy kislány áll előtte:
- Emlékszik rám? Ma délelőtt játszották nálunk a Hunyadiban a Dúvadneveldét.
A foglalkozásvezető bólint, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy a sok diákarc közül éppen erre a lányéra emlékszik.
- Csak azt akartam mondani - folytatja a lány -, hogy én még egyáltalán nem voltam színházban, de ez nagyon tetszett!
A foglalkozásvezető zavarban van, csak annyit tud meglepetésében mondani: "Örülök..."
- Azt hiszem, máskor is megyek majd. Csókolom!
Azzal a hetedikes kislány eltűnik a ködös estében.
Hm, hát mégis érdemes...
35 kiló remény
Utálok suliba járni. Az égadta világon semmit nem utálok így. És ezzel még keveset mondtam. Rámegy az életem. A 35 kiló remény egy kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Bármit megszerel, szívesen segít...
Bocsáss meg, Madárijesztő!
Színház a tanteremben, avagy a tanterem költözött a színházba? Lenka és az osztály. Egy teljesen hétköznapi közösség, amelyet azonban egyáltalán nem az emberi jóérzés szerint elvárható értékrendszer működtet. Itt nyoma sincs a szolidaritásnak, egymás megbecsülésének, a gyengébb, a kiszolgáltatottabb segítésének, helyette viszont...
Dúvadnevelde
A Soproni Petőfi Színház a 2012/2013. évadban elindította a színházi-nevelési programját, amelynek keretében tantermi színházi előadásokat és drámafoglalkozásokat tart az iskolákban. Az egyes foglalkozások életkorhoz igazítottak, de elsősorban – az életkoruknak és formálódó világlátásuknak megfelelő darabok híján lévő – 12-16 éves korosztály...
Semmi
A 2013/2014-es évadban is folytatódott a Soproni Petőfi Színház iskolaszínházi programja, amelynek keretében március elejétől játszotta a színház új, három tanítási órás tantermi színházi projektjét. Az előző év nagy sikerű Dúvadnevelde és a Kövek programja után ezúttal Janne Teller regényéből készített adaptációt és...
Luke és Jon
Az alapul szolgáló regény Angliában 2010-ben jelent meg, de a szerző, Robert Williams már 2007-ben, kéziratos formában elismerést kapott érte, elnyerte az Egyesült Királyság vezető könyvkereskedő cégének egyik díját. Egyik kritikusa azt írja róla: „Ez a próza már majdnem költészet. A Luke és Jon az ígéretről szól, minden értelemben...” A...