* * * * *

Október hetedikén mutatja be a Soproni Petőfi Színház az Isten komédiása című zenés játékot, melyben Assisi Szent Ferencként látunk majd viszont. Ennek a Katona Imre által írott műnek volt már egy előbemutatója Esztergomban és Magyarpolányban, a hazai premierhez érkeztünk el a pénteki időponttal.

Papp Attila: Maga a premier bérlet az nyolcadikán van szombaton, de az első előadás péntek este lesz.

Felkészülni egy rendezvényre az talán kisebb falat. Arról nem is beszélve, hogy folytattál már előtanulmányokat Petőfivel kapcsolatban korábban is. Assisi Szent Ferenc alakját megformálni egy egész estés zenés darabban mennyivel volt nehezebb, nagyobb kihívás? Az volt-e egyáltalán? Mennyire áll hozzád közel ez utóbbi alakja, illetve te magad vélsz-e felfedezni a költő és a szent között hasonlóságot?

P. A.: Assisi Szent Ferencet közel állónak érzem magamhoz. Ekkora történelmi személyiség eljátszása színpadon mindig nagyobb feladat. Még akkor is, ha nem az (nevet). A nézők felől mindig nagyobb ilyenkor az elvárás.

Van bennük egy kialakult kép?

P. A.: Van egyfajta misztikum az alakot illetően. Még akkor is, ha ezzel az ember nem akar foglalkozni. Innentől kezdve sokkal koncentráltabb a felkészülés és nagyobb az izgalmi állapot. Mindenesetre Szent Ferenc nagyon a szívembe zárta magát. Azt gondolom, hogy Katona Imre szövegkönyve unikum. Olyan életesszenciákat, igazságokat, képeket tartalmaz, amelyekkel egészen egyedülálló módon tudta Szent Ferenc személyét megközelíteni. Minden segítséget megkaptam tehát, hogy a megformálásába belevágjak. Hogy vélek-e hasonlóságot Petőfi és közte? Egyrészt azt a hasonlóságot - azt gondolom, mindenképpen leszögezhetjük -, hogy egyikük sem volt túl idős, amikor elment közülünk, másrészt nagyon nagy hatással voltak a kortársaikra, az utókorra pedig végképp. Mindketten megjártak mélységeket, magasságokat, és hát Szent Ferenc sem glóriával a fején született, ifjúként ő is lázadó, az italt, a barátokat, a mulatozást nem, hogy nem megvető, hanem abban élen járó fiatal suhanc volt. És hát ebből a szempontból Petőfit sem kell félteni és bemutatni. Szóval van analógia bőven.

Mennyire nehezítette meg, vagy adott esetben könnyítette meg a helyzetedet, hogy zenés darabról van szó?

P. A.: Én mindig úgy tekintek a zenére, hogy – ha jól van elhelyezve és beágyazva a dramaturgiába –, mint egy feloldójelre. Nyilván a zene tud olyan funkciót is betölteni, hogy tovább viszi a történetet, de tud olyat is, hogy egy-egy pillanatot kinagyít, és azt fogja meg. Nyilván musicalek vagy más zenés műfajok esetében ez eltérő lehet. A zene mint formanyelv mindenképpen segíti a színházi emésztést (nevet). Nagy drámáknál, amikor jön a zene, az olyan közvetlen út a néző lelkéhez, ami más dimenzióban viszi tovább a figyelmét. És jelen esetben is azt gondolom, hogy a zene nagyban megkönnyíti a színészi játékot. Szarka Gyula, állandó munkatársunk zenéjére nem lehet panasz, de a rendező, Béres László is nagyon jó érzékkel nyúlt ehhez hozzá.

Assisi Szent Ferenchez közel álltak az állatok. Október negyedikén van az állatok világnapja. Te hogy állsz velük?

P. A.: Én is imádom az állatokat. Úgyhogy ebben is sok analógia van.

Te is beszélsz az állatok nyelvén?

P. A.: Hát, ha nem is a nyelvükön, de hogy hozzájuk beszélek, az biztos, és néha reménykedem benne, hogy válaszolnak is nekem.

Van háziállatod?

P. A.: Volt egy kutyusunk. Épp a tavasszal ment el sajnos. Tizennégy éves kort élt meg, ami kutyaévekben nézve azért jó hosszú idő. Vele nagy diskurzusaink voltak.

Onnan tudtál meríteni a szerephez.

P. A.: Sőt! Jó is, hogy említed. Amikor már tudtuk, hogy készülünk erre a darabra, akkor ilyen kis házi videókkal próbáltuk reklámozni a Covid ideje alatt az előadásokat. Én ekkor a kutyusunkat hívtam segítségül, vele együtt készítettem el a videót, neki meséltem a történetről.

Akkor azt láthatta is a közönség?

P. A.: Abszolút!

Így tehát ő is részese lett az Isten komédiása történetének. Ilyenkor felújító próbák szoktak következni, addig még van néhány hét, mivel fogod tölteni ezt az időszakot?

P. A.: Vannak kisebb-nagyobb fellépéseim zenekarokkal, de más jellegű fellépések is, versmondás, ilyesmi.

Több formációban is játszol?

P. A.: Igen, mint énekes és mint gitáros is.

Hol lehet titeket látni?

P. A.: Itt Sopronban az egyetemi napok keretein belül az egyik zenekarral, a másikkal még alakulóban van a programunk. De az október is egészen biztosan hoz még koncerteket.

Úgy látom, hogy több szempontból is fontos neked a zene. Az életednek sok tekintetben része, nem csak a színpadon, hanem azon kívül is.

P. A.: Igen, valóban. Zenéket is írok.

És milyen hangszeren játszol?

P. A.: Főként gitáron és hát billentyűkön is próbálkozom.

Lelki szemeim előtt máris megelevenedett a rocker Petőfi és a még nagyobb rocker Szent Ferenc!

P. A.: Abszolút! Ha a mába beidézzük őket, akkor miért is ne?! Nos, legfőképpen ezekkel leszek elfoglalva, valamint igyekszem az elmúlt időszak fáradalmait kipihenni. Kicsit magamra koncentrálni, összeszedni magam testileg-lelkileg.

Egy színésznek mindig fontos, hogy tudjon töltekezni, hiszen csak úgy tud adni. Nem kívánok sok sikert, mert azt nem lehet. A legjobbakat kívánom az előadáshoz!