A Farinelli művésznéven ismert Carlo Broschi a XVIII. század leghíresebb kasztrált operaénekeseként vonult be a történelembe. Amikor színpadra lépett, a hölgyek elájultak a nézőtéren. Hangja gyógyított. Az ő kalandos életét, eltitkolt szerelme iránti érzéseit, önmagával vívott harcait, érzéseit mutatja be a grandiózus táncmű, megidézve a barokk kort, egy ember állandó félelmét a sikertelenségtől és a magánytól. Az izgalmat, szenvedélyt, szerelmet tartogató 22 szereplős koprodukció szeretné meghódítani az európai közönséget. A fertőrákosi premier után július 2-án és 17-én St. Pöltenben látható az előadás. 

A koreográfusok a műfaj nemzetközileg jegyzett legnagyobb egyéniségei, akiknek munkáit a világ számos pontján ünnepelték vastapssal a nézők. A forgatókönyvet író német Peter Breuer, a műfaj professzora 1994-ben bemutatott film után érezte azt, hogy a tánc nyelvén is érdekes, izgalmas lehet Farinelli sorsa a színpadon. Az ukrán táncművészet legendája, Artur Kolmakov is egyetértett ezzel, is közös munkájukból született meg a mostani előadás.  A produkcióhoz Gerlinde Brendinger tervezésében mintegy 150 jelmez készül, sztárénekest, a nemzetközi szinten kiemelkedő kontratenort, a dél-stájerországi "aranyhangot", Kevin Elsniget is megnyerték maguknak. Ő négy dalt énekel majd az előadásban.

Kevin Elsnig, az aranyhang

Az előadásban fontos szerepet tölt be a zene. Händel, Scarlatti, Nyman és Klaus Nomi muzsikái hangzanak el. Nem akármilyen énekest nyertek meg a szervezők erre a produkcióra. Érkezik Kevin Elsnig kontratenor, aki három éve bekerült  a "Das Supertalent" című óriási népszerűségű televíziós műsor fináléjába. A Dieter Bohlenból, Sylvie Meisből és Bruce Darnellből álló zsűrit akkor teljesen lenyűgözte teljesítményével, akárcsak a közönséget. Megkapta a "dél-stájerországi aranyhang" jelzőt tőlük. A különleges hangú művész az elmúlt években miséken, oratóriumokban, operaprodukciókban énekelt, és számos koncerten lépett fel óriási sikerrel Ausztriában, Barcelonában, Veronában,  San Franciscóban, a szingapúri Esplanadében. Szólóénekesként több szerepre készül.
 

Florient Cador lesz Farinelli

A főszerepet a francia származású Florient Cador, a St. Pölten-i Europaballett sztártáncosa formálja meg. A többszörösen díjazott művész, koreográfus, táncpedagógus szinte az egész világon fellépett már. A táncot az emberi lélek legerősebb kifejezési eszközének tartja. Ezt bizonyítja eddigi magas szintű teljesítménye, nemzetközi hírneve. Nagyon készül arra, hogy a barlangszínház közönségét is elvarázsolja. A Coco Chanel életét bemutató előadásban Daliként láthatták már a soproni nézők.

Megelevenedik Casanova és Mozart

A két együttes húsz művésze vesz részt a grandiózusnak ígérkező táncműben, amelyben a soproni csapatból a spanyol király figuráját Ruszlan Szojengosev, a királynőét Horváth Renáta alakítja. A fiatal Farinellit Dominik Vaida formálja meg. A történet forgatókönyve szerint a főszereplőn és baráti körén kívül megelevenednek a színpadon a barokk korszak jellemző személyiségei, zeneszerzői. Mozart, Händel is megjelenik, csakúgy mint Casanova és a spanyol királyi udvarba szintén bepillantást lehet nyerni. Farinelli egyedülálló énekhangjával meggyógyította V. Fülöp királyt, aki állandó kedélybetegségben szenvedett. Láthatjuk a színpadon a körberajongott énekes önmagával vívott harcait és mindazt, amit egy korszak ünnepelt, dúsgazdag sztárja átélt.

Misztikus, varázslatos, titokzatos

- Ez a darab egy kevés iróniával megfűszerezett misztikus elemekkel átszőtt barokk balett. Egy művész sorsát, titkos álmait, rémálmait, vágyait, mutatjuk meg ennek az időszaknak az ellentétes világával, társadalmi jelenségeivel együtt. Az olasz és francia nemzet vidámsága találkozik a nehézkes etikettel, a spanyol udvarház hangulatával. A néző pedig egy nagy hatású énekes sorsán keresztül velünk utazhat ebbe a varázslatos, titokzatos világba - ezt mondta Peter Breuer, aki Artur Kolmakovval neoklasszikus stílusban alakította ki a koreográfiát, a klasszikus és modern balett közötti átmenetet vegyítette. Komoly technikai tudást és fizikai állóképességet igényelnek az általuk kitalált látványos elemek. Sok emelés, megtartás, ugrás jellemzik a jelenetek a koreográfiáit, miközben nagy hangsúlyt helyeznek a szerepek, a szereplők, figurák, helyzetek belső útjainak, emberi, érzésbeli motivációinak a megtaláláshoz. Mert a történet mélységeit, üzeneteit, tanulságait csak így lehet átadni a nézőknek.

Barokk időutazás

-  Mindkettőnknek inspirálóan, érdekesnek bizonyult a barokk időszak, ennek a kornak a színei és az, hogy milyen kedvvel éltek akkor az emberek az inkvizíciók után. Ebben az időszakban is láthatunk, találhatunk érdekes, kettős sorsot hordozó, ugyanakkor nagy hatással bíró személyiségeket. Remek zeneszerzőktől születtek nagyszerű művek. A légkör, a szereplők sugározzák az izgalmakat, a titkokat, hogy mindez színpadon megjelenjen. A korszakról tudni lehetett, hogy akkoriban a hölgyeknek nem volt megengedett nyilvánosság előtt énekelni, viszont, ha egy férfi női hangon tette ugyanezt, az biztos sikernek számított. Farinellit - akinek testvére zeneszerző volt - a biztos siker és gazdagság érdekében kasztrálták gyermekkorában. A művész családja egyébként nem volt szegény - sokakat akkor a jobb élet reményében vetettek alá ilyen műtéteknek. Ő mindent elkövetett, hogy nagyon gazdaggá, sikeressé váljon. Ez is egy érdekes motivációja volt az életének. Mindezeket súlyozva a főhős belső lelki utazásai, vívódásai, önmagával szembeni csatái, a siker és a magány ábrázolása motivált bennünket. Szerintünk most is egy barokk időszak hullámait éljük meg vagy épp keresztülmegyünk rajt. A nézők ezzel a történettel Farinelli életének varázslatos érzelmi és lelki világát láthatják és érthetik meg.  El tudnak mélyedni benne, akár még párhuzamokat is vonhatnak a jelennel - mondták az alkotók.

A díszlettervező Artur Kolmakov, a jelmeztervező Gerlinde Brendinger, a koreográfus asszisztens a Sopron Balett vezetője, a Harangozó-díjas Demcsák Ottó. Az ügyelő Kiss Noró.  
 

A történet:

Mindenütt őt ünneplik, irigylik, ám életét a rémálmok, traumák, illúziók és a siker elillanásától való félelem jellemzi. Az előadásban megjelenik, ahogy a főhős a villájában éli mindennapjait, miközben illúziók sorozatában, a múltjában barangol. Visszagondol arra, életét Európában sikerek övezték. Felvillan gondolataiban az, amikor az uralkodó meghívására Spanyolországba utazott, ahol a kedélybetegségben szenvedő V. Fülöp királyt is meggyógyította varázslatos énekhangjával. Farinelli hamar népszerűvé vált a spanyol udvarban, közkedvelt alakjává vált a nemességnek. Ottléte alatt megújította a színjátszást a spanyol operaházakban. A darab szerint Farinelli múltbéli szép emlékei elhalványulnak egy idő után. Sötétség borítja a hangulatát, magányosnak érzi magát és felemészti annak a gondolata, hogy az évek múlását nem állíthatja meg. Állandó szomorúság uralkodik rajta, amit csak barátai tudnak időnként elhalványítani. Baráti társaságának fontos tagja egy házaspár, Metastasio és Teresa. Utóbbi az énekes évek óta eltitkolt szerelme. Farinelli Teresa iránti szüntelen vágyakozása, viszonzatlan szerelme szenvedélyes víziókat kelt benne. Az út az énekes számára még így is a mennyek felé nyílik meg.

 

Minden, amit tudni lehet az előadás alkotóiról, nemzetközi hírű koreográfusairól, a főszereplőről,  a St Pölten-i Europaballettről, a Sopron Balettről, és az együttműködésükről:

Tartalmas együttműködés

A Sopron Balett és a St. Pölten–i Europaballett között a 2018–ban kötött együttműködés szemmel láthatóan tartalmasnak bizonyult, hiszen a két évvel ezelőtti A szving meg a tangó koprodukcióban készült nagy sikerű táncjáték elnyerte a soproni közönség tetszését. Az Ausztriából érkező neves táncműhely a Coco Chanel életéről szóló új produkciójának bemutatóját a Petőfi Színházban tartotta hatalmas sikerrel. Ebben az évadban a Stabat Mater táncműhöz érkeztek szereplők az osztrák csoportból. Most pedig újabb közös munka vár a művészekre. Farinelli mítoszát idézik majd meg közösen. 


Sopron Balett: sokszínű repertoár

A Sopron Balett Demcsák Ottó Harangozó-díjas koreográfus vezetésével a Soproni Petőfi Színház tánctagozatából alakult önálló társulattá 2014 augusztusában, s felvételt nyert a Magyar Táncművészek Szövetségébe. A társulat minden évadban képviseltette magát egy-egy új bemutatóval a Soproni Petőfi Színház műsorában, emellett közreműködött a teátrum zenés és prózai előadásaiban. Műfajilag és stílusokban sokszínű produkciókban szerepeltek nagy sikerrel. A klasszikus balettől kezdve a musicaleken, rockoperáktól, az operetteken a szvingen, a tangón, a dzsesszen át a kortárs-és modern táncokig terjed a repertoárjuk. A 2015-ben színpadra került A szép Cerceruska című mesetáncjátékuk elnyerte a győri XI. Magyar Táncfesztivál keretében megrendezett Gyermek Táncfesztivál közönségdíját. Majd egy évvel 2016-ban az Álmos legendája című táncmű a szarvasi V. Magyar Teátrum Nyári Fesztiválon megkapta a zsűri díját a leglátványosabb táncjátékért, a legjobb férfi táncos Bolla Dániel lett, míg Szarka Gyula zeneszerzői különdíjat vehetett át az új zenemű megalkotásáért. A csapatban a Saransk City Ballettel 2015-ben kötött együttműködés eredményeként több orosz táncos lép színpadra. A Sopron Baletthez szerződött Alekszej Batrakov balettmester és koreográfus, aki 2004-ben, és egy évvel később fődíjasa volt az összoroszországi koreográfusversenynek. A Sopron Balett több hazai fesztiválon szerepelt és határon túli meghívásokat is kapott az elmúlt években.

Táncosok a világ minden tájáról

A Michael Fichtenbaum nevével fémjelzett Europaballettet a világ minden tájáról érkező fiatal balett–tehetségek kovácsműhelyének tartják. Rendszeresek a vendégfellépéseik a Bécsi Állami Operában, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Kubában, továbbá Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia és Csehország vezető színházaiban. Az Europaballett koncepciójához hozzátartozik az együttműködés a táncművészet kiemelkedő szereplőivel, így Renato Zanella mellett Peter Breuer és Artur Kolmakov is koreográfusként dolgozik velük. Olyan kiemelkedő táncosok kerültek ki tőlük, mint Karina Sarkissova, Kirill Kourlaev, Maria Abashova, Anna Yanchuk, Kristina Kantsel, Lilli Markina és Natalie Kush.

A tánc professzora
 
Peter Breuer a hatvanas évek kezdetétől mértékadó formálója volt a német tánc területének. Koreográfusokat inspirált, példaképévé vált az őt követő generációknak. Nemzetközi szólista karrierje a London Festival Balett tagjaként indult útjára 1973–ban, de mellette egyidejűleg tagja volt düsseldorfi, berlini, müncheni balettegyütteseknek is. A világ számos pontján turnézott. Később az American Ballet Theatre-ben és a milánói Ballett des Teatro alla Scalában táncolt. A világsztár művész visszavonulása után a Bajor Állami Operában, a Rajnai Német Operában, a Berlini Állami Operában és a Budapesti Állami Operában állított színpadra koreográfiákat. A kilencvenes évek elején a salzburgi Tartományi Színház Balett igazgatója és koreográfusa lett. Ebben az időszakban az Orpheus és Eurydike és a Peer Gynt is szerepelt a munkái között. Olyan ősbemutatók fűződnek a nevéhez, mint Medea, Bolero, Tschaikowsky, Marilyn. Majd 2014–ben a saját forgatókönyve alapján A hattyúk tavát, a Diótörőt, vagy éppen a Mythos Cocót álmodta színpadra. Peter Breuer mint a Salzburg Balett vezetője mára – 26 év után – művészeti tanácsadó szerepkörbe vonult vissza, de a színházi világban továbbra is koreográfusi munkák fémjelzik a nevét. Életútja pedig a továbbiakban beteljesedett egy társulattal, melyre a legsikeresebb koreográfiáit szabta: a nemzetközi összetételű St. Pölten-i Europaballettból Michael Fichtenbaum vezetésével megalapította a „Breuer Ballett Salzburgot.” Ő írta a Farinelli táncmű történetét.

Minőségi előadások legendája

A másik koreográfus az ukrán táncművészet legendája, Artur Kolmakov. Ő a moszkvai Kormányzati Színházművészeti Intézetben végzett. Tanára a Moszkvai Bolsoj rendező–igazgatója, Vlagyimir Vasziljev volt, aki „A fényes művészet” kitüntetésben részesítette a kirobbanó erejű tehetséget. Röviddel ezután Kolmakov megalapította saját táncszínházát. Műsorai és koreográfiái nagy sikert arattak, olyannyira, hogy saját tévéműsort vezetett Dance Empire International címmel. Ezután őt választották a moszkvai „METROPOL” igazgatójának. Táncosai több díjat nyertek el. Az 1990-es évek végén Ausztriában és Svájcban kezdett dolgozni. Modern koreográfiákat készített a „Prix de Lausanne”-hoz, Európa legfontosabb nemzetközi táncversenyéhez, s azzal elnyerte az első díjat. Majd számos modern táncbemutatón koreografált szoros együttműködésben a berlini, bécsi balettkonzervatóriumokkal és még több társulattal. Azóta a bemutatói sikeresen turnéztak Európában és Ázsiában. A világ legjobb cirkuszi, táncművészeti társulatainak nemzetközi művészeit vonzzák az előadásai. Sikereinek titka a kiváló minőség, a professzionalizmus és a szórakoztatás egyedülálló kombinációja. Jelenleg Traismauerben él, dolgozik az Europaballett tagjaival.

A sokoldalú sztártáncos

Florient Cador az elmúlt három évben St. Pölten színeit nemcsak az osztrák előadásokon képviselte, hanem a nemzetközi találkozókon is. Fellépett például 2017-ben az osztrák balettgálán, majd Eszéken, Horvátországban. Két éve a havannai balettművészeti fesztiválon szerepelt. Táncolt Peter Breuer "Van-e bárki odakint" című munkájában, amely a Pink Floyd zenéjére készült. Turnézott Amerikában és Kanadában 2016 és 2019 között. Kapott már sok elismerést Fraciaországban, Svájcban, Ausztriában. Klasszikus balettet, jazztáncot, tangót tanult tengerentúli képzéseken. A tavalyi nagyon sikeres év volt Florient számára. A "Wolfgang Amadé" és a "Bolero" főszerepeit táncolta Renato Zanella fantasztikus színpadi műveiben. A tehetséges művész 2019-ben St. Pölten városa kulturális díjának nyertese volt. A szakemberek szerint figyelemre méltó karrier az övé. Az Europaballett kiemelkedő egyéniségének tartják.  

További érdekességek, színes sztorik Farinelliről: 

A lángoló csillag

Farinelli a korszak megasztárja volt. Előadásaitól eksztázisba jött a közönség, a nők önkívületbe kerültek, ha hallhatták énekelni. Uralkodók tartottak a befolyásától. A kor legjobban fizetett, kalandos életű művészeként került be a legendák világába. Mítosza ma is él, hangjának gyógyító erőt tulajdonítottak. Lángoló csillagnak hívták. Királyok hajbókoltak előtte, pénztárnokaik sápadtan öntötték elé országaik pénzét, kincseit. A nők hisztérikus mámorban eszméletüket vesztették a fellépésein. Akadt, aki magához térve egy hétig önkívületben bolyongott medáljába rejtett képét ölelgetve, nevét sóhajtva. Egy kisregény szerint megcsendültek a magasban az operaházi kristálycsillárok, ha énekelt. A csembalónál ülő karmester földhöz vágta parókáját, mert nem tudták követni az áriáját és a percekig kitartott legmagasabb hangjait. A barokk korszak legnagyobb sztárjaként vonult be a történelembe legendájával, hírnevével, gazdagságával és emberi vívódásaival együtt. Halálakor azt kérte, ötven szegény ember kísérje utolsó útjára és mindannyian kapjanak ezért bőséges adományt. Azt tartják, Farinelli képes volt 250 hangot kiénekelni egyetlen levegővétellel, illetve kitartani egy hangot legalább egy percig. Olyan szintű énekese volt a korszaknak, akiért Händel versenyzett, hogy művét megszólaltassa. Énekesi adottságaira jellemző, hogy a fennmaradt história szerint egy trombitással vívott hangpárbajt is megnyert. Bolognában Farinelli tiszteletére róla elnevezett tudásközpontot alapítottak.

Farinelli titka

A krónikák szerint szerint Farinelli 1726-ban Parmába és Milánóba is ellátogatott, ahol nem más, mint a nemzetközi tekintély, Johann Joachim Quantz XVIII. századi zeneszerző, híres fuvolaművész, II. Frigyes porosz király fuvolatanára hallgatta meg, hogyan énekel. Azt mondta róla, Farinellinek átható, telt, gazdag, fényes és jól modulált szopránhangja van. Abban az időben ez az A-tól a középső C fölött két oktávig terjedt. Feljegyezte róla még azt, hogy a D intonációja tiszta, trillája gyönyörű, lélegzete rendkívüli és torka nagyon mozgékony. A levegőtartási adottsága miatt pedig könnyedén, széles sávban képes énekelni. (Ehhez kapcsolódó érdekesség, amikor 1994-ben elkészült a Farinelli, a kasztrált című film - akkor, hogy a főszereplő énekesi hangját hitelesen tudják ábrázolni - digitálisan kevertek össze egy kontratenor és egy szoprán hangot.)    

Európa hangja volt

Farinelli életében legendává, mítosszá vált. Kasztrál operaénekesként hódította meg Európát. Olaszországot, Ausztriát, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot megjárva tett szert világhírnévre, hatalmas vagyonra. Sokat lépett fel Bécsben, Velencében, Nápolyban, Milánóban, Londonban és Párizsban. Titka a fennmaradt írások szerint a különleges hangja volt. A szokatlan hangtartománya majdnem négy oktáv kiéneklését tette lehetővé. Mesteri, utánozhatatlan és egyedi énektechnikát alkalmazott. Ennek egyik része a kivételes légzésszabályozás. A virtuóz, kiterjesztett részeknél a zenekar nem bírta követni. A hangja hasonlított egy mezzoszoprán, vagy szoprán női hanghoz, de erősségében felülmúlt azt. A fennmaradt életrajzi adatok szerint Farinellit a személyisége, intelligenciája, kulturált, bölcs viselkedése emelte a kor legnagyobb, legbefolyásosabb művészei közé. Mindemellett alázata, embersége, nagylelkűsége lenyűgözte kortársait. Gyakran segített a rászoruló spanyol családoknak, intézetet alapított koncertek szervezésére, amelyek bevételét árvák kapták.

Énekének szexuális és gyógyító erőt tulajdonítottak - "Úgy hódít, mint Caesar"

Életére a legnagyobb fenyegetettséget viszont a női csodálói jelentették, akik mai szemmel mérve hihetetlen, felfoghatatlan, s elképesztő módon rajongtak érte. Valóságos Istennek tartották. Hangjának szexuális és égi gyógyító erőt tulajdonítottak. Hisztérikus viselkedésükkel, színpadra hajigált fehérneműikkel, nézőtéri ájulásaikkal, észveszejtő tombolásaikkal tovább fokozták a sztárkultuszt az énekes körül. Amikor Farinelli Londonban lépett fel, egyes lapok azt írták róla, az olasz opera a kasztrált művészek szereplése miatt megrontja a brit erkölcsi és kulturális életet, mert puha, érzéki, zenéje nem férfias, sőt, egyes énekesei sem azok. "Fényűző, nőies import ez, amely rontja a nemzeti identitást és a brit dráma hírnevét." Így vélekedett a kritika akkor róla. Majd azt is szóvá tették: mindez a jelenség eltántontorítja a férfiakat attól, hogy megvédjék hazájukat. Az opera és egyes énekesek iránti női rajongás pedig rossz irányba viszi a fiatal lányok gondolatait. Farinelli ennek ellenére meghódította a londoniakat, sőt egész Európát.. A felsőbb körökből nagy védelmezői, rajongói akadtak, akik áradoztak róla. "Úgy hódít, mint Caesar" - írták róla egy hercegi levélben. Az egyik első kasztrált operaénekes sztár ebben a korszakban Senesino volt. Karrierje őt Londonhoz köti. Händel operáiban tizenhét főszerepet énekelt ekkor, ám váratlanul otthagyta a Händel vezette Királyi Zeneakadémiát és átment az Előkelők Operájához, ahol egyszerre léphetett fel Farinellivel, akit a közönség és ő is pajzsra emelt. Gyakorlatilag Farinelli megjelenése bedöntötte Händel társulatát. Ez a történés kényszerítette a zeneszerzőt, hogy lassan oratorikus művek felé forduljon. Mindig ádázul versenyzett Farinelliért, de soha nem nyerte meg magának. Igaz, egy művet sem írt neki. A mai celebekkel, mesterségesen fenntartott hírességekkel ellentétben Farinellinek hosszú és eredményes volt a karrierje. Az, hogy mindeközben mi zajlott a lelkében, erről keveset tudni. A tánc nyelvén most talán erre is fény derül.

A pénztárnokok sápadtak a neve hallatán

Farinelli virtuóz volt, nagy és titokzatos egyéniség. Gazdagsággal és kitüntetésekkel terhelve olyan hírnévvel, félelmetes befolyással rendelkezett, mint előadóművész, hogy riválisa és barátja, Gioacchino Conti ("Gizziello") állítólag elájult a puszta kétségbeeséstől, amikor hallotta énekelni. A spanyol királyi család barátjaként, házi kamarazenészeként, politikai tanácsadójaként és gyógyítójaként ismert, miközben harminc éves korára hangjával leigázott egy kontinenst. Meghódította az operaházak közönségét. Európa hangjának hívták, aki beírta magát a műfaj történelmébe. Nagy uralkodók, királyok, császárok, hercegek előtt lépett fel. Versailles-ban énekelt XV. Lajos királynak, aki átadta neki gyémánttal szegélyezett portréját és annyi pénzzel jutalmazta, hogy arra halálsápadtan rezzentek össze a pénztárnokai. Farinelli fellépti díjai olyan magasak voltak, hogy színházak mentek csődbe annak idején, mert nem tudták kifizetni. Tulajdonképpen ő döntötte be Händel angliai színházát. A zeneszerző géniusz 1729-től szerette volna a sztárt Angliába csábítani, ám végül 1734-ben a rivális társaságnak sikerült Londonba invitálnia. Ezzel nehéz, gyakorlatilag kilátástalan helyzetbe hozta a konkurenciát.

Hogyan gyógyított hangja?

Miután felsőbb londoni köröket megbabonázva fürdött a népszerűségben és a pénzben, magához szólította a spanyol királynő, Elisabetta Farnese. Férje, V. Fülöp kedélybetegségét, depresszióját szerette volna gyógyítani Farinelli hangjával, énekével. A király nem beszélt, nem evett, alig mozdult, és sokszor halottnak tűnt. Nem tűrte a fényt és a zajt, a körülötte lévő környezet komor hangulatot árasztott. Az első zeneterápiás este úgy zajlott, hogy a királyi szoba szomszédságában fakadt dalra Farinelli, és az addig szótlan uralkodó meghatottan átment hozzá, ott hallgatta tovább a dalait. Majd azonnal életre szóló szerződést ajánlott neki. A királyi család kamaraművésze és legbefolyásosabb tagja lett 23 évre. Később megkapta a Calatrava-rendet, amely a nemesség soraiba emelte. Farinelli a kapott pénzért, címért esténként egy trió kíséretében ugyanazokat az áriákat énekelte a királynak és a királynőnek, majd szép lassan megújította a spanyol operát. Hozatott profi olasz zenészeket, énekeseket, előadásokat Madridba. Rómában, Nápolyban, Párizsban és Londonban diadalmaskodó műveket mutattak be ekkor. Természetesen több kasztrált művész is érkezett a társulatokkal.

A király altatója

Ami problémát okozott Farinellinek, hogy minden estét vacsorától hajnalig a királyi szobákban kellett töltenie énekelve, pedig nem bírta az éjszakázást. Amíg el nem aludt a király, dalolt, majd ébredésekor, hogy jó kedve legyen, szintén áriázott egyet vagy kettőt. Rengeteg ajándékot kapott, ott lakott a palotában, részt vett az uralkodók bankettjein, kirándulásain, társadalmi eseményein. A király egészsége javult ugyan Farinelli szorgalmas munkájával, de mentális problémái nem oldódtak meg véglegesen. Mikor Fülöp fia, VI. Ferdinánd vette át az uralkodást, ő is megtartotta Farinellit, mert örökölte édesapja betegségét. Ekkor Farinellit már annyira becsben tartották, hogy a király feleségével, Bragança Mária Borbálaval, (spanyolul: Bárbara de Braganza) énekelt duettet.

Operaelőadások hajón

Ő annyira támogatta Farinellit, hogy pazar produkciókat, varázslatos esteket kért tőle. Nem kapott gyermekáldást, a művészet adta neki a vigaszt. Még hajón is tartottak operaelőadást, utánozva a londoni Temzén zajló hasonló királyi partikat. (Érdekesség, hogy 1758 augusztusában Bárbara meghalt Aranjuezben, valószínűleg elhízása és agyi stroke következtében, miután a szokásos beleéléssel hallgatta az egyik legjobb operát, amelyet Farinelli rendezett. Hitvese halálát követően a férj, VI. Ferdinánd búskomorságba esett, kolostorba vonult és mint elmebeteg halt meg egy évvel később, 1759. augusztus 10-én. Bárbara halálával felfüggesztették az összes operaelőadást, valamint a zenei fesztiválokat Aranjuez kertjeiben és a Tagus mentén.)  

Ezután Farinelli Bolognába vonult vissza hatalmas pénzzel (nyugdíjjal) a tarsolyában. Ott élt magányosan, miközben több ingatlannal rendelkezett. Halála előtt három héttel egyre gyengülve fiatalkori áriáit énekelte kastélyában páratlan kincsei, festményei, hangszergyűjteményei között. Színészek, uralkodók, zeneszerzők látogatták utolsó éveiben. Ő pedig csak mesélt nosztalgiázva, milyenek is látta a kalandos életét, miként élte azt meg. Lovagi ruhában a bolognai Santa Croce kapucinus kolostorában temették el, majd a napóleoni háborúk során a kolostort elpusztítva, a szintén bolognai Certosa temetőbe vitték.

A rejtély - miért kasztrálták?

Farinelli titka nemcsak a hangjában, hanem a jellemében, intelligenciájában, műveltségében is rejlett. Nagylelkűségére jellemző, hogy sokat segítette a fiatal énekeseket, árvákat, szegényeket. A korszak egyik legtehetségesebb énekeseként hagyott nyomot, aki a zenetudósok szerint lehet, hogy nem futott volna be akkora pályát, ha nem kasztrálják, valószínűleg 12 éves korában. Ennek története a mai napig foglalkoztatja a történészeket. Miért kellett kasztrálni az amúgy gyerekkorában kiugró tehetségű Carlot, aki ráadásul nem szegény családból származott? A kasztrálás jellemzően inkábbb a szegény sorsúak kitörési lehetőségeit növelte akkoriban. Egyes adatok szerint Olaszország területén négyezer ilyen műtétet végeztek el, s a vélekedések szerint körülbelül csak minden tizedik énekes tudott befutni, elismeréseket szerezni, jelentős vagyonra szert tenni. (A többiek egyházi kórusokban, mutatványosok, utacazenészek között találtak némiképp menedéket.) Farinelli édesapja hivatalnokként és zeneszerzőként dolgozott, édesanyja szintén a nemességhez tartozott. Nem akadt anyagi gondjuk. A kis Carlo igazi talentumnak bizonyult, tíz esztendős korában mutatták be a híres tanítónak, Nicola Porporának. Röviddel ezután meghalt Salvatore Broschi, az apa, a család pedig addig nem látható anyagi nehézségekkel küzdött. Egyes források szerint az idősebb testvér, Riccardo - aki komponistának tanult - hozta meg a döntést a kasztrálásról, hogy ezzel nagyobb teljesítményt tudjon nyújtani Carlo, és pénzt keressenek. Mások ezt vitatják. Elképzelhető, hogy korábban kasztrálták már a gyermeket, akkor, amikor édesapja még élt. Külföldi operatörténészek szerint a serdülőkor előtt viszont nem kasztrálhatták, hogy a tisztább hang előnyei érvényesüljenek. A feltételezések szerint elképzelhető egy lóról történő leesés, amikor az ágyék szakadása, és mindkét here kényszerű eltávolítása akadályozta a fiú szexuális fejlődését. Így alakítva a hangi adottságait, testi fejlődését.  Akárhogy történt, Farinelli villámgyors karrierrel meghódította Európát, világhírűvé, dúsgazdaggá, halhatatlanná vált.