Hírek - 2013. november 17. Semmi az iskolaszínházi programban
Janne Teller Semmi című ifjúsági regénye alapján készül a Soproni Petőfi Színház iskolaszínházi programjának következő foglalkozása. A próbák már zajlanak a teátrumban, a rendező Németh Ervin drámapedagógus.
„Semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezt mondja egy nyolcadikos fiú az osztályának a legelső tanítási napon, majd kisétál az iskolából. Az osztálytársakat elképeszti és felháborítja Pierre Anthon álláspontja, s szövetkeznek arra, hogy bebizonyítsák neki az ellenkezőjét. Egy elhagyott pajtában összegyűjtik azokat a dolgaikat, amelyeknek szerintük értelme van. A bizonyítás során azonban – a közösségi cél érdekében – rendre elkövetik a legnagyobb hibát: sorra megsértik egymás személyiségének integritását. Majd a nemes közösségi cél tragikus vétséget szül…
Az adaptáció az alapul szolgáló regény végpontját tekinti kiindulópontjának. Ott ugyanis azt olvassuk, hogy a megtörtént eseményeket követően az osztály tagjai egy éven át soha nem találkoztak egymással (más városban tanultak, nem keresték egymás társaságát, nem beszéltek egymással a történtekről). Miért kerülik egymást? Erre ad választ a visszafelé fölfejtett és elmondott, „kinyomozott” történet, vagyis annak kiderítése, mi is történt Pierre Anthonnal, azzal az osztálytárssal, aki a „semminek semmi értelme” tételét kb. két évvel korábban megfogalmazta. (Németh Ervin)
Fotó: Torma Sándor
Az adaptáció az alapul szolgáló regény végpontját tekinti kiindulópontjának. Ott ugyanis azt olvassuk, hogy a megtörtént eseményeket követően az osztály tagjai egy éven át soha nem találkoztak egymással (más városban tanultak, nem keresték egymás társaságát, nem beszéltek egymással a történtekről). Miért kerülik egymást? Erre ad választ a visszafelé fölfejtett és elmondott, „kinyomozott” történet, vagyis annak kiderítése, mi is történt Pierre Anthonnal, azzal az osztálytárssal, aki a „semminek semmi értelme” tételét kb. két évvel korábban megfogalmazta. (Németh Ervin)
Fotó: Torma Sándor
