Koppány Karina: Blanka, téged már láthatott a közönség kisebb szerepekben idén, de ez az első felnőtt bérletes főszerep, amiben debütálsz. Izgulsz?

Dienes Blanka: Nagyon örülök neki, és persze izgulok. Már egy éve tervezzük, hogy lesz a színházban a Chicago előadás. Én Velma szerepére voltam először kiírva, s nagyon örültem, hogy benne lehetek, mert ez az első nagy musical, amiben játszhatok. Igazi jó zenék vannak benne, öröm őket énekelni. Már nagyon régen játszottam olyan darabban, ahol lehetőségem van ilyen nagyokat énekelni. Tudatosan próbálok dolgozni azon, hogy ne izguljak, de hát ilyen típus vagyok.

KK: Hanna, te szoktál izgulni?

Kelemen Hanna: Ki nem? Én igazából, imádok izgulni, mert ettől rögtön azt érzi az ember, hogy ennek van tétje. Olyankor megszépül és fontosabbá válik minden, amiért izgulsz. Legtöbb esetben pozitívan hat rám, szerencsére.

KK: Most először dolgozol a társulattal Hanna, hogy érzed magad?

KH: Fantasztikusan. Felülmúlta minden elképzelésemet. Így még nem tartoztam egy másik városhoz, hogy egy másik otthonomnak mondhassam. Még nem játszottam így vidéken, kőszínházban. Nagyon jó érzés idejönni.

KK: Az előadás számos szereplőt vonultat fel, és fontos, hogy mindenki összhangban legyen egymással. Hogyan készültetek fel – tekintettel a többes szereposztásra –, hogy mégis hatékony legyen a produkció?

KH: Tulajdonképpen ez is felülmúlt mindent. Olyan meghitt a közös munka. Nagyon jól tudunk egymással játszani, és igazából ez az, ami fontos. Nézzük, míg a másik próbál, tanulunk belőle, és közben vigyorgunk, rajongunk egymásért. Azért ez általában nem így van… Egy tisztes távolságot meg szoktunk tartani a váltószerepeknél. Őszintén, még sosem voltam ilyen jóban olyan szereposztással, akivel ugyanazt játsszuk. Nekem ez nem az első alkalom, hogy váltóm van, és ilyen harmonikus még sosem volt.

DB: Nekem ez az első, de akkor én majd ehhez mérem a következőt. (Nevet.)

KH: Szurkolok, hogy az összes ilyen jó legyen.

DB: Mikor még frissek voltak a koreográfiák a próbákon, akkor, amíg egyikünk csinálta, addig a másik odaállt szembe, és mutogatta vele, hogy akkor hogy is van, merre kell lépni, mik a karmozdulatok. Ráz a hideg, ha csak rá gondolok.

KK: Blanka, most, hogy mégsem Velmát alakítod, csalódott vagy?

DB: Engem már azelőtt megragadott Velma karaktere, mielőtt a musicallel találkoztam volna. Vele könnyebb azonosulni, de csalódott nem vagyok. Roxie izgalmas karakter. Ebben a darabban a gonosznak szurkolunk, és minden nő kicsit máshogy gonosz. Ott van például Velma, akinek az a célja, hogy azt csinálja, amit a börtön előtt csinált, és azért került oda, mert megcsalta a férje, ezért Velma megölte őt meg a testvérét is, akivel megcsalta. Ellenben Roxie azért került oda, mert csalta a férjét, és a szeretőjét nyírta ki, mert ott akarta hagyni, és nem csinált belőle sztárt.

KH: Roxie önzőbb és gonoszabb ebből a szempontból. Miközben előadja, hogy ártatlan.

DB: Roxie felhasználja a szexiségét, a nőiségét minden helyzetben, ezzel akar megoldani dolgokat. Ez hatalmas kihívás.

KH: Butuskábbnak adja ki magát, de egy önző karakter, aki nagyon gyorsan tanul, egy fortélyos nőszemély. De én imádom, hogy egy ilyen kis „genya.”  Olyan mintha egy kislány kerülne a színpadra, és az előadás végére meg már egy mindent kitanult, Velma szintű nő. Totális kihívás, mert nem tudok vele azonosulni. Annyira ellentéte annak, ami én vagyok.

DB: Én is próbálok azokból a Roxie-kból meríteni, akik körülöttem vannak a világban. Akikről hallasz, nem is feltétlenül ismered őket. Most Roxie-t így építem. De lehet, hogy egyszer majd a jövőben találkozunk Velmával is, mert szívesen eljátszanám őt is.

KH: Nem is tudtam, hogy te Velma lettél volna. Jé, hát én ezt már így el sem tudom képzelni. Ennek most így kellett lennie.

DB: Amúgy Karina, neked van valami elvárásod az előadással kapcsolatban?

KK: Hoppá, most én kaptam egy kérdést. Őszintén, én az elején megijedtem, hogy a dalok is magyarul hangzanak el. Régóta ismerem a Chicago musicalt, még az egyetem alatt találkoztam vele, és az összes dalt angolul ismerem. Szóval, kicsit féltem, milyen lesz őket magyarul hallani, hogyan jönnek ki a fordítással a dallamok, ez nálam mindig kényes szempont.

KH: Ó, szerintem a fordítások nagyon szellemesek. Főleg, ha megnézed több szereposztással, akkor láthatod majd, hogy egy-egy szó más a színészeknél, személyesebb vagy más a hangulata picit. Nagyon izgalmas.

DB: Olyan „szaftos” szavak vannak benne, mint a strasszcsat. (Nevet.)

KK: Az elvárásom egyébként az, hogy érezzétek jól magatokat játék közben. Meglátszik egy előadáson, hogy a színész miképp érzi magát előadás alatt. Vagy legalábbis én látni vélem.

DB: Akkor, ez egy elvárás?

KH: Akkor ezzel már meg is vagyunk. Már most nagyon jól érezzük magunkat!