A budapesti Forgó Eszter a Magyar Állami Operaház kórusának tagja, a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdte zenei pályafutását. Mindemellett fellép koncerteken, hangversenyeken, önállóan, fiatal kollégáival. Családjukban nem volt énekes, sem zenész. Úgy érzi, hogy kezdetben talán édesanyjának beteljesületlen vágya volt, hogy ő ezt a pályát választotta, majd saját belső meggyőződésévé vàlt. Ahogy megfogalmazta, elsődlegesen emberként szeretne helytállni az életben. Rálelni az örömállapotokra, az értékes gondolatokra, példákra, áramlatban lenni, amely együtt jár egyfajta személyiségfejlődéssel. Így talál rá útjaira, illetve az utak nyílnak meg számára. Szerinte a színpadon az mindig kiderül és látszik, ha az ember egyensúlyban van önmagával, a hétköznapi sorsával, mert így képes önazonos maradni, belülről építkezve alkotni, fejlődni.

Szeret az Operaház kórusában énekelni, szerepelni,  jó ügyet, a műfajt, a kultúrát képviselni. Örül annak, hogy egy nagy egység tagjaként ugyanúgy része lehet egy előadásnak, mint a központi szereplők. Elmondta, a kórusban mások a feladataik, mint a szólistáknak, ugyanakkor hasonlóan hozzájuk folyamatos készenléti állapotban kell teljesíteniük. Az opera a legösszetettebb műfaj. Magas szinten, pontosan és hitelesen kell énekelni, játszani, átlényegülni, jelen lenni, reagálni mindenre, ami a műben, a színpadon történik. Viselni a jelmezeket, mozogni, táncolni, hatni, együtt élni a művel. Ha mindez sikerül, akkor elérheti őt is az úgynevezett flow-élmény, amit nagyon szeret átélni. Ez egy olyan állapot, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál. Örömmel töltődik fel, teljesen feloldódik ebben az állapotban. Legutóbb például az István, a király szimfonikus változatának színpadra állításakor élte át ezt  Szinetár Miklós rendezésében. A produkcióban táncoltak is, először rockerként, majd ősmagyarként, aztán úri dámaként. Szerinte az egész előadás légköre, atmoszférája egyfajta belső katarzist is adott számukra. Boldog, hogy ebben a feldolgozásban részese lehetett a mű operai bemutatójának.

Forgó Eszternek példaképei nem egy-egy személyben öltenek testet. Igyekszik mindenkiben meglátni azt, ami követendő lehet, s azt figyelni, beépíteni a lelkébe, gondolataiba. Szerinte példakép bárkiből válhat, legyen akár vízvezetékszerelő vagy művész. Fontos az emberi tartalom, a minőség, az érték. Ebből a szempontból mindenképp Vásáry Tamást választaná példának. Ennek tükrében figyel tovább most Sopronban az előtte nyílt utakra. Pergolesi dallamainak áramlatával.