Edith Piaf, Charles Aznavour, Yves Montand sanzonjaitól a Rómeó és Júlia, a Nyomorultak, a Notre-Dame de Paris musicaleken át a Házibuli című film zenéjéig, valamint Dalida és Alain Delon világslágerré vált duettjéig örökzöld dallamok csendülnek fel a barlangszínházban. Párizsi éjszakák címmel a francia lelkeket, életérzéseket, hangulatokat megidéző nagyszabású produkciót hoznak a játszóhelyre Stéphanie Schlesser és Laurent Ban magyar származású sztárénekesek. Az előadás a dallamok szárnyán repíti a közönséget a Szajna partjára, a legendák világába. Az esten fellép Chiara Di Bari, olasz szármázású musicalszinésznő, aki többek között a Notre-Dame de Paris-ban Esmeraldát játszotta az olasz és a francia feldolgozásokban. Érkezik Yoann Launay. Őt 2015-ben a francia The Voice-ban fedezte fel a nagyközönség. A döntőig jutott, azóta sok színdarabban, musicalben szerepel. A hivatalos Disney-előadásban, az Oroszlánkirályban Pumbát alakította. Ismerősként köszönthetik a nézők Yannick Schlessert, Stéphanie öccsét, aki már szerepelt a fertőrákosi barlangszínházban a SingSingSing Masters Musical Show előadásaiban. Ő egy belga rockegyüttes énekese.


A tervek szerint ez a csapat érkezik majd a barlangszínházba, a két főszereplő pedig honlapunknak arról is beszélt, mi a francia lélek titka, hogyan válnak eggyé szerepeikkel, dalaikkal, s világjáró énekesként miként hat rájuk a világjárvány miatti bezártság. 

Épületek, dalok, történetek

-  Melyik a kedvenc párizsi épülete, s milyen dal jut róla az eszébe, amely elhangzik majd az esten?

Stéphanie Schlesser: - Amikor két éve a párizsi Eiffel Torony Szinházban Edith Piafot alakíthattam, kiderült, hogy teljesen véletlenül csupàn pár háztömbnyire lakom attól a belleville-i épülettől, ahol Edith Piaf született és ahol az egész gyerekkorát töltötte. Amúgy barátaimmal a törzshelyünk a Grands Boulevards negyed, ahol a párizsi operaház és még sok más színház található. Itt működik a Nemzetközi Musical Akadémia is, amit annak idején elvégeztem és ahol ma tanítok. Nem messze ettől található a kedvenc kávéházam. Párizs legrégebbi fedett galériáján, a Passage des Panoramason keresztül jutok el oda. A Párzsi éjszakák dalai közül talán a " Sous le ciel de Paris " illusztrálja leginkább az általam szeretett párizsi hangulatot.

Laurent Ban: - Kedvenc negyedem Párizsban a Montmartre, ahol tizenkét évig laktam. Imádom, hogy a mai napig megtalálható ott a régi Párizs hangulata a hangos piaci árusokkal, a macskakövekkel kirakott utcàkkal és a harmonikással, aki vasàrnap reggel ébresztett és akinek a zenéje összekeveredett a teraszokon reggelizők morajával. Ugyancsak csodálattal töltenek el a széles sugárutak, amikor kis robogommal hasítok a Concorde téren át a Louvre felé, hogy aztán a Notre-Dame előtt elhaladva a Latin-negyedben kössek ki egy fagylaltért a Berthillon kávézóban. A Párizsi éjszakák összeállításban több dal is megtaláható, amelyek ezeket a helyeket és ezt a hangulatot idézik meg.  

Lelkesedés, optimizmus, elődök

- A francia lélek miben hordozza a megfejthetetlen titokzatosságot?

Stéphanie Schlesser: - Ezt még én is próbálom megfejteni. Miutàn 18 éves koromban kerültem Párizsba, bennem is sok közhely, általánosítás élt a franciákról, a párizsiakról. Belgiumból érkezve, kicsit tartottam attól, hogy majd nem fogadnak be, lenéznek és valahol örökre balga belga lány maradok. Nem így történt. A francia művészvilág nagyon nyitott és elfogadó. Tisztelik a sok munkát, elismerik, támogatják a tehetséget. A titok talán abban rejlik, hogy a franciák képesek mindig mindent megkérdőjelezni és kritizálni, de közben nem veszítik el a saját lelkesedésüket, optimizmusukat, s másokkal szemben ugyanilyenek. Emiatt a francia társadalmat és kultúrát mindig a folyamatos mozgás jellemzi,  gazdagon ötvözi a múlt kincseit a jövő lehetőségeivel.

Laurent Ban: - Számomra két remekmű testesíti meg a francia lelket. Az egyik a híres francia fényképész Robert Doisneau  "Csók a Városháza előtt" című képe, ahol az 1950-es évek lezser eleganciáját és egyben vad romantikáját idézi meg a híres "French Kiss". A másik Eugéne Delacroix "A Szabadsàg vezeti a népet" festménye, amiben benne rejlik a francia nép szabadságszeretete és lázadása, amely a legtöbb irodalmi és zenei művet is átitatja Victor Hugo Nyomorultjaitól a Párizsi Notre-Dame-ig. A titokzatosság talán abban rejlik, hogy a francia lélek soha nem nyugszik meg, hanem újra és újra átéli az elődeink küzdelmeit, érzelmeit és az ezekből meríthető alkotóerőt.

Hősök, utak, szerepek

- Járják a világot gyakran férfi és női hősöket megformálva. Mássá válik ezektől a szerepektől az ember lelke?  

Stéphanie Schlesser: - Minden eljátszott szerepben benne vagyok én is, vagyis a személyiségem egy része. Ezt imádom ebben a szakmában, hogy saját magamat felfedezem egyik vagy másik karaktert megformálva. Emiatt ugyanaz a szerep egészen más attól függően, hogy ki alakítja. Sőt, még én is különbözőképpen játszhatom a szerepet, ha aznap éppen teljesen más hangulatban vagyok, mint előzőleg. Emlékszem, amikor az Aidát jàtszottuk a fertőrákosi barlangszínházban Vastag Tomival, az egyik előadás előtt nagyon felbosszantott valami és az első jelenetben akkorát csaptam a hátára, hogy kicsit össze is csuklott. Aztán a színfalak mögött gyorsan bocsánatot kértem és megnyugtattam, hogy nem rá haragszom. Később ez jó poénná vàlt köztünk és nevetve kérte a kollégákat, hogy senki ne merjen engem az előadás kezdetekor felbosszantani, mert annak az ő háta látja kárát.

Ami a külföldi turnékat illeti, imàdok utazni és hosszabb-rövidebb ideig más országban, más kontinensen élni. Közben azt tenni, amit a legjobban szeretek a világon, énekelni, jàtszani és táncolni. Hatalmas élmény egy-egy társulattal, ahol közben életre szóló barátságok is kötődnek - Laurenttel is így találkoztunk - felfedezni egész Kínát, Dél-Koreát, Taïwant, Libanont és a karibi szigeteket. Megismerni más kultùrákat, népeket, ízeket. Már alig várom, hogy ùjra megnyíljon a vilàg!

Laurent Ban: - Ezek a szerepek ugyanúgy befolyásolnak engem, mint ahogy én azokat. Minden figurába, karakterbe beleteszek egy kicsit a személyiségemből, amit aztán az elmesélt történethez és az alakítandó karakterhez igazatok ùgy, hogy a lehető legőszintébben adjam át a közönségnek az alkotó, valamint a rendező elképzelését. A külföldi turnék nagyon izgalmasak, lelkesítők, mert a közönség pont azt várja el tőlünk, amiről feljebb is beszéltem. A francia lélek és nyelv zenéjét, ami annyira egyedivé teszi a franciául játszott és énekelt vilàghírű dallamokat. Ázsiában példàul a francia nyelvet a hullámok morajához hasonlítják. Remélem, a magyar közönségnek is élményt tudunk nyújtani az eredeti francia nyelvű előadással.

Alkalmazkodás, elfogadás, alkotás 

- Mivel foglalkozik egy kontinenseket átutazó énekes a járványhelyzetben a hétköznapokon, amikor nem léphet színpadra? 

Stéphanie Schlesser: - Ez a leállás nagyon brutális számunkra is és senki nem számított arra, hogy ilyen sokáig tart. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom alkalmazni az egyik színészmesterem bölcs tanácsát, aki azt mondta nekünk, lelkes diàkoknak: "Amit nem tudsz megakadályozni, fogadd be!"  Ez nálam úgy nyilvánul meg, hogy sokat olvasok, filmeket nézek, zenét hallgatok, új recepteket próbálgatok, sőt, még barkácsolni is megtanultam. Eldöntöttem, hogy megpróbálok környezetbarátabban élni és kevesebbet fogyasztani. Újra értékelődött számomra, mi az, ami igazán fontos és mi nem. Miről tudok lemondani és miről nem. Szerintem ezekkel a gondolatokkal most nem vagyok egyedül.

Ami a jövőt illeti, bízom abban, hogy ha vége lesz a járványnak, akkor a különböző országok kormányai ismét fellendítik a kulturális életet, hiszen az emberek mind várják, hogy ismét színházba, koncertre, moziba, múzeumba, kirándulni mehessenek. A hosszú, kényszerű bezártság egyik eredménye, rájöttünk arra, hogy mennyire társas lények vagyunk és ezért milyen fontos része az életünknek minden, ami összeköt! Dràga közönség, hiányzol!

Laurent Ban: - Alkalmazkodunk, mint mindenki. Írunk, zenét szerzünk, olvasunk, megpróbálunk új platformokon keresztül kapcsolatba lépni a közönséggel és inspirációt keresni más művészeteken keresztül. Készülünk arra, amikor újra színpadra lehet állni és természetesen sok időt töltünk a családdal, amire a hosszú külföldi turnék miatt nincsen lehetőség.  

Honlapunkon itt olvashatnak az előadásról:

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1763-piaftol-a-hazibuliig.html

http://www.soproniszinhaz.hu/hirek/1716-barlangsztarok-stephanie-es-laurent.html