Hírek - 2020. február 7.Lélekhangokon túl

Váratlanul, nagy meglepetéssel, előre nem tervezetten zongorázott és énekelt a Soproni Petőfi Színház művészeivel Sipos Levente Örs 12 éves fiatal, aki részt vett a leghűségesebb város teátrumának országjáró programjának, az Együtt ülünk a világfa ágán című műsorában Kaposvárott, a Csányi Alapítványnál. A művészekből álló csapat ezután Nagybajomban lépett fel. Ott annyira lenyűgözte a közönséget a műsoruk, hogy több diák megkérdezte, mikor jönnek újra. Közben az is kiderült, miért kell a hegedűre figyelni, hol rejtőzik valójában a hangszerben a lélekhang.

Az Emmi pályázati lehetőségének köszönhetően a soproni zenészekből és színészekből álló csapat tagjai 21 településen – köztük két határon túl helyszínen – összesen 25 előadást tartanak felsősöknek és középiskolásoknak gyermekotthonokban, nevelőintézetekben, fiatalkorúak börtöneiben januárban és februárban. Mindemellett utaztatják a produkciót nehéz helyzetű tehetségeket gondozó helyekre, alapítványokhoz.  

A Csányi Alapítvány két helyszínén, Kaposvárott és Nagybajomban most az országot járó színészek úgy érezték: rendhagyóan ezúttal a nézők választhatnak a műsor egyik gerincét adó szórakoztató cigány mesék, valamint a tarsolyban hozott versek, prózák között. Megkérdezték a hallgatóságot erről. A gyerekek ezúttal a költemények mellett döntöttek. Molnár Anikó és Papp Attila színművészek a székely népi folklórt, József Attila-verseket, Dsida Jenő ma is aktuális sorait ajándékozták a fiataloknak, olyan művészi hitelességgel, energiamezővel, figyelmet, csendet teremtve, hatást, érzelmeket előcsalogatva, hogy a közönségtől lelkes vastapsot kaptak ezért. Személyes gondolataik a versekről, költőkről érezhetően hatottak a fiatalokra.

Az összeállítás magva, központja Varga Gábor zongoraművész és Kónyai Flórián hegedűművész hol egyéni, máskor közös játéka volt. A kettőjük stíluskavalkádot, műfaji határokat eltűntető, egyúttal azokat kitáró rögtönzései teljesen lenyűgözték a gyerekeket. A hangszerek bemutatása, a hozzájuk kapcsolódó történetek, érdekességek, a különböző hangulati, improvizatív elemek alkalmazása, a műsor alatti naplementéhez igazított játék a közönség tekintetét pár pillanatra az ablak felé fordította, miközben szólt a zene végtelenül a lelkükben. Behunyt szemmel, a hirtelen megtalált csendjeikben így hatottak rájuk a zenészek.

A két művész életre szóló zenei elkötelezettségük mellett személyes útjaikat felvillantva vallomásosan, őszintén beszélt arról, mit is adhat ez a világ annak, aki a muzsikát választja. A hangok, a hangulatok sokszínűsége, a zene megfogalmazhatatlan varázsa hozzájárul az ember létezéséhez, lelkéhez, érzelmeihez, a hétköznapi kapcsolatokhoz, egymás ítélkezés nélküli elfogadásához, ahhoz, hogy jobbá és értékessé váljon az egyén. Mert ez segít az útkeresésben és a célok elérésében. A gyakorlás azonban megkerülhetetlen.

A hely szellemének szabadságát, mérföldköveit, a tehetség felszínre törésének lehetőségeit, energiáit sugallva alaposan belecsaptak a húrok és billentyűk közé. A fiatalok nagy tetszése közben így fordult elő, a rögtönzéseknek köszönhetően a magyar népdalból születhetett dszessz, s dzsesszből magyar népdal. Kis funky, blues, rock and roll és soul is belefért a hangzásvilágba. A világzene végtelensége pedig összekötette az egészet eggyé az improvizáció határtalanságával, kifogyhatatlan tárházával együtt. A tavaszi szél vizet áraszt örökzöldből igazi közös, együttes élménybe hajló finálét varázsoltak a fellépők.

Az Együtt ülünk a világfa ágán program Szegeden és Komlón folytatódik tovább.

A kaposvári fellépés képei: 

 

A nagybajomi fellépés képei: