Látványos emelések, fúziós, modern és klasszikus technikai elemek váltakozása, a kultúrák színessége, fiatal tehetséges táncosok, erős színpadi karakterek, személyiségek találkozása jellemzi a Sopron Balett és a St. Pölten-i Europaballett új produkciójának próbáit. A műfaj pedig közös kapcsolódási pontot jelent a nemzetközi csapatnak. A próbák is több nyelven zajlanak, főként angolul, oroszul, németül és magyarul.

A Sopron Balett és a St. Pölten-i Europaballett együttműködésének keretében újra érkeztek táncosok az ausztriai együttesből a leghűségesebb városba. A most készülő táncműben vendégeskednek brazil, olasz, mexikói, német, osztrák, dél-afrikai, kanadai művészek, összesen tízen. Öt fiú és öt lány jött tőlük. Így az orosz és magyar fiatalokkal együtt kilenc nemzet képviselőinek közreműködésével készül a Stabat Mater Sopronban Alekszej Batrakov és Demcsák Ottó koreográfiáival az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében. 

Alekszej Batrakov, aki 2004-ben és egy évvel később fődíjasa volt az összoroszországi koreográfusversenynek, Sosztakovics zenéjét választotta, hogy a háború borzalmainak tükrében beszéljen a tánc segítségével a fiát elvesztő asszony fájdalmáról. Életképek sorozata, nagyívű, drámai jelenetek érzékeltetik, az értelmetlen pusztítás és pusztulás közben merre is fordulhat az ember a reményért, hitért, az élet szolgálatáért. Mindez a hatalmas orosz lelket megidéző zenével, energiával, hangulattal, a klasszikus stílust előtérbe helyezve, eposzokat megidézve. Érdekessége a történetnek, hogy színpadra lépnek benne soproni gyerekek, maga a koreográfus, Alekszej Batrakov mellett a dramaturg, Németh Ervin és a soproni balettmesternő, Gara Lídia is. Mintegy harmincan szerepelnek a hatvan percre tervezett első részben. A különleges díszlet és jelmezvilágot Húros Annamária alakítja ki. 

A mintegy negyven perces második részben Demcsák Ottó Harangozó–díjas koregráfus a négy evangéliumból készített egy történetet megjelenítve több bibliai szereplőt: Máriát, Jézust, Mária Magdolnát, Arimateai Józsefet, Simon Péter, Jánost, Szalómét és az angyalokat. Közülük egyiket bukott angyalként ábrázolja, mert elmondása szerint az életben is akadnak rontó erők, ám a krisztusi megváltásban ott a lehetőség, hogy ezeket legyőzheti az ember, s nemesedhet a lelke a próbatételek közben. Ő a szakralitást kiemelve közelíti meg a keresztfa alatt álló asszony fájdalmáról szóló művet, azzal a tudattal, hogy a felfelé és befelé figyelés, a hit, a szeretet, az örök emberi értékek, a remény mind az égi energiákban rejlik, a feltámadás üzenetében. Ezért is fontos mű számára Pierre Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes az Út az Ómega felé könyve. Ebben az ember és a világmindenség viszonyát vizsgálja a kiemelkedő gondolkodó a végtelen utáni vágyakozás tükrében. Erre is szeretne némiképp utalni a koreográfus.

Demcsák Ottó Pergolesi klasszikus Stabat Mater-feldolgozását használja zenei kíséretként. A művet minden egyes előadáson a Soproni Szimfonikus Zenekar adja elő Kóczán Péter vezényletével. Dupla szereposztásokban énekel majd Benedekffy Katalin, Eisienbeck Ágota, Megyesi Schwartz Lúcia, Forgó Eszter. A dramaturg Katona Imre, a jelmez Húros Annamária munkája. A díszletvilágot Demcsák Ottó alakítja ki.   

A két részt gondolati és érzelmi síkon Mária jelenései kapcsolják össze, akinek ajkán biblikus mondatok, himnusz- és zsoltártöredékek hangzanak fel jelezve a művészetek egybefonódását, a profán és a szakrális szféra kölcsönösségét és harmóniáját.

A koprodukciót szeretnék majd más városokban is bemutatni.