Hírek - 2021. július 15.Ritmus, érzés, dinamika

A játék belőled induljon. Ami számomra fontos: a ritmus, az érzés, a dinamika - erről beszélt Wolfgang Haffner nemzetközi hírű dobos, zeneszerző, aki a harmadik SopronDrumon tartott workshopot a fiatal ütősgenerációnak. Ők pedig magukkal vitték a groove varázslatát, titkát, milyen az, amikor a hallgatóság rákapcsolódik a zenére, az örök visszatérő folyamatosságban.

Wolfgang Haffner az elmúlt évtizedek kiemelkedő sztárdobosa. Műfaji sokszínűség jellemzi, a dzsessztől, a pop- és rockzenén át a groovig minden stílusban képes maradandót, egyedit, világszinten is kiemelkedőt nyújtani. Összesen tizenhat szólóalbummal rendelkezik. Magas szintű játéka napjainkig mintegy 400 albumon hallható. Producerként a Mezzofortével és a német énekessel, Max Mutzkéval is dolgozik. A világ minden jelentős dzsessz fesztiválján fellépett, 100 országban turnézott Japántól az Egyesült Államokig, Dél-Afrikától Brazíliáig. Együtt koncertezett olyan csillagokkal, mint Chaka Khan, Al Jarreau, Pat Metheny, Jan Garbarek és a The Manhattan Transfer. Sztárok hívták, hívják nagy világjáró turnékra, zenekaraikba vagy lemezeiken játszani.     

Mostani soproni mesterkurzusa sokszínű volt, akárcsak egész pályafutása. Megmutatta, hogyan működik a ritmus különböző zenei stílusokban, mennyire maradandó, ikonikus tud maradni egy-egy dobos téma a műfajokban. Elég csak a Queen együttes legendás We Will Rock You számára vagy az AC/DC Highway to Hell dalára gondolni, amikor a nyitó gitár riff mellé csatlakozik a dob.

Wolfgang Haffner a játék közbeni érzések megélésének fontosságát hangsúlyozta. Szerinte úgy kell játszani, hogy az igazi groove-érzésre rá tudjanak kapcsolódni az emberek, bármilyen stílusról is legyen szó. Ehhez szükséges a jó technika, és ami még ennél is fontosabb, a dinamika. Ez nem a dob villámgyors püfülését jelenti, hanem a belső energiák célirányos és szabad mozgását. A ritmus ott él a zenészben, a hallgatóság pedig ezt át tudja venni, persze ha szabadon játszik a dobos átadva magát a zenének. Tartott technikai bemutatót arról, hogy az ütések erősségei, a megosztott figyelem és koncentráció mellett mennyi minden határozza meg azt, egy zenekar a dobos hátterével milyen stílust, érzést, hangulatot képes létrehozni. Mutatott olyan gyakorlatokat, amelyeket használva magabiztossá válik a játék, a dobos eggyé válik a ritmussal, tempóval. Ő maga lesz a zene megteremtője.

Wolfgang Haffnerből áradt a zene légköre, titka, hogy nemcsak a dob, hanem több hangszer igazi mágusa. Zeneszerzőként is nagy utat járt be. Talán nem véletlen, hogy technikai tudásával, egyedi, utánozhatatlan stílusával, sokszínűségével világszerte hírnevet szerzett magának. Ugyanakkor meg tudta őrizni mindazt, amit a ritmus adhat a léleknek. Mert a ritmus maga az élet. Benne rejlik mindenben. Egy zenész egész sorsában. A fiatal ütős generáció egy bölcs, nagy tudású, jó humorú, laza, nyitott, a zenét, hangszerét hihetetlenül tisztelő valódi művészt ismerhetett meg két óra leforgása alatt. Egyik gyakorlatába hallgatóságot is bevonta, így együtt hozták létre a teremben azt az érzést, amely hasonlít ahhoz, amikor az ember összhangban érezheti magát a világgal. Csak tartani kell a magunk teremtette tempót. Nem véletlen búcsúzott úgy, hogy senki ne felejtse: ritmus, érzés, dinamika. És a zene végtelenné válik bennünk.

Villáminterjú Wolfgang Haffnerrel a mesterkurzusa után:  

- Emlékszik arra, gyerekkorában min verte először a ritmust?
- Pontosan emlékszem. Hat évesen kezdtem el dobolni. Először anyukám kerek üres mosóporos dobozain ütöttem a ritmust, így kezdődött. Aztán nem sokkal ezután kaptam apukámtól egy dobszerkót. 

- Az első pénzösszeget amit zenéléssel keresett, mire költötte el?
- Semmire. Ha utazunk az időben, 1975-ben játszottam először közönség előtt. Apukám karmester és orgonista volt egy templomban, egy nagy zenés eseményre három testvéremmel együtt elmentünk. Ekkor mondta apám, hogy játszam dobon. Mivel templomi esemény volt, így nem pénzért zenéltünk.

- Beszélt a workshopon arról, hogy mennyire fontos a dobosoknak a ritmus, az érzés és a dinamika. Ezzel, erre születik az ember, vagy fejleszthetőek a tulajdonságaink?    
- Csak azt tudod fejleszteni, amid van. Nem hiszek abban, amit sok mai modern szülő képvisel, hogy a gyermeke mindenben tehetséges. Ahhoz, hogy megnyerd a Tour de France-ot vagy te légy Messi, egyetlen kvalitás, kiválasztott tehetség, képesség szükséges. Lehetsz az életben különleges dobos, de ez nem azt jelenti, jól vezetsz autót, hiába van abban is pedál. A tehetség fejlesztés, gyakorlás, munka nélkül még kevés. Nem minden ember született jó ritmusérzékkel. Ez pedig nagyon kell, hogy ezen a területen boldogulj. Meddig jutsz el, az a képességeiden is múlik, mennyit birtokolsz abból, amit fejleszteni akarsz.

- Az interneten egymást érik a felvételek, amikor fiatal dobosok azon versenyeznek, ki milyen gyorsan veri a hangszerét, mennyi ritmust tud leütni. Ön a villámkezű, gyors, virtuóz dobosokat kedveli, vagy a pontos, megbízható ütősökre szavaz játék közben?
- Azokat szeretem a legjobban, akik zenére játszanak. Nyilván lehetsz gyors és technikás, de engem az ragad meg, amikor a zene hullámain, azzal együtt játszik a dobos.
    
- Önnek ki a dobos példaképe?

- Steve Gadd.

- Miért?
- A zene és az érzés miatt, amiről ma beszéltem itt. Ez mind az ő vezetése. 

- Ha egy fiatal dobos azt mondja, Ön a példaképe, mit tanácsolna neki, hogyan játsszon?
- Arra, hogyan lehetsz sikeres, nincs recept, garancia. Ha nem fektetsz be mindent lelkileg, a gyakorlásokon energiában, akkor felejtsd el ezt. Érezze a zenét, a tehetségnek is szüksége van időre, energiára, fejlődésre.  

- Sokfajta zenei stílusban játszott világhírű előadókkal. Melyik a kedvenc stílusa?
- A jó zene.

- Mi számít jó zenének?
- Ami számomra izgalmas valamiért.

- Hol születik meg az izgalmas ritmus?
- Nem tudom, mert akkor én még nem születtem meg, amikor már a ritmus létezett körülöttünk. Afrikából sok ritmus érkezett, talán onnan jön.   

(V.R)