Molnár Ferenc Játék a kastélyban című népszerű vígjátékát mutatja be a Soproni Petőfi Színház október 5-én este hét órakor a leghűségesebb város teátrumában a Mélységek és magasságok évadában. A rendező Mikó István Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a főszereplő Széles Tamás.

Azt tartják az irodalomtörténészek, az 1926-ban készült Játék a kastélyban az egyik legeredetibb és legbravúrosabb, legszemélyesebb Molnár-színdarab a megannyi világsikere között. Ő nem utánzott senkit, sajátságos szemléletével, humorával, ötletességével, könnyed, ironikus szellemességével, fantasztikus, egyedi cselekményvezetésével, pergő és feszült párbeszédeivel vall az élet hazugságairól, színpadi igazságairól egyfajta ars poeticaként, íróvarázslóként ebben a szórakoztató vígjátékban.

Mikó István elmondta: nagyon szereti Molnár Ferenc műveit, játszott is régen az író egyik darabjában Sopronban: a Doktor úrban ő volt Puzsér. Most rendezőként idézi meg a legendás szerző szellemiségét a Játék a kastélyban című vígjátékban.

– Klasszikus remekmű ez, parádésan, zseniálisan megírva, viszont figyelembe kell venni a mai világ tempóját, gyorsaságát, ezért ebben az esetben a lassú, andalgós szövegmondást fel kell váltsa egy olyan ritmus, amikor az érzelmek minden skálán mozognak, s a helyzetek így szinte filmszerűvé válhatnak. Nagyon színes játék ez, középpontjában egy szerelem történetével, amelynek érdekében az ember mindenre képes. Éles küzdelem zajlik a szereplők között – ugyan nem életre-halálra, de ha sarkítjuk, mégis erről van szó. Egy színházi történeten keresztül beszél hazugságról és igazságról, bemutatja az emberi lélek rejtelmeit. Az író titka az, hogy nagyon ismeri az embert, a női szívek, gondolatok rejtelmeit, s ezért is tud belehelyezkedni a figuráinak az életébe. Egy szellemes vígjátékról van szó, nagyon kíváncsiak vagyunk a közönség reakcióira. Molnár Ferenc nyelvezete, sajátos szellemessége és humora, egész szellemisége nem teszi lehetővé, hogy beleírjunk a szövegbe, őt nem lehet helyettesíteni, csak örömmel játszani  – mondta Mikó István.

A főszerepet, Turait, a mindent megoldó írót Széles Tamás alakítja, aki három évvel ezelőtt már játszott a soproni színházban. Németh László Széchenyi című darabjában a címszerepet formálta meg nagy sikerrel. Most visszatért a leghűségesebb városba. Színpadra lép az Eltűnő ingerek című Pass Andrea-darabban novemberben, és most a Játék a kastélyban főszerepét is ő alakítja.

– A színművészeti főiskolán Benedek Miklós – aki már nincs köztünk – rendezett egy Molnár Ferenc-előadást nekünk, az osztályának, amit hosszú ideig játszottunk, az volt a címe: Paprikánia, azaz disznótor a Lipótvárosban. Molnár írásai mellett kuplék, sanzonok hangzottak el. Nagyon szerettem minden percét. Azóta is a szívemben maradt az írózseni. Azt a fajta kedélyt, békebeli hangulatot senki nem tudta úgy ábrázolni, átadni, mint ő akkor. Az emberi kommunikációban, társadalomban rendszeres volt az irónia, önirónia, nevettek az emberek magukon, egymáson szellemesen. Ma ez így már nem létezik. Azért jó számomra ezzel a darabbal találkozni, mert a műben, Turai figurájában is ott látni azt, hogy kigúnyolom a másikat, de magamat is akár. Nem kegyetlen az ő világa, hiszen tele van játékossággal, humorral, lélektannal. Próbálom a magam Turaiját megtalálni belőlem. Ahogy érzem most, ő kicsit cippolás, varázsol, bűvészkedik, leplez, elleplez, láttat, áltat egy kicsit, hogy mentsen egy helyzetet. Kicsit machinátor, még csal is, de ezt lehet úgy értelmezni, ahogy Rodolfo mondta: „Vigyázat, csalok!” Lehet rosszul, ízléstelenül csalni, de lehet úgy is, hogy ámul az ember: de jól csinálja! Mint Rodolfo. Turai szerintem ilyen ebben a darabban – osztotta meg gondolatait a szerepéről Széles Tamás.

A próbafolyamatot már május végén elkezdte a stáb. Időközben sajnálatos módon elhunyt a darabban Almádyt alakító Mihályi Győző. Az ő szerepét Szabó Sipos Barnabás vette át most a soproni előadásban.

A Jászai Mari-díjas színművész a főiskola elvégzése után szerepelt több színházban, társulatban, de  szabadúszóként is sokat dolgozott, többek közt tag volt az Arany János Színházban, majd Győrben hat évig. Hosszú évtizedekre visszanyúló, sikeres színházi karriert mondhat magáénak. Számtalan szerep áll mögötte, és persze a szinkronok sokasága, amelyekben a legnagyobb világsztároknak kölcsönözte a hangját. A szinkronadatbázis szerint eddig 1178 filmben szinkronizált. Állandó hangja George Clooney-nak, Hugh Jackmannek, de a leggyakrabban ő szinkronizálja Jeff Goldblumot is. Olyan filmekben, sorozatokban szerepelt itthon, mint a Valami Amerika, Nyócker!, A berki ember, a Kittenberger, a Szomszédok, a Kisváros, a Barátok közt, a Tűzvonalban, a Jóban, rosszban vagy a Gólkirályság.

Több szellemi és kulturális kezdeményezésben, programban vesz részt. Festőművészként szintén ismert, kiállításokat is tart, valamint zenészként az At Five nevű tribute zenekar gitáros-énekeseként Dire Straits- és Pink Floyd-számokat játszanak az együttesével. Fontos az életében, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat kommunikációs munkatársaként, a vér nagyköveteként segítse a véradások népszerűsítését az országban. A művészet számára a világ, az ember megismerhetőségének az ereje. Életében és munkásságában fontos szerepet játszanak az egyetemes emberi értékek, valamint a művészi, organikus szemlélet. Egy interjúban úgy vallott: színészként, festőművészként, zenészként, alkotó emberként egyfajta kultúrmisszionáriusnak tartja magát. 

A soproni színlap: 

Molnár Ferenc

Játék a kastélyban

(vígjáték)

TURAI: Széles Tamás m. v.

GÁL: Kovács Frigyes (Jászai Mari-díjas)

ÁDÁM: Várhelyi Áron

ANNIE: Dienes Blanka

ALMÁDY: Szabó Sipos Barnabás  (Jászai Mari-díjas) m. v.

TITKÁR: Varga Levente

LAKÁJ: Pintér Gábor

Dramaturg: Orosz-Bogdán Noémi

Díszlet/Jelmez: Balla Ildikó

Ügyelő: Horváth Dávid

Súgó: Bősze Bianka

Rendezőasszisztens: Simon Andrea

Rendező: Mikó István (Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész)