Ifjabb Jászai László Jászai-díjas színművész nem most találkozik először a szintén Jászai-díjas Kiss József darabjával, hiszen 2007-ben már játszotta ezt a szerepet a szolnoki színházban, ugyancsak az író rendezésében.
- Megszenvedtem akkor ezzel a szereppel, nehéz nagy kihívást adott, egy olyan ember bőrébe bújni, aki előre írja a halálos ítéleteket, miközben meg kell mutatni a családjával, lányával való viszonyát, kapcsolatát. Előtte inkább hősöket, szimpatikus figurákat játszhattam, nem volt egyszerű lelkileg azonosulni ezzel a szereppel. Igazi mesterkurzus volt számomra a próbafolyamat és a bemutató. Soha nem felejtem el, akkor elmentem a Terror Házába, megnéztem a kínzó szobákat, dokumentumokat, filmeket, mi folyt régen. Emlékszem, Wittner Mária ott volt a szolnoki premieren, előadás után gratulált, hozzátéve: a páholyból legszívesebb szitává lőtt volna, mert feltódult benne mindaz, amit ő átélt. Most 16 év után ez a szerep talán bennem is változott. Érettebb színésszé váltam, talán még több színt tudok majd belevinni a játékomba Sopronban. Ez egy olyan dráma, hogy a néző nehéz szívvel jön ki majd az előadás után - húzta alá a színművész, aki a fiataloknak azért ajánlja a darabot mert így másképp is, más szemszögből is átélhetik a múltat,  mindazt, amit a történelem könyvekben, filmekben láthattak erről a korszakról. Akik pedig átélték, tudják milyen borzalmak zajlottak akkor.

Ifjabb Jászai Lászlót hozzátette: édesapját  a forradalom idején színművészeti főiskolásként egy rosszkor rossz helyen elmondott vers miatt két ballonkabátos férfi  elvitte uszítás, lázítás vádjával. Ha nincs a nagyapjuknak ismerőse a bíróságon, akkor kivégezhették volna.     
A színművész kötődik Sopronhoz és környékéhez, hiszen Rábatamásiban voltak családi gyökereik, dédnagyszüleik kántortanítók voltak, édesapja ott nőtt fel, vettek a faluban házat, amit a halála után eladtak. 
Arra kérdésre, nem nyomasztja-e, hogy a Jászai-család leszármazottja, azt válaszolta soha nem gondolt arra, hogy nevet változtasson. Nem terhes számára a Jászai név, inkább feladatot ad, hogy magában mindig emelje a tétet, méltó módon képviselje mindazt, amit szellemiségben hagyott rá édesapja és dédnagynénje, Jászai Mari, akiről elnevezett szakmai díjat ő is megkapta. Ez pedig soha nem lehet teher, hanem egy életre szóló út, felelősség, tét és értékrend.
(V.R.)