A Soproni Petőfi Színház, a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínház és a Forrás Színház koprodukcióját 2017 nyarán tekinthették meg először a nézők Mikházán. Ezután a soproni gyerekek izgulhattak, nevethettek egy beképzelt kandúr és a csapzott holló kalandjain.

A Michael Ende művéből készült előadás a mesék világában, varázslók, állatfigurák között, szórakoztatva, ugyanakkor elgondolkodtatva beszél a környezetvédelemről. Rávilágít a környezeti katasztrófák okozta veszélyekre, az ember felelősségére.

Az előadásban színpadra lép a Jászai-díjas Szélyes Ferenc, Molnár Anikó, Savanyu Gergely, Papp Attila, Demeter Helga és Marosszéki Tamás. A díszlettervező Pataki András, a jelmeztervező Szélyes Andrea, a koreográfus a Harangozó-díjas Demcsák Ottó. A dramaturg Ács Tamás, a zene Papp Attila munkája.

A történet: Két elvetemült varázsló – dr. Lidérczy Belzebub és nénikéje, Tyrannja Vampiria – igyekszik beváltani a gonosznak tett ígéretét, és ezer csapást zúdítani a világra. A fölöttébb káros páros kifürkészésére két esendő kémet küld házukba az Állatok Nagytanácsa: Maurizio di Maurót, a butácska, ám annál beképzeltebb kandúrt és Krakél Kareszt, a csapzott hollót, akit legalább nem lehet az orránál, pontosabban a csőrénél fogva vezetni. Vajon mire mennek ketten?

Alkotói mondatok a produkcióról:

Kovács Frigyes, rendező:

 –  A gyerekek számára könnyen befogadható a történet. Egyik oldalon a világot megrontó erőket látjuk, esetünkben ez két varázsló. Ellenfeleik a világot megmenteni igyekvők, egy macska és egy holló. Szerencsénkre könnyen játszhatóak a szituációk, mert nagyon aranyos minikonfliktusok vannak a jó oldalán harcoló két állat között is, amely abból fakad, hogy a macskák és a madarak természetes ellenségek. Akadnak ellentétek a rossz oldalon állók között is, mert egyikük a pénzelője a világ megrontásának, a másikuk pedig az elvi kivitelezője. Ebből is kitűnik, hogy egészen mai meséről van szó. A környezetszennyezés, az emberiség ön- és bolygópusztító magatartásának a görbe tükre, amely arra figyelmeztet minket, hogy a természet a teremtményein keresztül előbb-utóbb visszahódítja azokat a területeket, amelyeket elvettünk tőle, és úgy reparálja saját magát, hogy észrevétlenül minket is megváltoztat. Ha kell, akkor pedig összefogásra sarkallja azokat a teremtményeket, akik amúgy nem biztos, hogy megértik egymást. Ezt meg kellene tanulnunk nekünk is!


Savanyu Gergely, azaz Maurizio di Mauro, macska:

–  Több mesejátékban szerepeltem már, de soha nem játszottam még macskát, sőt az életben is inkább kutyás vagyok. Amikor próbáltuk a darabot, úgy közlekedtem, hogy a macskák reakciót figyeltem az utcán, ismerősöknél és az interneten fellelhető videókban. Persze, az is kérdés, amikor az ember állatot alakít, hogy adott esetben macskát kell-e játszani vagy egy embert, akinek olyan tulajdonságai vannak, mint egy macskának. Ez utóbbi áll közelebb hozzám. Remélhetőleg nagyon megszeretik a gyerekek ezeket a karaktereket, mert könnyen érthetőek a szándékaik, fergeteges a humoruk, tiszta a céljuk, és ami a legaranyosabb: akadnak hibáik, amelyektől igazán élők a karakterek. Gondolta volna bárki is, hogy egy macska és egy holló is lehet szuperhős? Külön erénye a műnek, hogy olyan mai problémát boncolgat, amiért nekünk – és azoknak a gyerekeknek is, akik a nézőink  lesznek – sokat kell tennünk: egyetlen élőhelyünkért, a Földért.

Papp Attila, azaz Krakél Karesz, holló:

– Sokkal több emberi tulajdonsággal rendelkezik az általam játszott holló, mint ahogy azt egy hollóból  elsőre kinéznénk. Elsősorban hatalmas színész, aztán nagyon nagy manipulátor. Ugyanakkor ezeket a tulajdonságait egy jó cél érdekében használja, hiszen szeretné megmenteni a pusztulástól a világot. Ezért még arra is képes, hogy szövetkezzen a természetes fő ellenségével, a macskával. A gyerekek ezt a fajta aranyos civódást nagyon szeretik majd, és az imént említett emberi tulajdonság miatt könnyen tudnak azonosulni a figurákkal. A színészi munkán túl egy másik nagy feladatot is kaptam a darab kapcsán: felkértek zeneszerzőnek. Szerencsére a dalszövegek játékossága és az előadás világa  – vagyis az, hogy egy varázsló tanyáján játszódik a történet – megkönnyítette a dolgomat, ami a zenei világ megteremtését illeti. Az is jó, hogy a mesét egyfajta alkotótáborban készítettük, hiszen így a kollégák hangjára tudtam írni a zenéket. Sajnos a hollók nem tudnak énekelni. Kár!...

Molnár Anikó, azaz Tyrannja Vampiria:

– Meseelőadásban szeretek negatív főhőst játszani, izgalmas feladatnak gondolom. Tyrannja Vámpíria egy velejéig gonosz boszorka. Ezt a szerepet igazán kedvelem, mert a figura nagyszerű humorral is rendelkezik. A feladat viszont játék közben az, hogy ne engem, hanem a két pozitív főhőst, a Macskát és a Hollót szeressék meg a gyerekek. Ha ez sikerül, akkor jól csináltuk az előadást, amely nagyon aktuális üzenettel bír. Az állatok összefognak a környezetszennyezés ellen, amelyet egyébként a két negatív főhős, a boszorkány és a varázsló okoz. Egy igazán szerethető és tanulságos történetet mutat be a darab. Játékosan próbálja felhívni a legfiatalabbak figyelmét arra, hogy a pénz, a tudás és a hatalom mit sem ér, ha nincs hol élnünk, mert ezek hajszolása közben elpusztítjuk a bolygónkat.

Szélyes Ferenc, azaz Lidérczy Belzebub:

– Ami az eredeti regényt illeti, nagyon jól megírt és rendkívül mai. A színpadi adaptációja pedig ügyesen sűríti össze a történetet akkora időtartamra, hogy a gyerekeket lekösse, és követni tudják. Szerencsés szerep ez számomra, hiszen a színpadon szinte minden megengedett ennek az öreg, gonosz és kissé bohókás varázslónak. A negatív figura gyakran szimpatikus a nézőnek, ezért hálás a mesékben gonoszt alakítani. Alapvetően úgy szeretném eljátszani ezt a szerepet, hogy a gyerekek szeressenek, miközben egy gonosz emberről beszélünk. A végére ő is megjavul, és ha egy eleve antipatikus figurát játszanék, akkor a nézők a végén nem oldoznák föl a gonoszkodásai miatt. Tehát ki kell vívni menet közben a közönség minimális empátiáját. Az is igaz, hogy A pokoli puncspancsban a két pozitív főhős is nagyon hálás szerep. Ritka, amikor ennyire jól megalkotott karakterek sokasága fordul elő egy darabban.

Michael Ende

A pokoli puncspancs

zenés mesejáték

A Soproni Petőfi Színház, a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínház és a Forrás Színház koprodukciója

Lidérczy Belzebub, sötét varázsló: Szélyes Ferenc (Jászai-díjas)
Tyrannja Vampiria, pénzboszorka, a nénikéje: Molnár Anikó
Maurizio di Mauro, macska: Savanyu Gergely
Krakél Karesz, holló: Papp Attila
Átkos Ákos, pokoli bürokrata: Demeter Helga
Szent Szilveszter: Marosszéki Tamás

Díszlettervező: Pataki András
Jelmeztervező: Szélyes Andrea
Dramaturg: Ács Tamás
Zene: Papp Attila
Koreográfus: Demcsák Ottó (Harangozó-díjas)
Rendező: Kovács Frigyes (Jászai-díjas)