A darabot az új évadban októbertől láthatja a közönség a leghűségesebb város teátrumában. A rendező Mikó István Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész. Alkotói interjúk itt.

Mikó István nagyon szereti Molnár Ferenc műveit, játszott is régen az író egyik darabjában Sopronban. A Doktor úrban ő volt Puzsér. Most rendezőként idézi meg a legendás szerző szellemiségét a Játék a kastélyban című vígjátékban.

– Klasszikus remekmű ez, parádésan, zseniálisan megírva, viszont figyelembe kell venni a mai világ tempóját, gyorsaságát, ezért ebben az esetben a lassú, andalgós szövegmondást fel kell váltsa egy olyan ritmus, amikor az érzelmek minden skálán mozognak, s a helyzetek így szinte filmszerűvé válhatnak. Nagyon színes játék ez, középpontjában egy szerelem történetével, amelynek érdekében az ember mindenre képes. Éles küzdelem zajlik a szereplők között – ugyan nem életre-halálra, de ha sarkítjuk, mégis erről van szó. Egy színházi történeten keresztül beszél hazugságról és igazságról, bemutatja az emberi lélek rejtelmeit. Az író titka az, hogy nagyon ismeri az embert, a női szívek, gondolatok rejtelmeit, s ezért is tud belehelyezkedni a figuráinak az életébe. Molnár Ferenc nyelvezete, sajátos szellemessége és humora, egész szellemisége nem teszi lehetővé, hogy beleírjunk a szövegbe, őt nem lehet helyettesíteni. Kicsit talán húzunk a darabból. Most az okoz nehézséget, mit ne mondjunk el az első felvonásban, s hogyan tudjuk két felvonásba tömöríteni az amúgy háromfelvonásos művet. Októberre biztos meglesz a megoldás... – mondta mosolyogva Mikó István.

A főszerepet, Turait, a mindent megoldó írót Széles Tamás alakítja, aki három évvel ezelőtt már játszott a soproni színházban. Németh László Széchenyi című darabjában a címszerepet formálta meg nagy sikerrel. Most visszatért a leghűségesebb városba.

– A színművészeti főiskolán Benedek Miklós – aki már nincs köztünk – rendezett egy Molnár Ferenc-előadást nekünk, az osztályának, amit hosszú ideig játszottunk, az volt a címe: Paprikánia, azaz disznótor a Lipótvárosban. Molnár írásai mellett kuplék, sanzonok hangzottak el. Nagyon szerettem minden percét. Azóta is a szívemben maradt az írózseni. Azt a fajta kedélyt, békebeli hangulatot senki nem tudta úgy ábrázolni, átadni, mint ő akkor. Az emberi kommunikációban, társadalomban rendszeres volt az irónia, önirónia, nevettek az emberek magukon, egymáson szellemesen. Ma ez így már nem létezik. Azért jó számomra ezzel a darabbal találkozni, mert a műben, Turai figurájában is ott látni azt, kigúnyolom a másikat, de magamat is akár. Nem kegyetlen az ő világa, hiszen tele van játékossággal, humorral, lélektannal. A készülő előadás még alakul, hiszen a munkafolyamat elején tartunk, próbálom a magam Turaiját megtalálni belőlem. Ahogy érzem most, ő kicsit cippolás, varázsol, bűvészkedik, leplez, elleplez, láttat, áltat egy kicsit, hogy mentsen egy helyzetet. Kicsit machinátor, még csal is, de ezt lehet úgy értelmezni, ahogy Rodolfo mondta: „Vigyázat, csalok!” Lehet rosszul, ízléstelenül csalni, de lehet úgy is, ámul az ember: de jól csinálja! Mint Rodolfo. Turai szerintem ilyen ebben a darabban – osztotta meg gondolatait a szerepéről Széles Tamás.

Almády szerepében Mihályi Győző Jászai Mari-díjas, érdemes művész látható, aki most először játszik a soproni társulattal. Régen a kaposvári színház tagjaként befogadott előadásban szerepelt egyszer a leghűségesebb városban, már akkor is örült a közönséggel való találkozásnak, most pedig nagyon várja az őszi premiert. Mint mondta, ezt a szerepet húsz éve már játszotta a József Attila Színházban, most biztosan másként formálja meg Almádyt, hiszen újak a társak, a rendezés is új lesz. Így elölről kezdi felépíteni a szerepét.

– Ami nem változott bennem, az Almády karaktere, amit gondolok róla, meg szerintem ilyen is. Ő, mondjuk ki, egy gazember, akinek négy gyermeke van, egyfolytában hódítani akar, befolyásos, ezt kihasználja, ahogy azokat a fiatal lányokat is, akiket becsap, majd odébbáll. Turai ezért a maga módján megleckézteti, egy kicsit görbe tükröt is tart az ilyen férfiaknak. Molnár Ferenc mestere a színpadi írásnak. Érzéke volt a színházi világhoz, nagyon ismerte azt a hatásaival együtt. Remek szarkasztikus, ironikus humorral ábrázolta mindezt. Játszottam régen a Liliom címszerepét, remekmű az is. Nagyon szerettem, s abban is ott rejtezik a humor, s ami szerintem egyedülálló a magyar irodalomban, ha Molnár Ferencről beszélünk: nagyon értette, ismerte az embert. Ezért jó őt mindig játszani – fogalmazta meg Mihályi Győző a szerepéről, az íróról.

(V.R.)

Fotók: Rombai Péter

Molnár Ferenc

Játék a kastélyban

(vígjáték)

TURAI: Széles Tamás m. v.

GÁL: Kovács Frigyes (Jászai Mari-díjas)

ÁDÁM: Várhelyi Áron

ANNIE: Dienes Blanka

ALMÁDY: Mihályi Győző m. v. (Jászai Mari-díjas, érdemes művész)

TITKÁR :Varga Levente

LAKÁJ: Pintér Gábor

Díszlet/Jelmez: Balla Ildikó

Ügyelő: Horváth Dávid

Súgó: Bősze Bianka

Rendezőasszisztens: Simon Andrea

Rendező: Mikó István (Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész)