Hírek - 2019. június 17.Dinamikai dinamit: Go, Nik, go!
Kisugárzása, színpadi jelenléte olyan energiadús, amely vonósugárként nem ereszt el senkit. Nik West és zenekara a legmagasabb szinten képviselte a műfajt, a stílust a vasárnap esti koncertjükön. A basszusgitár a kezében úgy működött, mint az erő a Star Wars sorozatban a jediknél. Vele volt és egy pengetéssel teremtett. Tudott bánni vele. Szólói, énektudása lenyűgözően hatottak. Élvezte a fényeket, a színpadot, a vele szemben ülő tömeg rezonanciáit. Mindent beleadott. Nagy gázzal, a végletekig játszott a gitárján. Zenekarának tagjai, hangi sűrűségben rejtező vokalistái, a szólógitárossal az élen pedig repítették, kísérték, tolták előre, hogy a zene, a ritmus uraljon mindent.
Nik West a levegő, az ég és föld. Nik West olyan dimenziókba képes a színpadon lépni, ahol tényleg csak a funk-jedik járhatnak. A közönséget megbabonázta, egy intésére azt tett velük, amit akart, ott lebegett vele az erő megfejthetetlen titka, hatása, a tehetség legmagasabb szintű kivetülése. A nézők pedig mindezt meghálálták neki. Remekül buliztak a koncertjén. Örök emlékeket gyűjtve.
Közben a dobosa - hiszen SopronDrumon vagyunk, ők a főszereplők- úgy érezte, nem lehet kihagyni azt, hogy színpadra lép velük Tommy Cambell és Dennis Chambers, a két dobos géniusz és nagy játékra hívta ritmusok császárjait. Hárman együtt mutatták be azt, hogy miért is egyedülálló ez a fesztivál nem csak itthon, hanem talán a világon is. A szólóik, közös összekacsintós játékuk- "na, most pörgessük meg őket, jelszóval" - semmi kétséget nem hagyott: a ritmus az úr az univerzumban.
Hosszú, szabálytalan koncert született így. Nem is a nézőkért játszottak, hanem egymásért. A vissza nem térő pillanatért. Az, hogy Nik West sugárzó szemekkel oldalról nézte, ahogy Denis Chambers játszik, az mindent elárult a lelkükről.
A funk-jedik is emberek. Vibrál a lelkük. Égi mezőkön járva. Tisztító tűzben.
(V.R.)
A női lélek hangja
Gyerekként tudós és matematikus akart lenni és meghalna, ha elvennék tőle a gitárját. Nik West a fertőrákosi koncert után villáminterjúban beszélt az érzéseiről.
- Milyen érzések kavarognak egy ilyen koncert után a lelkében?
- Hú, még annyira friss minden! Hihetetlen dolog, ami itt történt. Az, hogy Denis Chambers, aki a dobosok első számú embere, mindenki őt figyeli, amikor Prince zenekarában játszottam, a dobos csak róla beszélt, itt volt ma ő, az fantasztikus. Nagyon féltem, izgatott voltam: milyen lesz az este vele. Nagy megtiszteltetés ez, hogy ilyen világsztárral játszhattam együtt.
- Mennyi idő alatt nyugszik meg egy ilyen show után?
- Legalább négy-öt órára szükségem van a megnyugváshoz, mert annyira felpörög ilyenkor az ember, hogy legszívesebben lenyomna még egy koncertet.
- A barlangszínházi helyszín miként hatott önre?
- Ez is hihetetlen! Csodálatos a hely. Nem is tudom, hogy hozhatnak létre ilyet. Amikor jöttünk lefelé, csak ámultam, ebben a csarnokban játszom? Fantasztikus!
- Hogyan válhat egy női basszusgitáros zenekari frontemberré?
- Művésznek kell lenned, aki képes a közönségnek élményt adni. Ez az, ami megkülönbözteti a háttérben lévő zenészt az elsőtől, akire hárul a nyomás és a figyelem. Az ő feladata a szórakoztatás, hangulat létrehozása, az energia megteremtése.
- Teljesült mindezzel a gyerekkori vágya?
- Gyerekként tudós akartam lenni, matematikus vagy mérnök. Aztán eljött egy ember az életembe, akire felnéztem, szerettem. Hobbi szinten basszusgitározott, rábeszélt, próbáljam ki ezt a hangszert. Elkezdtem gyakorolni és ez lett belőle. A véletlen műve, hogy így alakult, nem erről álmodtam.
- Merre vezethet a most határtalannak tűnő útja?
- Nincs határ. Itt volt Denis Chambers. Ki a következő?...
- A basszusgitár mély hangja a nő lélek mélységét is képes megmutatni ön által?
- Ez egy férfias hangszer. Nehezebb megpengetni a női újjakkal, kell hozzá erő. Amikor elkezdek játszani ezen a hangszeren, olyan, mintha más emberré válnék. A mélység ekkor jön ki belőlem.
- Ha elvenném a gitárját, mihez kezdene?
- Tanár lennék, aki matematikát és tudományokat tanít a gyerekeknek.
- Ilyen egyszerűen lemondana a zenéről?
- Előbb meghalnék.
Varga Róbert