Medgyaszay István építész álmondta meg a Soproni Petőfi Színház arculatát, az ő javaslatára, terveivel építették át Franz Lössl bécsi építész klasszicista sítlusra tervezett épületét. Tervezett emellett több teátrumot, templomot, középületet és bemutatóteret. Az erdélyi építészet kutatója, a Nílus-menti kultúrák tisztelője, a vasbeton formai megújítója, és számos találmány gazdája volt ő. Halálának hatvanadik évfordulója alkalmából a munkásságát bemutató tárlat a Magyar Építészeti Múzeum és a Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ jóvoltából érkezik a leghűségesebb városba a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. szervezésében. A kiállítás kurátora Potzner Ferenc Ybl-díjas építész, művészettörténész. A házigazda Ritoók Pál, a Magyar Építészeti Múzeum főmuzeológusa. Az esmény vendégei lesznek Medgyaszay István unokái, Baldavári Eszter és Nemes András művészettörténészek. A megnyitón közreműködnek Szőcs Erika, Savanyu Gergely és Marosszéki Tamás, a Soproni Petőfi Színház művészei. Műsoruk után rendhagyó kulisszajáráson vehetnek részt az érdeklődők, Hogyan működik ma a színház? címmel.

A színház átépítésnek rövid története az interneteneten is fellelhető. A város színházának épülete a múlt század elejére tűzveszélyessé vált, előtere szűknek bizonyult. A városi közgyűlés 1909. március 31-én megszavazta a színház felújítását ‒ 200 000 korona költséggel ‒, és úgy döntött, hogy a tervezéssel Medgyaszay Istvánt bízza meg. Medgyaszay a bővítés helyett a teljes átépítést szorgalmazta, s javaslatát végül elfogadták. Az építész 1909 áprilisában járt először Sopronban, felmérve az épület állapotát és a lehetőségeket. Akkor úgy becsülte, az év karácsonyára már tető alá hozható az átépítés. Ajánlatát április 14-én nyújtotta be, és májusra már a kivitelezési tervek is elkészültek. 

Medgyaszay megtartotta a régi befoglaló tömeget és az alaprajzot is, a tömb egyedül a főhomlokzat elé épített új előterek és lépcsőházak révén bővült, hosszanti irányban 4-5 méterrel. A főhomlokzat mintegy a régi homlokzat ellenképe; a klasszicista timpanon helyett Medgyaszay sgraffitóval és széles párkánnyal zárta le, de átvette és újra felépítette a négyoszlopos erkélyt. A cél itt is a Veszprémben a színháznál is alkalmazott újszerű technológia, a vasbeton lehetőségeinek megmutatása. A homlokzaton elhelyezett négy oszlop tetején kiszélesedő fejezet helyett keskeny vasbeton elem tartja az erkélylemezt, amelynek korlátja az építészre jellemző. Vasbetonból formált népművészeti motívumokat mutat. Modern teátruma lett a városnak, különleges nézőtér-kialakítással, magyaros ízlésű bútorokkal, kárpitozással, újfajta falszínezéssel és gyöngyös üvegcsillárokkal.

Az oldalhomlokzatokon és a hátsó homlokzaton az ablakok a Medgyaszayra jellemző filigrán vasbeton osztást viselik. Az oldalhomlokzatokra az építész erkélyeket tervezett; ezek egyrészt ideiglenes menekülőútvonalként szolgáltak, másrészt változatosságot vittek az elnyújtott falszakaszokba. A mennyezetről a Veszprémben is alkalmazott üvegcsillárok tökéletesített változatai lógtak, a Medgyaszay által 1909-ben szabadalmaztatott foglalat nélküli izzókkal. A belsőt Zsolnay-kerámiával díszítették. Ugyancsak a tervező szabadalmát képezték a kijárati ajtózárak, amelyek zárt állapotban biztonságosak voltak betörés és léghuzat ellen, veszély esetén azonban a középen elhelyezett gomb megnyomásával azonnal feltárultak. Az építést jobbára soproni iparosok végezték, a teljes költség 250 000 koronára rúgott. Az épület az ígért hat hónap alatt elkészült, karácsonykor megnyitották.