Hírek - 2022. december 13.Ajándék a léleknek, a reménynek
"Tegnap este ritka élményben volt részem...
Valami csodás előadás nézője lehettem...
Fantasztikus társulat, Sopron gyöngyszeme..."
Így fogalmazott egy néző a Porka havak előadást követően a színház facebook oldalán.
Nem véletlenül, mert az előadást óriási sikerrel játszotta a társulat a hétvégi premier előadáson is, melyen résztvettek az alkotók és a művésztársak.
A kétrészes Porka havak című előadás arról mesél a tánc nyelvén, hogy – Nagy László gondolatát felidézve – miképpen őrizhetjük meg az emberi arcunkat. A két részt a téli képek rideg világa, az emberi viszonyok szövevényes hálója, a valóság és a misztikum kapcsolata, valamint az emberi létünkben testet öltő csoda köti össze. Mindkét rész nagyon is emberi történetet idéz fel: az első az egyes ember, a második az emberiség boldogságkereséséről mesél. Ezeknek a történeteknek az újramesélése adja meg számunkra is a lehetőséget, hogy emberibb emberré váljunk. E történetek a ritmikus mozdulat nyelvén visszavisznek bennünket abba az ősi állapotba, amikor még nem vált el egymástól mozdulat, érzés és gondolat, amikor e három még mágikus egységet alkotott. Ebbe a kavargó, szétbogozhatatlan egységbe visz bennünket vissza a két táncmű, így kínál lehetőséget a lelkünket felemelő ádventi készülődéshez.
Alekszej Batrakov koreográfus Varga Gábor soproni zeneszerzővel alkotta meg az első részt Havon delelő szivárvány címmel, amelyben nemcsak a cím idézi Nagy László költő hosszúversét, hanem a vers részletei is elhangzanak a kísérőzene szövetébe szőve Pataki András (Jászai-díjas) előadásában. A táncmű a szerelem erejéről, az összetartozás érzésének szükséges voltáról, az újra és újra nekilendülés embert próbáló küzdelméről szól, hogy „az otthon, mint a nagyvilág / ki ne hűljön, / hogy az ember az életét / újra kezdje, / ha szétzüllött a csillagok /égi kertje”. Maga a történet az égi-természeti világból elindulva mondja el egy hómadár és egy favágó legény egymásra találásának meséjét, akiknek nemcsak a természeti és emberi hatalmakkal, de önmagukkal is meg kell küzdeniük, hogy aztán a táltos dobjának hangjától kísérve végül szerelmükben összetalálkozhassanak.
Demcsák Ottó Harangozó-díjas koreográfus a Kossuth-díjas Szarka Gyula zenéjére álmodta meg a második részt Szívünk legyen most a jászol címmel, amely Csukás István Karácsonyi vers mindenkinek című költeményének első versszakát idézi: „Szívünk legyen most a jászol, / ott ringassuk a Gyermeket, / a téli nap hóban gázol, / el ne veszejtse a hideg. / Szép hitedet ne veszítsd el, / nem élhetünk üres szívvel!”
A mű Jézus születéstörténetét meséli újra a szertartásjátékok emelkedett ünnepélyességével, miközben Szarka Gyula zenéje a népdalok és a vallásos népi énekek földközelibb rusztikusságát idézve ad támaszt a táncnak. A jól ismert biblikus szereplők – égiek és földiek – mind ott állnak a kisded jászla mellett, hogy óvják a csodát, a születő reményt, s ne engedjék át az Ember Fiát a gonosz ártó hatalmának.