Gál Tamás azt tapasztalta a környezetében, valami mindig hiányzik azokból a sorsokból, kapcsolatokból, ahol a külföldi munkavállalás, vagy más okok miatt hosszú évekig távol van egymástól a család. Úgy érzi, az emigrációs lét, a vendégmunkás sors sok mindent elvesz abból, ami nehezen helyettesíthető mással az életben, az elszaladó időben. A szülőföld gyökerei pedig pótolhatatlanok, akárhol is él valaki. Az identitás elvesztése tévútra vezetheti az embert bármennyi pénzt keres távol a hazájától. Szerinte Mrożek műve erre is rávilágít.

– Amíg nem állunk meg, addig az általunk választott és hajszolt szabadságnak a valódi útja sem látható és élhető meg igazán. Kergetett illúzió maradhat, részleges sikerekkel. Elveszhet közben a valódi énünk, identitásunk, hivatásunk, mindaz, amit gondolunk a világról, egy eszméről, célról, létezésünkről, annak értelméről. Értékelnünk kell, amink van, nyitni a világ felé, megtartva azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol a helyünk, mi a dolgunk, teljes mindegy, milyen munkát végzünk. Különben saját magunk foglyai maradunk az álmainkkal  – így foglalta össze Kis Domonkos Márk Jászai-díjas színművész AA szerepéről alkotott gondolatait

A színjátékban AA–t a Jászai-díjas Kis Domonkos Márk alakítja. XX–et a Jászai-díjas Gál Tamás formálja meg. A díszlet-és jelmeztervező a Munkácsy–díjas Gyarmathy Ágnes. A fénytervező Kovács Ferenc Magyar Teátrum–díjas. A rendező a Jászai–díjas Pataki András.

(A szerző engedélyét a Diogenes Verlag AG (Zürich) és a Hofra Kft. közvetítette. ­– www.hofra.hu)

Novemberi előadások:

2021. november 26. péntek 19:00 - Liszt Központ - Déryné-Széchenyi III.
2021. november 18. csütörtök 19:00 - Liszt Központ - Palotay III. 
2021. november 12. péntek 19:00 - Liszt Központ - Déryné-Széchenyi II.
2021. november 11. csütörtök 19:00 - Liszt Központ - Palotay II.

Mrożek drámája húsba vágó és lélekbe markoló kérdéseket feszeget a hazájukat különböző okokból elhagyó emberekről. Valahol idegenben, egy föld alatti pincében élő értelmiségi figura és egy munkás sorsát mutatja meg az előadás a szabadság és a rabság kérdéskörét járva körül, felvillantva az emigrációs lét fájdalmas igazságait. A párhuzamos magányban élő két ember sorsának ábrázolása közben az író valójában egyik figurának sem ad teljes mértékben igazat: hol az egyikük, hol a másikuk igazságát érzi erőteljesebbnek a néző. Sławomir Mrożek darabja különösen aktuális ma, amikor világjelenségként éljük meg, hogy emberek sokasága más országokban igyekszik a jobb élet reményében boldogulni, új identitást találni.