Megkezdték a próbáit Anton Pavlovics Csehov Ványa bácsi című drámájának a Soproni Petőfi Színházban. A rendező a Jászai-díjas Szabó K. István. A címszereplő Széles Tamás. A bemutató januárban lesz a nagyszínpadon. 
Nagy várakozás előzi meg Csehov klasszikus művének a színpadra állítását a leghűségesebb város teátrumában. Nem véletlen, hogy a világirodalom jelentős alkotását olyan nagy tapasztalatú, elismert, nemzetközi hírű művész állítja színpadra, mint Szabó K. István. 

A kortárs rendezői világ kiemelkedő, egyedi hangú, karizmatikus személyisége számos romániai és magyarországi színházban dolgozott már, megfordult Szerbiában, Németországban, Litvániában, valamint az Egyesült Államokban is színházi rendezőként elismert produkciókkal. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakának társosztályvezető tanára. Alkotóként közel száz színházi előadást jegyez.

A rendező az olvasópróbán arról beszélt a stábnak, szerinte Csehovnak nincs annyira köze a naturalizmushoz, tulajdonképpen költői színházat írt, olyat, amit megágyazott abszurditással. Az egész életműve egyfajta apokalipszishoz közeli állapotot sugall és ez erre az előadásra is érvényes lehet.

A darabban elhangzik, Ványa bácsinak közlendője van a nagyvilág számára. A rendező szerint ez a mű is ebbe az irányba mutat. Az emberek úgy tesznek, mintha élnének - sőt nagyon is élnek - de ez csak az életnek a látszata. Mintha vizet hordanának a kútba, mert teljesen értelmetlen, amit csinálnak. 
Szabó K. István úgy véli, akkor lesz jó ez a történet, ha a nézők megfeledkeznek az időről, hiszen a szereplők gyakorlatilag egy megcsúszott időben játszanak, nem érzékelik a valós helyüket a világban. Beszélnek, felvesznek egyfajta magatartásformát, amihez illene hozzáileszteni az időt, de az állapotukhoz képest ez nem jön össze. Ebből lesz szinte egy komédia, ami valójában az élhetetlenségről szól.  A szereplők csapdába kerülnek a végletekig, üres, elpazarolt életek zajlanak szinte egy szellemtanyán. Kimennének onnan, de nem tudnak. 

A soproni előadásban igazi színészparádét láthatnak a nézők, nagyágyúk lépnek színpadra, a jelmez és látványvilág természetesen a szinte már a társulathoz tartozó Rátkai Erzsébet és Horesnyi Balázs munkája.

(V.R.)

A teljes, részletes színlap itt látható: 

Szerebrjakov: Kovács Frigyes (Jászai-díjas)

Jelena Andrejevna: Dienes Blanka

Szonya: Tary Patrícia m.v.

Vojnyickaja, Marija Vasziljevna: Szőcs Erika

Vojnyickij, Ivan Petrovics: Széles Tamás m.v.

Asztrov, Mihail Lvovics: Szabó Sipos Barnabás m.v. (Jászai-díjas, érdemes művész)

Tyelegin, Ilja Iljics (Waffles): Pintér Gábor

Marina: Horváth Zsuzsa m.v. (Jászai-díjas, Aase-díjas)

Jelmez: Rátkai Erzsébet (Jászai-díjas, Ferenczy Noémi-díjas, érdemes művész, az MMA rendes tagja)

Díszlet: Horesnyi Balázs (Jászai-díjas, érdemes művész)

Fordító: Morcsányi Géza (Jászai-díjas)

Dramaturg: Gyürky Katalin

Ügyelő: Horváth Dávid

Súgó: Bősze Bianka

Rendezőasszisztens: Szele Julianna Lívia

Rendező: Szabó K. István (Jászai-díjas)

Rövid tartalom:

A történet egy vidéki birtokon játszódik, ahol az idős professzor és fiatal felesége felkavarják a csendes hétköznapokat. Ványa bácsi, aki egész életét a professzor szolgálatának szentelte, rádöbben, hogy áldozatai hiábavalók voltak. Szerelmek, remények és illúziók ütköznek a valósággal, miközben mindannyian boldogságra vágynak. Csehov mesterien ábrázolja a tétlenség és az elpazarolt élet tragikumát, miközben finom humorral fűszerezi a drámát.

Fotók: Fodor Regina