Ebben az évadban a Zentai Magyar Kamaraszínházzal és a budapesti Nemzeti Színházzal közösen mutatja be a soproni teátrum kamaraelőadásként Henrik Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című egyrészes drámáját. Ennek a produkciónak a premierje rendhagyó módon Zentán lesz október 19-én, díszelőadásként ezzel avatják az ottani új stúdiószínházi játszóhelyet. Ezután novembertől a leghűségesebb városban tekinthető meg a darab, majd később a Nemzetiben is színpadra kerül.

Az előadás egyik érdekessége, hogy Arnold Rubek professzort, szobrászt Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész alakítja, aki 2003 és 2007 között volt a soproni teátrum művészeti igazgatója. Ő kifejezetten Pataki András hívására tért vissza a városba játszani, s annak pedig külön örült, hogy egy olyan szerepben találkozhat újra a közönséggel, amely számára 75 évesen nagyon fontos kihívást ad.

Ennek szellemében próbál most is, nagyon komolyan, életre, halálra, ahogy az elmúlt 52 esztendőben is tette. Úgy érzi, egy színész pályafutásában általában 10-12 szerep az, amire összegzésként azt mondhatja, ezért igazán megérte ezt a hivatást választani, s most ez a faladat olyan számára.  

A dráma Ibsen nem túl gyakran játszott műve. Nehéz színpadi kihívást tartogat minden alkotónak. Magyarországon az elmúlt több mint száz évben eddig mindössze háromszor mutatták be: a Vígszínházban, Szolnokon és az RS9 Színházban. Ibsennek ez egy életrajzi pillanatokat felölelő búcsúdrámája, összefoglalója az írói, alkotói munkásságának, s a történetet feltételezhetően Auguste Rodin szobrászművész élete ihlette. Ezért is választott egy szobrászt főszereplőnek.

Pataki András rendező - aki maga tervezte a díszleteket - igaz, őszinte szavakat, belső energiával, érzelmekkel telített játékot vár el a színészektől, hiszen csak így lehet ennek a drámának a nagyon erős tartalmi üzeneteit megmutatni. Hangsúlyozta a próbákon, hogy nem könnyű ez a munka, Ibsen talán legerősebb műve, hiszen látszólag lélektani drámáról van szó, de a feszültségében, lefojtottságában ennél többet hordoz a mondataiban, az ábrázolt viszonyokban, sorsokban. Mit kezdünk az életünkkel, mire vagyunk rendeltetve, mi a küldetésünk, hogyan lehet önazonos módon léteznünk?

Mindezekre választ keres a két női főszereplő Molnár Anikó és Szőcs Erika is, akik olyan sorsokat szeretnének ábrázolni, eljátszani, amelyeket nézve a közönség azt mondhatja: magára vagy másokra ismer, átsuhannak rajtuk hasonló példák, és felteszik magukban a mű fontos kérdéseit női lélekkel.

A produkció különlegessége, hogy Varga Gábor jazz-zenész élőben játszik majd a darab közben a jelenetekhez, hangulatokhoz illő muzsikát, s ezeket modern köntösbe bújtatja.

Az előadásban Arnold Rubek professzort, szobrászt Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész alakítja. Maját, Rubek feleségét Szőcs Erika, Irenét, az egykori múzsát Molnár Anikó játssza. Ulfhejm földbirtokos szerepében Szélyes Ferenc Jászai-díjas színművész látható. A fürdőszálló igazgatójaként Wischer Johann lép színpadra. A Diakonissza szerepében Varga Fekete Kinga, a Kaposvári Egyetem művészeti karának negyedéves hallgatója és Diószegi Imola látható kettős szereposztásban. Lars, a szolga Major Zsolt lesz. A dramaturg Katona Imre, a jelmeztervező Szélyes Andrea, a fény a Magyar Teátrum díjas Kovács Ferenc munkája.

A zentai bemutatót október 19-én tartják, Sopronban már november elejétől látható az előadás.