Zsuffa Tünde beszéde a magyar kultúra napja alkalmából (részlet)

Az Isten tartja a Királyt

2023. január 22.

Munkácsy-terem

Az ember nem arra születik, hogy legyőzzék. Hemingway Az öreg halász és a tenger főszereplőjéről annyit tudunk csak, hogy öreg, az arca tele van májfoltokkal, a kocsmában kinevetik, de minden reggel azzal a hittel indul el, hogy az a nap, az ő nagy napja lesz.

Képzeljenek el egy kislányt, akit minden reggel kiküldenek kukoricát kapálni, de akinek a zsebében ott van Hemingway regénye. Ez a kislány azt hiszi, hogy titok, hogy nem kapál, hanem a fűben hasalva olvas, de a szülei tudták. Ugyanis a szüleim már akkor hagyták, hogy egy nap megtaláljam a választ, hogy az öreg miért nem adta fel.

Az öreg, aki a 85. napon kifogta élete zsákmányát, de a cápák rátámadnak a halra. Vajon miért vette fel a harcot a cápákkal? Miért nem adta fel? Felállt és küzdött. Másnap az emberek jönnek a csontvázat megcsodálni és Santiago a küzdelem példaképévé válik.

Már kislány koromban elhatároztam, hogy addig megyek, addig küzdök, amíg rá nem jövök, hogy Santiago miért nem adta fel.

Egy nap azt mondtam apámnak: „Író leszek.” Apám csak annyit mondott: „Jól jegyezd meg! Nagy árat fogsz fizetni érte.”

Azt tapasztalom, hogy ha szembe találjuk magunkat a problémákkal, akkor már nem akarunk Santiagok lenni. Mindig csak a siker kell nekünk.

Minden írásomban csak azt írom le, amit saját magam láttam, vagy megtapasztaltam. Zsuffa Tünde vagyok, több nyelven beszélő állampolgár. A rangok, amiket elértem az nem Zsuffa Tünde. Az, akit ma meghívtak ide, az az a kislány, aki nem akart különc lenni, de arra vágyott, hogy más legyen, mint bárki más. Akinek a gyökerei ott vannak, ahol felnőtt. Ott tanultam meg ugyanis a magyar föld és a magyar emberek szeretetét.

Minden regényemben írok a halálról, a haldoklóról és az utolsó szavakról. Amikor megjelenik a hit, amikor a nem istenhívő megtér és kimondja: „Istenem!”

Tudom, hogy milyen félni és szenvedni, de tudom, hogy milyen nem félni, amikor elkezd az ember hinni. „Ne félj, csak higgy!” – mondta apám a betegágyamnál. Tudom milyen számon kérni az Istent, aki az eget és földet teremtette. Amikor az fogalmazódik meg a gondolatokban, hogy milyen az olyan Isten, aki pont engem büntet.

Nem emlékszem a pillanatra, amikor megtértem. De nem is fontos. Megtettem. Az íróvá válásom itt kezdődött el, itt éltem át, milyen küzdeni. Milyen törött kormányrúddal a partra evezni és közben felvenni a harcot a cápákkal.

Az élet meg tudja törni az ember lelkét. De nem a történések a fontosak, hanem a fejlődés. A személyiség és lélek fejlődés.

Lezsák Sándor azt mondta nekem: „Akkor leszel író, amikor mások azt mondják Rólad.” Most már íróként emlegetnek, de Santiago hánykódása, amit átélt a tengeren, még vár rám. Addig mesélek.

Nincs még egy nép, akit ennyiszer feszítettek keresztre, de ez az ország mindig fel tudott támadni. Mert a lelkünk elpusztíthatatlan.

…

Apám jó magvetőként magyar lelket vert belém. Emléket szerettem volna állítani a magyaroknak, hogy tudják, hogy elpusztíthatatlanok. IV. Béla történelmünk egyik legnagyobb alakja. 2. honalapító. De volt egy másik arca is, amit elhallgatnak a krónikák. Az egyik Béla az aggódó, gondoskodó testvér, aki tudja, hogy „az ég tartja a földet”. A másik Béla tudta, milyen elhagyni az Istent, milyen szembe fordulni mindenkivel, ellenségé válni a főuraknak, milyen ellenszegülni apja utolsó kívánságának.

Esküdnie kellett, hogy nem áll bosszút apja gyilkosain, hogy egyben tartja az országot, hogy Beatrixot nem űzi el, hogy vigyázni fog Beatrix gyermekére. A bosszú azonban elvakította és dühkitöréseitől volt hangos az egész udvar. Emiatt nem volt senki mellette, amikor jöttek a tatárok. Kálmán herceg volt, aki felfogta, hogy Batu kán elpusztíthatatlan, ha nem tesznek valamit. Rávette bátyját, hogy cseréljenek ruhát és a király meneküljön. Így halt hősi halált Kálmán a hazáért.

IV. Béla és kora azt mutatja meg nekünk, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét.

Nem hiszek a hangzatos szavakban, amit csak újságok jegyeznek, de a szívekbe nem vésődik bele. Nem hiszek a mindenkori hatalomhoz dörgölőzők ígéreteinek, akik csak a saját maguk hasznát hajtják.

De hiszek a magyarság elpusztíthatatlan erejében. Hiszek a magyar nyelv és kultúra fennmaradásában. Hiszek őseink bölcsességében, hogy nem éltek hiába és a hazáért folyt vérük megszentelődött. Hiszek a folytonosságban, a jó magvetők munkájában, de legfőképp hiszek nemzetünk hitvallásában. Hiszek egy Istenben, hiszek a hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában és abban, hogy egy nap a mi sírjainknál is mindezt megvallják az unokáink, mert akkor mi sem éltünk hiába.