A Soproni Petőfi Színház tantermi színházi programja azokat a diákokat szólítja meg, akik számára a legkevesebb színházi előadás születik: a 12-15 éves korosztályt. A projekt három tanítási órát ölel fel, amelynek egyik harmadában maga a tantermi színházi előadás foglal helyet, ezt követi a színháziszöveg-értési (a színházi előadás eszköztárát és jelentésvilágát feltáró) foglalkozás, majd az osztály saját játéka, amellyel továbbgondolják az előadás által felvetett problémákat.

A február elején kezdődött és március végén záruló program keretében soproni, csepregi, peresztegi, kőszegi, egyházasfalui, sopronhorpácsi, kópházi, nagycenki, harkai, sopronkövesdi, fertőszéplaki és ágfalvai oktatási intézmények ezer tanulója láthatja Luke és Jon történetét, három diák és hét soproni színész előadásában.

- Olyan témát és problémakört kerestünk idén, amely a 11-14 éves korosztályt célozza meg, és együttesen szólhat számukra. A Luke és Jon című tantermi játék három, általunk fontosnak tartott eleme élénk érdeklődést váltott ki a diákokból. Az egyik a halál kérdése volt. A témáról a családokban alig esik szó, félnek a szülők erről beszélni a gyerekeikkel, van, ahol ki sem ejtik ezt a szót, még a temetésektől is tudatosan óvják őket. Miközben a mai fiatalság a televízióban, interneten, videós játékokban percenként szembesül a halállal és az erőszakkal. A másik fontos pontja volt az általunk megmutatott történetnek a barátság. Egy barát megtalálásának, majd elvesztésének története. Annak vizsgálata, hogyan hozhatunk etikus döntéseket bizonyos élethelyzetekben, miközben egymásért is felelősek vagyunk. Ezekről is sokat beszélgettünk az osztályokkal, csakúgy, mint az emberi önelégültségről, nagyságról és kicsinységünk felismeréséről - mondta Németh Ervin, aki örült annak, hogy azt tapasztalták: a gyerekek megérezték és megértették a történet fontos üzeneteit, sőt, magukra, életükre, sorsukra is vonatkoztatták mindazokat.

Az előadást a gyerekekkel együtt néző pedagógusok számára is meglepő volt, hogy olyan diákok is bekapcsolódtak az előadások utáni beszélgetésekbe, akik a legzárkózottabbak, legpasszívabbak, legcsendesebbek voltak eddig az osztályokban. A drámatanár szerint ez annak is köszönhető, hogy a diákok olyan oktatási formával találkozhatnak, amikor az osztálytermükbe megy a színház, a megszokott közegükben zajlik a furcsa játék. Az élmény közvetlensége felszabadítja a gátlásokat, a közös beszélgetésbe való belépésre ösztökéli a diákokat.

A soproni teátrum iskolaszínházi programjában jövőre a tervek szerint a Bocsáss meg, Madárijesztő! című tantermi játékot láthatják a diákok.