A Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában készült előadás tisztelegni kíván az 1697. szeptember 11-én lezajlott világtörténelmi jelentőségű esemény előtt, amikor is a Savoyai Jenő által vezetett egyesült keresztény seregek Zenta határában meghatározó csatát nyertek a török haderővel szemben. 

Az előadás főbb szerepeiben Vastag Tamás, Stéphanie Schlesser/Békefi Viktória/Kisfaludy Zsófia, Wischer Johann, Szomor György, Savanyu Gergely, Papp Attila, Nagy Gábor, Horányi László, Kósa Zsolt és Major Zsolt látható. A Sopron Balett tagjai, valamint vajdasági néptáncosok is részt vesznek az  előadásokban, illetve gyermekszereplők. A koreográfus a Harangozó-díjas  Demcsák Ottó, a jelmeztervező Húros Annamária,a fényterv Madarász János nevéhez fűződik.  A rendező a Jászai-díjas Pataki András.

A történet dramaturgja Katona Imre volt, aki a jeleneteket, helyzeteket egy történetté kovácsolta. Szarka Gyula először a zenei részekkel készült el, s ezután Szálinger Balázs költő írta meg hozzájuk a szöveget.  Nagyon jól  tudtak együtt dolgozni. Az Álmos legendája előadás után ez már a második közös munkájuk.

A zentai bemutató előtt az új magyar rockopera werkfilmjében Rúzsa Magdi és Szarka Gyula együtt énekelt.  Rúzsa Magdolna - aki ugyan nem játszik a darabban - boldogan elvállalta, hogy a klip zenei részében Hajós Anna és Laczó Tamás dalában elénekli a női szólamot. Még soha dolgozott együtt a felvidéki Szarka Gyulával, így a közös számuk is premier volt, igazi ősbemutató a határon túli magyarság találkozásának egyik kapcsaként, jelképeként. A hangulatos számot Závodi Gábor stúdiójában rögzítették. A felvétele után az énekesnő azt mondta: főként olyan dalokkal dolgozik, amelyekhez szövegileg és dallamilag kötődik vagy esetleg kötődni tud. Szarka Gyulának a szerzeményével is egymásra találtak, nagyon megfogta az egyszerűségben, letisztultságában rejlő mély érzelmi töltet, belső színvilág, szép üzenet.

Rúzsa Magdi és Szarka Gyula előadásában itt a klip dala: http://www.youtube.com/watch?v=wR0bh-uIMg0

Különlegessége a produkciónak, hogy négy kiemelkedő akrobata is szerepel a színpadon. A rendezői elképzelések szerint ők testesítik meg a Bibliában feltűnő négy lovast, amely az elterjedt értelmezés szerint a viszály, a háború, az éhínség és a halál jelképei. Mindegyik artista nemzetközi szintű művész, díjazták őket egykoron a világ legjobbjait felvonultató rangos monte-carlói seregszemlén és hazai cirkuszfesztiválokon. Oláh Sándor, Takács Gyula, Kassai Benjamin és Fehér Ádám a csata jelenetnél jelképezi az apokalipszis lovasait. 

A darabot 2018 őszén csaknem kétezren nézték a zentai csarnokban, a bemutató negyed órás felállva tartó ünneplést hozott a stábnak. Akik nem fértek be - megközelítőleg négyszázan - azok kivetítőn, a központi téren  tapsoltak az alkotóknak.

A  zentai bemutató után  emlékezetes nagy sikerrel, 1700 ünneplő néző előtt zajlott a rockopera nyári magyarországi premierje 2019-ben az esztergomi bazilika előtt. A darab ezután augusztus 20-án Dunaszerdahelyen vendégeskedett a sportcsarnokban. A közönség felállva tapsolta a stábot. A soproni teátrumban az ifjúsági bérletesek után a felnőtt közönség is megtekinthette a nagy sikerű produkciót idén, a remény évadában. Nyáron a Komlói Amatőr Színházi Találkozón, a szarvasi víziszínpadon és a gyulai várszínházban is szívesen látnák a produkciót.

Szarka Gyula- Szálinger Balázs

Zenta, 1697.
-rockopera-

Főbb szerepekben:

(Császári tábor)

Savoyai Jenő herceg, francia származású fővezér - Savanyu Gergely
Sigbert Heister báró, osztrák hadvezér - Nagy Gábor
Deák Pál, magyar huszárezredes - Vastag Tamás
Laczó Tamás, magyar huszár - Papp Attila
Julie Fayol, Eric Fayol francia hadmérnök lánya - Stéphanie Schlesser/ Békefi Viktória
Pap - Major Zsolt

(Török tábor)

Elmasz Mehmed nagyvezír – Horányi László (Jászai-díjas)
Tököly Imre kuruc kapitány - Szomor György
Borisz Petrovics szerb kapitány - Wischer Johann
Eric Fayol francia hadmérnök - Kósa Zsolt
Hajós Anna, zentai asszony, Laczó Tamás felesége- Békefi Viktória/Kisfaludy Zsófia

Zeneszerző: Szarka Gyula (Kossuth-díjas)
Író: Szálinger Balázs (József Attila-díjas)
Dramaturg: Katona Imre
Zenei főmunkatárs: Farnbauer Péter
Díszlet: Pataki András
Jelmez: Húros Annamária
Koreográfus: Demcsák Ottó (Harangozó-díjas)
Koreográfus asszisztens: Patyerek Csaba
Fényterv: Madarász János
Hangmérnök: Gulyás-Szabó Gábor
Rendező: Pataki András (Jászai–díjas)


Mi történt Zentánál? - A korszak legvéresebb két órája

A Zenta, 1697 rockopera elkészülése és bemutatása ráirányította a figyelmet a magyar történelem egyik legnagyobb és európai mércével is sorsfordító pillanatára, diadalára. Egyre többen kezdenek el foglalkozni ezzel a haditettel, érdeklődni az után, mi is történt 1697-ben Zentánál?

Ez a győzelem jelentette ugyanis az 1699-es karlócai békét, amely Magyarország, Erdély, Szlavónia török iga alóli felszabadításához is vezetett. Nem egyszerű viadal és csata volt ez, az akkori idők legvéresebb ütközete zajlott a császári erők és a török hadak között, akik Erdély elfoglalását tűzték ki célul és francia hadmérnökök irányításával hídveréshez kezdtek a Tiszán. Savoyai Jenőék felderítői először foglyul ejtettek egy pasát, aki elárulta a hódítók terveit. Sok adat látott napvilágot a török, illetve osztrák hadsereg létszámáról. Mindent figyelembe véve a törökök létszámát 140.000-re, az osztrák, egyesült keresztény hadseregét mintegy 70.000-re tehetjük. A császári hadvezér szeptember 11-én lepte meg a Tiszán félig átkelt török sereget. Egy hídfőnél beszorították a nem teljesen kész sáncok közé a török gyalogságot, a hídon történő lovassági átvonulást és kitörést pedig ágyútűzzel akadályozták meg. A visszavonulást elvágták a hajóhíd lerombolásával. A lovassági és gyalogsági támadás beszorította a törököket a két sánc közé, amit a dragonyosok sikeresen áttörtek. Olyan mészárlás folyt ekkor, amit nem nagyon tudnak felülmúlni a mai akciófilmek sem. Öldöklő, kegyetlen, gigászi kézitusa zajlott életre-halálra, mindenütt patakokban ömlött a vér a pokoli ütközetben. A törökök harmincezer embert vesztettek, csak a folyóba veszett mintegy tízezer harcosuk. Az egyesített seregek veszteségét hétszázra becsülik. Meghalt Elmas Mehmed nagyvezír, számos pasa, a janicsáraga, és több beglerbég is. Az oszmánok oldalán harcoló Thököly Imre halottnak tettette magát a csatatéren, aztán a túlsó partra úszott. A magatartása, menekülése a török világ végét szimbolizálta Magyarországon. Egész Temesvárig menekült II. Musztafa, akit kiszöktettek a csatából. A maradék seregével Konstantinápolyba vonult vissza és soha többé nem tette be a lábát a Magyar Királyság területére.

Az Oszmán Birodalom fennállásnak legsúlyosabb vereségét szenvedte el ekkor. A császári seregek hadizsákmánya óriási volt, a sátrak és egyéb felszerelés mellett lőszerrel felpakolt kocsik, ágyúk,- száz nagy, hatvan kicsi-, 5400 ágyúgolyó, 62 hajó, nyolcezer ló, 28.000 kg lőpor, 9000 kg puskatöltény, 532 bomba, tizenkétezer élő marha és teve, valamint a török hadipénztár is Savoyai birtokába került.