A Havon delelő szivárvány a Porka havak című előadás első része, mely Nagy László versét dolgozza fel, amelynek az új élet reménye a vezérmotívuma. A rész zeneszerzője Varga Gábor. Alekszej Batrakov, a koreográfus a csoda motívumára építette a táncművét. Szeretné megmutatni, hogy az életben rejlő apró csodákban hinnünk kell, remélnünk, hogy minden lehetséges. Egy táltos, egy hómadár és egy parasztlegény történetét meséli el, akik a valóságban nem találkozhatnak egymással, de a mesékben ezek mind megtörténhetnek. Ez egy mű a szerelemről, összetartásról, barátságról, és egy csodáról, amibe vetett hitünk összeköti a két táncművet, a Porka havak összefogó cím alatt.

Csukás István Karácsonyi vers mindenkinek című művének első sora nyomán a Szívünk legyen most a jászol címet viseli a második rész. Demcsák Ottó a Megváltó születésének történetét dolgozza fel ebben a részben. Úgy véli a nagy misztérium, Jézus születése, nem véletlen, hogy a téli napfordulóra esett, hiszen az emberiség – bármilyen világnézetet vallott, – a kozmikus rendnek a része. Erkölcsi és életvezetési tanai a legtökéletesebb rendet adják, főleg a mai világ emberének – testben, lélekben, szellemben. Szükség van olyan előadásokra, amik a lelket picit felemelik, amik segítenek kikapcsolódni a mindennapi életünk zajából. Az ünnepi időszak, a téli elcsendesülés mind ezt segítik. Krisztus ajándéka az emberiségnek mai is ott rejlik a mindennapokban, az önfeláldozás, a szeretet, a jó szándék képében, hiszen ha ezek átitatják a tetteinket, akkor a közösségünk is sokkal értékesebbé tud válni, – így a színházi közösség is. Demcsák Ottó szerint a “A színház, közhely szerűen, de igenis a kultúra temploma, egy szakrális hely. Úgy gondolom, hogy a színház vissza tudja csempészni az emberek lelkébe azt a transzcendens érzékenységet, ami által a Krisztusi tanítások be tudják aranyozni az életet.”

Jézus születéstörténetének autentikus elmesélése a Szívünk legyen most a jászol. A szövegek és a dalok főleg népdalok, hagyományos énekek, gyűjtésekből, egy szakrális történetet mesél el. A misztikus szereplők, akiket a rendező és koreográfus adott hozzá a történethez, az angyalok, a füves asszony az égi és a földi rendet próbálják megerősíteni. A történetben nagyon fontos az újjászületés. A koreográfus fontosnak tartotta kiemelni, hogy magánemberként is lélekben minden nap újjá kell születnünk a megszokásokból, az emberi játszmáinkból. A történetet mindegy melyik időbe vagy térbe helyezzük, az emberi viszonyok mindig ugyanazok.