Már szinte kész produkciónak kellett a veszélyhelyzet miatt elhalasztani a premierjét a soproni színházban ebben az évadban. A világjárvány kitörésekor a magyar és osztrák együttesek koprodukciója a Stabat Mater kilenc nemzet táncosainak a részvételével a célegyenesbe fordult márciusban, amikor bezártak a színházak. Ekkor az utolsó simításokat végezte a stáb az előadáson.

Alekszej Batrakov Sosztakovics zenéjét választotta, hogy a háború borzalmainak tükrében beszéljen a tánc segítségével a fiát elvesztő asszony fájdalmáról. Életképek sorozata, nagyívű, drámai jelenetek érzékeltetik, az értelmetlen pusztítás és pusztulás közben merre is fordulhat az ember a reményért, hitért, az élet szolgálatáért. Mindez a hatalmas orosz lelket megidéző zenével, energiával, hangulattal, a klasszikus stílust előtérbe helyezve, eposzokat megidézve került színpadra. A különleges díszlet és jelmezvilágot Húros Annamária alakította ki. 

Demcsák Ottó a második részben a négy evangéliumból készített egy történetet megjelenítve több bibliai szereplőt: Máriát, Jézust, Mária Magdolnát, Arimateai Józsefet, Simon Péter, Jánost, Szalómét és az angyalokat. Ő a szakralitást kiemelve közelítette meg a keresztfa alatt álló asszony fájdalmáról szóló művet. 

A Sopron Balett vezetője Pergolesi klasszikus Stabat Mater-feldolgozását használta zenei kíséretként. A művet minden egyes előadáson a Soproni Szimfonikus Zenekar adja elő Kóczán Péter vezényletével. Dupla szereposztásokban énekel majd Benedekffy Katalin, Eisienbeck Ágota, Megyesi Schwartz Lúcia, Forgó Eszter. A dramaturg Katona Imre, a jelmez Húros Annamária munkája. A díszletvilágot Demcsák Ottó alakította ki. 

A két részt gondolati és érzelmi síkon Mária jelenései kapcsolják össze, akinek ajkán biblikus mondatok, himnusz- és zsoltártöredékek hangzanak fel jelezve a művészetek egybefonódását, a profán és a szakrális szféra kölcsönösségét és harmóniáját.  

A márciusi bemutató előtt ezekkel az elképzelésekkel próbált a darabot színpadra állító stáb. A bemutatót őszre halasztotta a soproni színház. A kényszerszünetben a táncosok most is fegyelmezetten dolgoznak, edzenek otthon. Mindenki figyel arra, hogy amikor ismét elkezdődhetnek a próbák, megfelelő fizikai állapotban legyenek. A produkciót természetesen újra próbálják majd, felkészülve arra is, ha esetleg a rendkívüli helyzet miatt az osztrák táncosok mégsem tudnak szerepelni az előadásban. 

Pergolesi műve a legnépszerűbb

Megközelítőleg száz szerző zenésítette meg a Stabat Matert - köztük Giovanni Pierluigi da Palestrina, Alessandro Scarlatti, Antonio Vivaldi, Joseph Haydn, Franz Schubert, Gioacchino Rossini, Liszt Ferenc, Antonín Dvořák, Karol Szymanowski, Francis Poulenc, Dohnányi Ernő - de a legnépszerűbb Pergolesi munkája. A zeneszerző két női szólistára komponálta a művet, s nem is kifejezetten egyházi alkotásban gondolkodott. Egy elemzés szerint: "Azzal a zenei stílussal dolgozott, amit a legjobban tudott: a nápolyi operáéval, és ez a nápolyi operastílus igen gyakran a nápolyi vígoperáé. A Stabat Mater nem egy részlete Pergolesi akármelyik buffa operájában benne lehetne. Nem ünnepi egyházi muzsika tehát, hanem vallásos szövegű, lírikus ária- és duettsorozat."