Horváth Zsuzsa Jászai- és Aase-díjas színművész 78 évesen úgy döntött, nem folytatja tovább a pályafutását, nem vállal többet már feladatot a színpadon. A soproni előadás volt az utolsó, amikor színpadon láthatta őt a helyi közönség. A leghűségesebb város teátruma ennek szellemében készült a szombati előadásra. A színház nevében Szupper Fanni művészeti titkár virágcsokorral várta a színésznőt az előadás előtt. Savanyu Gergely, a társulat népszerű tagja, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének országos elnöke a meghajlásnál a színpadon köszöntötte Horváth Zsuzsát, majd ezután a kulisszák mögötti gratulációnál Széles Sándor, Győr-Moson-Sopron Vármegye főispánja is méltatta a művész eddigi pályafutását, azt az utat, amelynek Sopron is részese lehetett. 

Horváth Zsuzsa portálunknak elmondta, annyi gyönyörű szerepet eljátszhatott gazdag pályafutása során, hogy semmilyen hiányérzet nincs és nem is maradt benne. Ahogy fogalmazott, ebben az életszakaszban az időt és annak minden percét becsülni kell. A következő évadban is számított rá Kiss József igazgató, jólesett számára a megkeresés, ám úgy döntött, az életben van az a pont, amikor be kell fejezni a pályát.    

- Nekem két kedvenc színházam van, a nyíregyházi és a soproni. Annyi csodát élhettem át a színpadon, hogy teljesnek érezhetem a pályám. A Ványa bácsit azért is vállaltam el, mert régebben a Stúdió K Színházban játszottam ebben a darabban az anyát, ahol Huszár Zsolt volt a partnerem. Három előadást ért meg csak, mert ő meghalt és levettük műsorról. Ezért az ő emlékének ajánlom ezt a csodálatos soproni előadást. Remek kollégákkal játszhattam itt együtt Szabó K. István kiváló rendezése mellett. Fontosak a színész életében a rendezők. Nekem tényleg megadatott, hogy olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt, akik a legfelső polcon állnak. Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Babarczy László, Csiszár Imre, Ruszt József, Fodor Tamás, Karinthy Márton, Hegyi Árpád Jutocsa, Kamondi Zoltán, Komor Imre. Fontos állomás az, ahogy idekerültem Pataki András révén, hiszen 2012-ben a Kabaréban már játszottam Sopronban. Nagyon szerettem a Peer Gynt, a Revizor, A Fehérlófia, a Hyppolit, a lakáj előadásokat. Életre szóló élmények kötnek ehhez a színházhoz, a városhoz, de kell egy pont, önuralom, elhatározás, hogy az ember tudja, mik a határai és én most a határtól egy lépésre vagyok. Nem fog hiányozni, hogy meghajolhassak, van erre még más lehetőség is az életben. Három gyönyörű unokám van, velük leszek, ott a játék közben sokat kell hajolni - mondta nevetve Horváth Zsuzsa, aki nem győzte fogadni a sok köszöntést a soproni előadás után.

És hogy legyen egy igazi "Házsés" kiszámíthatatlan színházi csavar is ebben történetben: Horváth Zsuzsa egy szerepét megtartotta. Azt elmondása szerint addig játssza, ameddig létezik a Karinthy Színház. Ez pedig a Szent Péter esernyőjében Münzné karaktere.  

Mert egy színésznő azért soha nem mehet nyugdíjba.

(V.R.)

Fotó: Fodor Regina