Az ország első kőszínháza - ha a pozsonyit nem számítjuk bele - 1769-ben Sopronban nyílt meg a jelenlegi épülettől nem messze egy szárazmalom helyén. Nem sokkal ezután az 1792-es esztendő fontos dátummá vált a város kulturális életében, mert ekkor került színre az első magyar nyelvű darab. Az evangélikus líceum diákjai adták elő Lakos János Hunyadi László című drámáját. Ezt a diákság nagy sikerrel többször is eljátszotta, a soproni rendezésben Hunyadit maga Lakos János alakította.

A színház megnyitó előadásán Bellini Normáját játszották 1841. október 9-én, s ezen ott ült Széchenyi István. Mint naplójában is olvasható, a legnagyobb magyar igazán elégedett volt a látottakkal. Később, a reformkori gigász temetése napján a városi színház nem tartott előadást. A soproni színjátszás történetét követve látható, hogy abban az időben nagy közönséget vonzottak a drámai előadások.

Egy ilyet Petőfi Sándor is végignézett 1841-ben. Akkoriban a klasszikus szerzők: Shakespeare, Calderon, Moreto, Lessing, Goethe és Schiller műveit játszotta a teátrum.

Sopronban ebben az időszakban kezdődött el az állandó társulatok korszaka. A város 1841-ben kötelezte a német igazgatót, hogy a színházat legalább hetente kétszer engedje át az oda érkező magyar társulatnak. A kor kiváló társulatai keltek versenyre a népszerű német prózai előadásokkal és a kedvelt bécsi színészekkel. Pokorny Ferenc színházigazgató az első szezonban három hónap alatt huszonkét operaelőadást tartott. Karmesterként vezényelt Sopronban Franz von Suppé is. Az 1880-as években színpadra lépett egy gyermekszereplő Sopronban, akit már akkor nagyon kedveltek a nézők. Őt Kölesi Lujzának hívták, s nem sokkal ezután legendaként, Blaha Lujzaként, a "nemzet csalogányaként" ünnepelte őt itt a közönség A piros bugyelláris darabban. Liszt Ferenc mint néző járt a színház épületében az utolsó soproni hangversenye előestéjén, 1881. április 5-én; s ekkor Weber Preziosa című operája volt műsoron. Jellemző, hogy a német színészek, művészek annyira kedvelték Sopront, hogy 1873-ban például 14 német színigazgató pályázott Sopron színházára, közülük, akkor Ludwig Józsefre esett a választás. További érdekesség, hogy 1848 októberében ide szerződött prímhegedűsnek a 18 éves Goldmark Károly, aki a Sába királynője operájával világhírűvé vált később.

Az új, 1909-ben Medgyaszay István által tervezett épület nagy színházi korszakok tanúja lehetett. Két-három évenként cserélődtek a társulatok. Láthatták a nézők színpadon Jászai Marit, Márkus Emíliát, majd Jávor Pált és Rajz Jánost is. A fellelhető források szerint 1937. október 4-én mutatta be a soproni Katolikus Akció Műkedvelői Társulata Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét a zeneszerző jelenlétében, aki műve nyitányát maga vezényelte, majd a díszpáholyból nézte végig az előadást. Rá két évre, 1939. május 12-én Kodály Zoltán látogatott Sopronba, aki részt vett és vezényelt is a színházban megtartott Éneklő Ifjúság hangversenyen.

A 230 éves soproni magyar nyelvű színjátszás sok történetet, izgalmas pillanatot tartogat a nézőknek. A közönség évadában a nézőtéren együtt írhatjuk tovább a legendát.

Letölthető műsorfüzet A közönség évadáról itt: 

http://issuu.com/prokulturasopron/docs/ak_mf_press_online