A rendező az első Chicago rendezése után, - mely lassan 10 évvel ezelőtt volt Veszprémben, - most újra színpadra állítja a híres musicalt. A darab nem teljesen egyezik a korábbival, a szereposztás és a koreográfia is más lesz, de kiindulópontként szolgál a rendező számára. Azokhoz az alkotókhoz és jelenetekhez, akik és amelyek jól működtek korábban, változatlanul maradnak. Ilyen például a Velma Kellyt játszó Trokán Anna, a koreográfus is Kováts Gergely Csanád lesz ismét. Billy Flynn karakterére a rendező nagy hangsúlyt helyez, hiszen Eperjes Károly maga is játszotta már ezt a szerepet, ráadásul a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban is, bő 40 évvel ezelőtt.

A Chicago a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb musicalje, amelyet számos alkalommal előadtak a világ különböző színpadain. A darab most újra a magyar közönség elé kerül, Eperjes Károly rendezésében. Az alábbiakban olvasható interjút Koppány Karina készítette az előadás rendezőjével:

Koppány Karina: Első Chicago rendezése Veszprémben, az ottani Petőfi Színházban volt 2014-ben, de emlékszik mikor találkozott először ezzel a híres musicallel?

Eperjes Károly: Először talán akkor, amikor Ascher Tamás rendezte meg Kaposváron, én Billy Flynnt alakítottam és akkor játszottam egyébként először a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban, - mert meghívtak minket az előadással - azóta sajnos nem is volt alkalmam színpadra állni azon a fantasztikus helyszínen. Ez 43 éve volt.

KK: Mi a különbség a veszprémi rendezés és a soproni között és mi az, ami nagyon hasonlítani fog? Például Velma Kelly szerepét ismét Trokán Anna játssza, de most váltott szereposztásban láthatjuk őt Kisfaludy Zsófiával. Hasonlóság még a díszlettervező, a Jászai-díjas Horesnyi Balázs; a jelmeztervező a Ferenczy Noémi és a Jászai-díjas Rátkai Erzsébet; valamint a koreográfus Kováts Gergely Csanád is. A Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, az előadás karmestere, Oberfrank Péter is dolgozott Önnel a veszprémi produkción, aki a soproni előadás zenei vezetője. 

EK: Persze, sok a hasonlóság, de minden más lesz. Lényegében azért, mert mások játsszák és nagyobb hangsúlyt fektettem a prózai részre is. Csanád a koreográfiát még markánsabbra alkotta. Nagyon erős a szereposztás, elképesztő tehetségek fogják játszani mindegyik előadást. Már nagyon várom, hogy lássa a közönség.

KK: Változás és közös pont még például Haumann Máté, aki a veszprémi előadásban Mary Sunshinet játszotta, most viszont Billy Flynn szerepét kelti életre. Szeret mindig a bevált munkatársakkal dolgozni? Vagy esetleg szeretné újraélni azt a rendezést?

EK: Az előző rendezés 10 ével korábban volt, Mátéhoz még talán akkor nem volt korban hozzáillő Billy szerepe, - legalábbis először azt gondoltam. Én ott döbbentem meg, hogy a Máté zenés darabban is milyen jó, és azután már nem is volt kérdés számomra, hogy most a Billy Flynnt neki kell játszania. Az, hogy én ezt a karaktert már játszottam, csak felidéz bennem néhány emléket, de az már olyan régen volt, és annyira más volt akkor a musicalek színjátszása, hogy szinte nem is relevánsak most rendezői szempontból. Talán annyi, hogy akkor Ascher is már nagy hangsúlyt fektetett Billy karakterének bohócságára, “kandúrságára,” és ez most a Mátéban bravúrosan kirajzolódik, szinte rászabták a szerepet.

KK: Hogyan hat a társulatra a többes szereposztás?

EK: Én úgy látom, hogy jól. Ösztönzőleg hatnak egymásra, nincs féltékenykedés, irigykedés, sőt ami ritkán, de előfordul, és ez itt is jellemző lett, hogy egymást megtapsolják a szereposztások már a próbán. Ez nekem nagyon nagy öröm. Természetesen meg kellett szokniuk, de nem volt ellenállás. Itt igazából musicalen belül tulajdonképpen egy commedia dell’arte színjátszás történik, ami nagyon erősíti és feldobja a darabot, ezt kellett megszokniuk. Amit pedig ketten vagy hárman játszanak felváltva - Velma Kelly, Roxie Hart vagy a Morton Mama -, azt látom, hogy összedolgoznak, együtt formálják a karaktert, segítik egymást, de mindenki beleteszi az egyéniségét és ettől lesz igazán különleges majd minden előadás. Nem lesz két egyforma. Pedig egy monológ kivételével minden egyes mozdulat koreografált az előadásban. Ez tulajdonképpen a rendező és a koreográfus közös dolga: hogy a különböző szereplőket, mint egy karmester a szólamokat, összefogja, hogy ezek jól és szépen hangozzanak együtt.