Jávor Pálnak állít emléket a színdarab, mely 1959-ben játszódik a budapesti Kamara Varietében, amikor is minden idők egyik legnagyobb magyar filmsztárja Amerikából hazatérve  visszaemlékezik életére, karrierjére, miközben az akkori kultúrpolitika számüzetésre, mellőzöttségre ítélte. Jávor Pált Szolnoki Tibor alakítja, feleségét, Olgát Zsadon Andrea. Velük beszélgettünk az előadásról, a művész sorsról. 

- Jávor Pált főként a filmekből ismerjük, magam is sokat néztem azokat fiatal koromban. Láttam egy snájdig, igaz magyar embert, aki férfiként filmre, színpadra termett. Elegánsan mulatott, imádta a nőket hihetetlen érzelmi tartással rendelkezett. Becsülte, tisztelte a hölgyeket, s nem alázta és nem szégyenítette meg őket soha. Elkezdtem olvasni az életéről szóló könyveket, s akkor tárult elém, milyen keveset is tudunk róla, tragikus sorsáról. Mennyi jelentős szerepet játszott el színházakban. A Vígszínházban, vagy akár a Nemzeti Színházban. Mennyire szerette feleségét, aki helyett a koncentrációs tábort is vállalta, politikai kiállásával miként védte a többi művészt, még úgy is, hogy karrierjét tette ezért kockára. A mindennapi élete, tettei azonosak voltak azzal a színész képpel, amit sugárzott, képviselt. Mindez megfogott, megérintett engem. Pozsgai Zsolt nagyszerűen megírt darabjának köszönhetően ezt reményeink szerint emlékezetesen meg is tudjuk mutatni a közönségnek - mondta Szolnoki Tibor. A cím „ Jávor hajnalai” arra utal, hogy amikor a művész mellőzött időszakában tehetetlenségében elment a Kamara Varietébe sanzonokat énekelni, mindig csak hajnalban ment haza imádott feleségéhez. A darab négy hajnalt mutat be, amelyben megjelenik egy fiatal portás, aki kitelepített arisztokrata. Egy fiatal kezdő színésznő, aki Jávor hírnevét próbálja kihasználni karrierje érdekében, és a volt „barát és színész kolléga” aki cserbenhagyta. És természetesen Olga, a feleség. Jávor kezd kilábalni az alkoholizmusából, tudja magáról, hogy rákos beteg és meg kell küzdeni magával az életének hátralévő időszakában. Szolnoki Tibor hangsúlyozta: nosztalgikus, keserédes, szép, szívvel teli érzéseket látni a színpadon, fülbemászó dalokkal, miközben láthatjuk, milyen méltatlanul is bánt az akkori hatalom az ország egyik legnagyobb sztárjával, akit a nyilas hatalomátvétel után letartóztattak és a sopronkőhidai börtönbe került.

Arra a kérdésre, mitől lesz egy színész nagyformátumú művésszé, miként válik valaki Jávor Pállá, Zsadon Andrea azt válaszolta: a született tehetség, adottság, képesség, elhivatottság és alázat mellett rengeteg munka és egy ilyen sors kell hozzá. Mert Jávor tragikus élete ott volt minden szerepében színpadon, filmen egyaránt. Őt csodálni kellett és lehetett is. Azt viszont érdekesnek tartja, hogy abban az időben, amikor nagy magyar sztárszínészek elmentek Amerikába, egyikük sem tudott ott olyan sikereket elérni ott, mint Magyarországon. Legyen szó Jávor Pálról vagy akár Kabos Gyuláról. És ennek nem biztos, hogy nyelvi akadályai voltak. A színművésznő úgy érzi, Amerika felszínességébe nem illett a magyar lélek, a bús-magyar sors, az a fajta semmihez sem hasonlítható belső, szenvedélyes töltet, amit Jávor is képviselt. Pozsgai Zsolt darabja a fiatal pályakezdők és a már sikeres művészek komor helyzetéről is képet ad, miközben a közönség láthatja azt is: a művész sorsa a lelkének a lenyomata. Hajnalokban, pillanatokban, amikor az új nap kezdete új reménnyel tölt el a szíveket. 

(V.R.)