Kiss József, az Ádámok és Évák országos kezdeményezés egyik ötletgazdája volt 2010-ben, most a Soproni Petőfi Színház igazgatójaként köszöntötte a résztvevőket és a közönséget. Mint mondta: a mostani közös játékra legjobban a bátor szó illik. Ennek akadnak pedagógiai kihívásai, a diákság számára pedig egy olyan megmérettetés: milyen sok ember előtt megszólalni, s a nagy játék közben keresni, megtalálni önmagunkat?   

Ebben az esztendőben a diákság és az alkotói közösségek önállóan választhattak maguknak témákat, jeleneteket, amelyeket vagy ők írtak, hoztak létre, vagy átdolgoztak műveket. A lényeg, a természetes tehetség, az egyedi gondolatiság, a csiszolatlan érzék, a művészi belső erő felbukkanása, megmutatása volt.

A felkészítő tanárok mellett Komáromi Sándor egyetemi mesteroktató, a soproni színitanoda vezetője, a produkció rendezője, valamint Marosszéki Tamás színművész segítette a csapatokat tanácsokkal. Változatos, kemény, húsba vágó kérdésekről is szóltak a jelenetek, miközben akadtak népszerű és szórakoztató darabok adaptációi is a színpadon.  

Idén az öt résztvevő iskola (az Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnázium, a Soproni Széchenyi István Gimnázium, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola, a Beledi Általános Iskola - Napsugár AMI színjáték tagozata és a Soproni Szakképzési Centrum Vas- és Villamosipari Technikum) diáksága vette birtokába a Petőfi Színház deszkáit két előadásra.

Az est műsorvezetője Szupper Fanni volt, aki köszöntőjében úgy fogalmazott: "Egy olyan estén vagyunk együtt, amely egyszerre ünnep és kérdésfeltevés. Ünnep, mert a hozzánk tartozó fiatalok állnak ma színpadra, és kérdésfeltevés, mert mindaz, amit látni fognak, róluk és rólunk is szól. Ne feledjük, hogy az Ádámok és Évák program nem pusztán színházi esemény. Találkozási pont diákok, pedagógusok, alkotók és nézők között. Az előadásban fiatal alkotók gondolkodnak aktuális problémákról, felelősségről, döntésről, hitről és kételyről és keresnek válaszokat a jelen és a múlt kulturális terében. Nem kész válaszokat, hanem kérdéseket hoznak. Saját hangot, saját nézőpontot, saját bátorságot. Ez a bátorság az, ami miatt ez az este különleges. Csiszolatlan gyémántjaink mesélnek magukról és a kultúráról, amiben felnőnek."

A látottakat három tagú zsűri értékelte: Baracskai Éva, a Soproni Szent Orsolya iskola magyar-történelem szakos tanára, Molnár Anikó, a soproni teátrum színművésze és Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója mondott véleményt a látottakról.

Nem időrendi sorrendben értékelt a zsűri, a megszólalásokat mozaikszerűen idézzük fel.

Molnár Anikó a Petőfi iskola produkcióját véleményezve elárulta, ő is néptáncolt sokáig és olyan összetartást tapasztalt meg ott, amit soha nem lehet átérezni, csak a tánc által. Ahogy fogalmazott, életemelő volt látni a csapatot, ott az erő, energia, ő együtt lélegzett, forgott velük, szívvel, lélekkel. Azt tanácsolta nekik, ha színházi, fesztelen történeti vonalat mutatnak meg, akkor azt ő megerősítené dramaturgiailag.

A beledi iskola Lúdas Matyi történetéből hozott el egy részt. Kiss József örült annak, hogy újra velük vannak a belediek, akik mindig szórakoztató jelenetekkel jönnek az Ádámok és Évák Ünnepére. Most is látta a csillogó szemeket, azt, hogyan oldódnak fel a játékban a diákok, és azt, hogy nagyon élvezik a játékot, miközben tudtak a mai korhoz is szólni. Szerinte erős formai kötelék jellemezte a csapatot, nem egyénieskedtek és így szórakoztattak.

 A Vas-villások nagyon komoly, kemény kérdéseket feszegettek magányról, hajléktalanságról, pénztelenségről, árulásról. Baracskai Éva úgy kezdte, nem volt könnyű ez a jelenet a felkészítő tanárnak sem. A kódolt üzenetértés groteszk előadását mesterien ötvözte a csapat. Élet-halál kérdésről volt szó, mégis fanyar humorral ábrázolták mindezt.  A zsűri egyetértett abban, hogy nehéz anyagot választott a társaság, közben őszinte volt minden a színpadon. Ehhez mindenkinek gratuláltak. 

A Széchenyi iskola produkciójánál Kiss József elmondta, szerinte Csokonai egy zseni volt, tele vannak az írásai fájdalommal, miközben ebben a műben is komikus eposzt ábrázolt. Örömteli volt a játék és úgy érzi, megtalálta a fiatalság hangját közben a rendező.

Baracskai Éva és Molnár Anikó kiemelte a csapat belső erejét, milyen felhőtlen módon lubickoltak szerepeikben, mindenki benne élt a közös játékban.     

Az Eötvös iskola csapata - övék volt az első jelenet az esten - a Szomorú vasárnap című dallal kezdett. Az ő produkciójuk felfogható volt egyfajta segélykéréssel, félelemmel, hatalmas szenvedéllyel. Szóltak bántalmazásról, visszaélésekről, néha haraggal, máskor fanyarul. Mindenkit lebombáztak nyitányként. A zsűriben először Molnár Anikó szólalt meg, aki az elképesztő őszinteséget emelte ki. Megható drámát, ami az ő korosztályukról szól, arról a világról, amiben élnek, felvállalva magukat. Ahogy mondta " Hatalmas cunami volt ez."

Kiss József hozzáfűzte: a Szomorú vasárnap ad őszinteséget, és egyfajta gyónás jellege is lehet. Abban mindhárom zsűritag egyetértett, ami történt a színpadon, az érzékenyítésként alkalmas a korosztálynak. 

Az est végén minden csoport kapott oklevelet. A zsűri a legdrámaibb előadás elismerést az Eötvös iskolának ítélte oda. A Széchenyi gimnáziumot a legjobb csapatmunkáért jutalmazták. A Vas-Villa’ technikum pedig a legbátrabb előadás elismerését vehette át. A Beledi Általános Iskola csapata a legszórakoztatóbb díjat érdemelte ki, a soproni Petőfi iskola pedig a legszentelődött előadás címét kapta meg.

Különdíjban részesült Németh Kamilla, a beledi iskola tanulója. A legügyesebb fiú címét Gősi Norbert, a Vas-Villa’ diákja érdemelte ki.  A legőszintébb írás díjjal Pölcz Rékát, az Eötvös iskola tehetségét tüntették ki. A legelkötelezettebb színházi alkotóvá pedig Szedenics Dominikot választották. 

A soproni színház hétfőn és kedden este adott otthont az Ádámok és Évák Ünnepének nagy sikerrel. A diákság és közönség örömére.

(V.R.)

Fotó: Fodor Regina