Sztehlo Gábor előtt tisztelgett a soproni társulat a barlangszínházban annál a falnál, ahol a háborúban kivégzések zajlottak. Ezzel is emlékezve azokra az árvákra, akik itt vesztették el szüleiket a vészkorszakban.

Pataki András, a játszóhelyet működtető Pro Kultúra Sopron. Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta: soproni gyökerekkel rendelkezik az eredeti 1947-ben készült Radványi Géza és Balázs Béla által jegyzett azonos című film. A forgatókönyv alapötletét a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által 1945-ben alapított zugligeti Gaudiopolis, azaz Örömváros adta. A darab gyakorlatilag erre is reflektál. A gyermekmentő a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium tanulója volt egykor.

Tölli Balázs az intézmény igazgatója felidézte, Sztehlo Gábor az utolsó két gimnáziumi évét töltötte a líceumban, a városba járt evangélikus teológiai akadémiára, majd egy finnországi ösztöndíj után itt kezdte lelkészi szolgálatát. A második zsidó törvény elfogadása után alapítványában próbálta védeni először a kikeresztelkedetteket, majd a vészkorszakban mindenkit, akit menedékre, segítségre szorult. A német megszálláskor több ezer embert, főként zsidó származású gyermeket bújtatott élete kockáztatásával. Amikor a pincékben rejtőzve próbálták átvészelni a borzalmakat, meséket mondott a gyerekeknek. Beszélt nekik egy amerikai filmről, amelynek a címe Fiúk városa volt Spencer Tracy főszereplésével, s arról szólt, hogy egy ír katolikus pap csavargó gyerekeket mentett meg. Ezzel a történettel próbált reményt adni mindenki számára, s ott a pincében megígérte a gyerekeknek, ők is létrehozzák a saját köztársaságukat. Egy evangélikus lelkész így mesélt zsidó gyerekeknek arról, hogy egy katolikus pap milyen reményt, menedéket jelenthet a rászorulóknak. Sopron városa és környék is adott bőséges impulzust számára, hogy később létrejöjjön az Örömváros. Még ennek a tanú közül itt élnek néhány közöttünk ma is.    

Kadelka László, a Nemzeti Színház egykori legendás ügyelője gondolatait azzal kezdte, hogy megemlékezett Horváth Ádám rendezőről, aki a közelmúltban hunyt el és az egykori gyerekköztársaság kultuszminiszter volt 17 évesen Sárközi Mátyásnak a társaságában. Ugyancsak a Gaudiopolisban élt Orbán Ottó a későbbi költő, de az is jelzi, hogy milyen fantasztikus és értékes közösség jött létre, hogy  aki ennek a tagja lehetett, mindenki megállta a helyét az életben. Sztehlo Gábor bújtatta annak idején Oláh Györgyöt is, aki 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásában elért eredményeiért.

Sztehlo Gábornak Budapesten szobrot állítottak, utcát is neveztek el róla. Élete példa lehet mindig, s ezért is fontos emlékét őrizni azokkal együtt, akik nem élhették túl a vészterhes időszakot.

Az eseményen Szokodi Roland, aki a Valahol Európában musicalben szerepel énekelte el Kuksi-dalát, majd Mikó István főszereplő és a gyerekcsapat képviselői koszorúzták meg a fertőrákosi barlangszínház falán található emléktáblát.