„Magas indítás” – ennek kell megfelelni. Ezt mondta neki Kerényi Imre, a legendás rendező, amikor fiatalon hatalmas szerepekkel berobbanhatott a magyar színházi világba. Hirtling István pedig a mai napig tartja azt a színvonalat, ami nagyívű, példaértékű pályafutását jellemzi. A Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész volt Kiss József vendége a Szerda esti beszélgetésekben.

Hirtling István készült. Elhozta az életét fotókkal illusztrálva. Így Kiss Józseffel együtt a közönség filmszerűen kivetítve, remek, humoros, bölcs gondolatokkal fűszerezve ismerkedhetett meg a színművész családjának a történetével, egészen az apai nagyszülőkig visszatekintve, és persze pályafutásának fontos állomásai, szerepei is szóba kerültek.

Hirtling István jól mesél, érdekesen, választékosan, szellemesen fogalmaz. Nem csak beszél, hanem tartalmi esszenciája, tanulságos üzenete is van annak, amit mond.

Vissza a gyökerekhez

Beszélt a családi gyökereiről kezdve a soroksári ősökkel, amikor az apai nagyszülőknek, Stark Istvánéknak volt híres kocsmájuk a településen. A főtéri kovácsműhelyből épült az emeletes sarokház, különteremmel, majd kaszinóval, bálteremmel. Ez volt Soroksár legjobb vendéglátóhelye, az elit találkozóhelye. „A népi hatalom” 1948-ban elvette tőlük. (Megjegyezte, akkoriban Soroksáron 50 családi vállalkozás foglalkozott vendéglátással, ma már csak egy ilyen hely van a településen.)

Hirtling István édesanyja révén Böröndy ősökkel rendelkezi, akik díszműkovácsok voltak, és olasz vérvonal is fellelhető a családfájukban. (Megjegyezte, talán emiatt sem jön zavarba, ha gyakorlatias dolgokat kell elvégeznie, ha egy kalapács vagy csavarhúzó kerül kezébe, hiszen finommechanikai műszerész végzettséggel is rendelkezik.)

A Hirtling család Soroksár után Csepelen élt egy ideig. Istvánnak három nővére van, egyikük, aki 15 évvel idősebb mint ő, Amerikában él ma is. Volt egy bátyja, aki fiatalon, orvosi műhiba miatt meghalt.

Hirtling István gyerekkorában csellózott, majd trombitált, édesanyja mindig vitte a gyermekeit színházba, operába. A művészet szeretete átitatta a gyerekkorát. Talán ezért is maradt meg benne a szereplési vágy.

A színművészeti főiskolán a vizsgaelőadásuk után gyakorlatilag villámrajttal kezdődött a karrierje. Indulásként a János királlyal olyan erőteljes hatással érkezett a pályára, hogy azonnal szerződtette a Nemzeti Színház. Nagy szerepeket kapott, mint ahogy a vele érkező Mácsai Pál és Funtek Frigyes is. Királydrámákat, nagy főszerepeket játszhattak el. Ebben az időszakban találkozott és került jó kapcsolatba Gábor Miklóssal, aki rendezte is két előadásban. Goethe Tassója és G. B. Show Tanner John házassága című előadások – utólag úgy érzi – fontos mérföldkövekké váltak számára. Ekkor kapta azt a tanácsot a színészikontól, akire ő a megfogalmazása szerint „színháztechnikai csillagszóróként” is tekintett, hogy ne adja ki magát teljesen a színpadon, az intenzív játék és jelenlét mellett inkább legyen több titka, mert így tudja a szerepek belső motivációja iránti érdeklődést felkelteni a nézőkben.

Hirtling István nemzetis pályafutásának másik fontos találkozása, az István, a király rockopera volt, amely a Királydomb után kőszínházban először ezen a játszóhelyen volt látható 1985-ben. A mű szerinte ekkor jelentős belső tartalmat, erősebb irányt kapott dramaturgiailag is a színpadi feldolgozásban, és teret nyitott annak, hogy a színházakba bekerülhessen az előadás.

Nagy rendezők, nagy sorozatok

A színművész ezután a Madách Színházhoz csatlakozott. Jó szerepeket játszott, a Macskákba is bekerült, és így ezután még 28 évig játszotta Tust. Életének meghatározó része volt ezután a Művész Színház megalapítása, valamint a Taub János rendezővel való találkozása. Ebben az időszakban is új impulzusokat kapott színészete, sokat tanult a rendezőtől. Ezután az Új Színházban töltötte el a leghosszabb időt, 14 évet, amely alatt a Chioggiai csetepatét Taub rendezésében 13 esztendőn át játszhatta. Ekkor rendezte Jiří Menzel a Még egyszer hátulról című komédiát az Új Színházban, amelyben ő is szerepelt. Nagy élményt jelentett nekik és a közönségnek is az előadás, s azt a titkot is elárulta most, hogy a legendás rendező egyszerűen elhagyta, kihúzta a darab teljes harmadik felvonását, mert úgy érezte, működik ez az előadás két felvonásban is. És igaza lett.

Kilépni a komfortzónából

A színművész ezután Székesfehérvárra szerződött, és örült annak, hogy Hargitai Iván rendezővel is együtt dolgozhattak ekkor. A Mozart és Salieri, A fösvény Harpagonja, a My Fair Lady Higgins professzora mind szép emlék számára ebből a hétéves időszakból. Hozzáfűzte, az új feladatok nem engedték belesüppedni abba, hogy megmaradjon a komfortzónájában. Nem táplálkozhatott a régi, bevált dolgaiból. Ezért is volt fontos számára egy másik rendező, Valló Péter, akivel remek előadásokban dolgozhattak együtt.

Közben a Játékszínben is elérkezett egy nagy szereptalálkozása az Életrevalók című darabbal. Lassan nyolc éve játssza, túl vannak 200 előadáson. Philippe Pozzo di Borgót alakítja, aki székhez kötött, mozgásképtelen. Elmesélte, hogy annyira szerette volna átélni és megélni a szerepet, hitelessé tenni az alakítását, hogy majd két hónapig úgy próbált, hogy végig a kerekesszékben ült, hogy a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság mellett a teste, a szervezete is érezze azokat a korlátokat, amelyeket a főhős átélt.

A művész 2019-ben szerződött a Vígszínházhoz, azóta is ott játszik. Szereti az Ármány és szerelem című előadást, ebben a fejedelem komornyikját alakítja. Szívéhez nőtt a 80 nap alatt a Föld körül című produkció is, ahol ő Fix nyomozó. Szintén fontos találkozás számára Pass Andrea A vándorkutya című műve. Játszik a Csáth és démonai, Az imposztor, a Krum című előadásokban. Szeret fiatalokkal dolgozni, átvenni tőlük az újszerű látásmódot, a lendületüket, a még ismeretlen színházi formavilágot. Ezért is vállal szívesen szerepet vizsgafilmekben.

Ami még számára egyfajta személyes ügy, hogy Márai Sándort visszaemelje méltó helyére a kulturális közgondolkodásban. Ezért a Mészáros Tibor irodalomtörténésszel, Márai-kutatóval összeállított felolvasóestekkel hosszú évek óta járja az országot határon innen és túl. Már 23 darabból áll ez a sorozatuk.

A Szerda esti beszélgetésekben a meghívott színművész életébe, gazdag pályafutásába bepillantva, személyiségét, karizmáját átérezve Kerényi Imre szavai – a „magas indításról”, aminek meg kell felelni – igazságot hordoztak: csak az tud magasan is maradni, aki birtokolja a tehetséget, a művészi kiválasztottságot, elhivatottságot, alázatot, aki emberi példa is. Hirtling István ilyen.

(V. R.)

Fotók: Rombai Péter