A Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában készült előadás tisztelegni kíván az 1697. szeptember 11-én lezajlott világtörténelmi jelentőségű esemény előtt, amikor is a Savoyai Jenő által vezetett egyesült keresztény seregek Zenta határában meghatározó csatát nyertek a török haderővel szemben. A darab ősbemutatója 2018 szeptemberében volt Zentán, majd 2019 augusztusában Esztergomban a bazilika előtt tartották a magyarországi premiert. Ezután Dunaszerdahelyen a sportcsarnokban kapott nagy ünneplést és standing ovationt a stáb. A gyulai közönséget idén júliusban hódította meg a csapat, s már ekkor várható volt, hogy a darab útja nem áll meg. A Színház mindenkinek jelmondattal elindított Déryné Programba került be a Zenta, 1697 rockopera. A kezdeményezés célja, hogy színvonalas előadások juthassanak el kistelepülésekre, falvakba, állandó vagy időszakos játszóhelyekre, befogadó helyekre. Az első jelentkező Százhalombatta volt. Ezt megelőzően Pápa és Szolnok jelezte, ők is szeretnék meghívni városukba a rockoperát. 

Az alkotók örülnek annak, hogy nem szűnik az érdeklődés a rockopera iránt, ami azt is jelzi, nagy igény mutatkozik olyan színházi előadások iránt, amely a történelmi múlttal foglalkozik zenés feldolgozásban.  

Az előadás főbb szerepeiben Vastag Tamás, Stéphanie Schlesser/Békefi Viktória/Kisfaludy Zsófia, Wischer Johann, Szomor György, Savanyu Gergely, Papp Attila, Nagy Gábor, Horányi László, Kósa Zsolt és Major Zsolt látható. A Sopron Balett tagjai, valamint vajdasági néptáncosok, illetve gyermekszereplők is részt vesznek a produkcióban. A koreográfus a Harangozó-díjas  Demcsák Ottó, a jelmeztervező Húros Annamária, a fényterv Madarász János nevéhez fűződik.  A rendező a Jászai-díjas Pataki András.

A történet dramaturgja Katona Imre volt, aki a jeleneteket, helyzeteket egy történetté kovácsolta. A Kossuth-díjas Szarka Gyula először a zenei részekkel készült el, s ezután Szálinger Balázs József Attila-díjas költő írta meg hozzájuk a szöveget. 

Szarka Gyula- Szálinger Balázs

Zenta, 1697.
-rockopera-

A Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház előadása

Főbb szerepekben:

(Császári tábor)

Savoyai Jenő herceg, francia származású fővezér - Savanyu Gergely
Sigbert Heister báró, osztrák hadvezér - Nagy Gábor
Deák Pál, magyar huszárezredes - Vastag Tamás
Laczó Tamás, magyar huszár - Papp Attila
Julie Fayol, Eric Fayol francia hadmérnök lánya - Stéphanie Schlesser/ Békefi Viktória
Pap - Major Zsolt

(Török tábor)

Elmasz Mehmed nagyvezír – Horányi László (Jászai-díjas)
Tököly Imre kuruc kapitány - Szomor György
Borisz Petrovics szerb kapitány - Wischer Johann
Eric Fayol francia hadmérnök - Kósa Zsolt
Hajós Anna, zentai asszony, Laczó Tamás felesége- Békefi Viktória/Kisfaludy Zsófia

Zeneszerző: Szarka Gyula (Kossuth-díjas)
Író: Szálinger Balázs (József Attila-díjas)
Dramaturg: Katona Imre
Zenei főmunkatárs: Farnbauer Péter
Díszlet: Pataki András
Jelmez: Húros Annamária
Koreográfus: Demcsák Ottó (Harangozó-díjas)
Koreográfus asszisztens: Patyerek Csaba
Fényterv: Madarász János
Hangmérnök: Gulyás-Szabó Gábor
Rendező: Pataki András (Jászai–díjas)


Mi történt Zentánál? 

A Zenta, 1697 rockopera elkészülése és bemutatása ráirányította a figyelmet a magyar történelem egyik legnagyobb és európai mércével is sorsfordító pillanatára, diadalára. Egyre többen kezdenek el foglalkozni ezzel a haditettel, érdeklődni az után, mi is történt 1697-ben Zentánál?

Ez a győzelem jelentette ugyanis az 1699-es karlócai békét, amely Magyarország, Erdély, Szlavónia török iga alóli felszabadításához is vezetett. Nem egyszerű viadal és csata volt ez, az akkori idők legvéresebb ütközete zajlott a császári erők és a török hadak között, akik Erdély elfoglalását tűzték ki célul és francia hadmérnökök irányításával hídveréshez kezdtek a Tiszán. Savoyai Jenőék felderítői először foglyul ejtettek egy pasát, aki elárulta a hódítók terveit. Sok adat látott napvilágot a török, illetve osztrák hadsereg létszámáról. Mindent figyelembe véve a törökök létszámát 140.000-re, az osztrák, egyesült keresztény hadseregét mintegy 70.000-re tehetjük. A császári hadvezér szeptember 11-én lepte meg a Tiszán félig átkelt török sereget. Egy hídfőnél beszorították a nem teljesen kész sáncok közé a török gyalogságot, a hídon történő lovassági átvonulást és kitörést pedig ágyútűzzel akadályozták meg. A visszavonulást elvágták a hajóhíd lerombolásával. A lovassági és gyalogsági támadás beszorította a törököket a két sánc közé, amit a dragonyosok sikeresen áttörtek. Olyan mészárlás folyt ekkor, amit nem nagyon tudnak felülmúlni a mai akciófilmek sem. Öldöklő, kegyetlen, gigászi kézitusa zajlott életre-halálra, mindenütt patakokban ömlött a vér a pokoli ütközetben. A törökök harmincezer embert vesztettek, csak a folyóba veszett mintegy tízezer harcosuk. Az egyesített seregek veszteségét hétszázra becsülik. Meghalt Elmas Mehmed nagyvezír, számos pasa, a janicsáraga, és több beglerbég is. Az oszmánok oldalán harcoló Thököly Imre halottnak tettette magát a csatatéren, aztán a túlsó partra úszott. A magatartása, menekülése a török világ végét szimbolizálta Magyarországon. Egész Temesvárig menekült II. Musztafa, akit kiszöktettek a csatából. A maradék seregével Konstantinápolyba vonult vissza és soha többé nem tette be a lábát a Magyar Királyság területére.

Az Oszmán Birodalom fennállásnak legsúlyosabb vereségét szenvedte el ekkor. A császári seregek hadizsákmánya óriási volt, a sátrak és egyéb felszerelés mellett lőszerrel felpakolt kocsik, ágyúk,- száz nagy, hatvan kicsi-, 5400 ágyúgolyó, 62 hajó, nyolcezer ló, 28.000 kg lőpor, 9000 kg puskatöltény, 532 bomba, tizenkétezer élő marha és teve, valamint a török hadipénztár is Savoyai birtokába került.
 
Az országos premier klipje itt:

http://www.youtube.com/watch?time_continue=12&v=IGr-VR2Ib0w&feature=emb_logo