Hírek - 2022. szeptember 21.Papp Attila, a közös nevező - első rész

A nagy sikerű KULT sorozat legújabb állomása a KultPetőfi, mely a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódik, és idén ősszel vette kezdetét Sopronban. A rendezvény részeként túl vagyunk már egy őrbódéavatáson, egy sajtótájékoztatón, mi több a projekt megálmodója, Szekeres Kriszta, a Pro Kultúra Sopron közművelődési munkatársa a minap még a Petőfi TV-ben is mesélt arról a nagyszabású rendezvényről, mely szeptember 25-én, vasárnap tölti meg érdeklődőkkel Sopron belvárosát. Ezen esemény kapcsán találkozhatunk majd Papp Attilával is Petőfi bőrébe bújva. Most a Liszt Ferenc Kulturális Központ kávézójában jöttünk össze, egyelőre civilben.

Hogyan ért téged a felkérés? Gondoltál valaha arra, hogy hasonlítasz Petőfire?

Papp Attila: Azért megelőzték bizonyos fuvallatok ezt a dolgot… A Mindörökké Júlia című kamaradarabunk, amit Molnár Anikó kolléganőmmel nagy sikerrel játszottunk itt is, meg azóta több tájelőadáson is. Abban mint Petőfi jelenek meg több kisebb szerep mellett, éppen ezért adta magát valamelyest, hogy Kriszta hozzám fordult. Már tavaly jelezte nekem, hogy a színház készül erre a centenáriumra, és megfordult a fejében, hogy ez a Petőfi-arckép bennem öltsön testet. Tehát tulajdonképpen számítottam rá. Úgyhogy örülök neki, igyekeztem a fizimiskámat is a hatodikai őrbódéavatáshoz igazítani.

Úgy tudom, készítettetek is erről egy tik-tok videót.

P. A.: Igen, igen. Többet is a nap folyamán. Gyakorlatilag az egésznek a kerete annyi, hogy megidéztük Petőfit a jelenkorban, és azt próbáltuk lemodellezni, hogy milyen élmények érik. Aztán ebből próbáltunk meg ilyen kis vicces szeleteket megörökíteni. Az egyik ilyen volt például, amikor Petőfit a borbélynál olló alá, azaz gép alá veszik, és akkor a bajuszt szépen megigazítják, úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, ahogyan annak Petőfiként lennie kell. De volt több más epizódjelenet is, például amikor menne az őrbódéba silbakolni, miközben ott fiatal hölgyek szelfizgetnek, fotózgatnak, Petőfi pedig mindezt nem tudja hova tenni. 

Olyan, mint egy időutazás a jövőbe.

P. A.: Igen, igen. Krisztának volt ez a nagyszerű ötlete, és hát megpróbáltuk kihozni belőle, amit lehetett.

Miután színész vagy, belebújni valakinek a bőrébe nem nagy ördöngösség, de ha már Petőfiről beszélünk, akkor Petőfi költészete mennyire áll hozzád közel?

P. A.: Én nagyon szeretem, viszont most már nem tudok elvonatkoztatni attól, amit a munkám során tapasztaltam vele kapcsolatban. Régebben is szerettem Petőfi verseit, de annyit nem olvastam tőle. Az iskolás évek alatt, a kötelező és nem kötelező verseket nyilván olvastam. Imádtam az irodalmat világéletemben, a verseket mindig faltam és gyűjtöttem. Petőfi is benne volt ebben a repertoárban természetesen, de nem volt kedvenc költőm. Amikor aztán munkakapcsolatba kerültünk „Sándorral” – ha fogalmazhatok így –, egyre közelebb került a szívemhez. A Mindörökké Júlia című előadás során teljesedett ez ki talán, amikor is nagyon sok háttérinformációt megismertem, kutattunk fel vele kapcsolatban. Olyanokat is, amikről eddig nem is tudtam.

Azért emlékeztetésképpen mondjuk el, hogy ki rendezte azt az előadást.

P. A.: Pataki András rendezte, és Németh Ervin dramaturg gyűjtő- és szerkesztőmunkája során jött létre.

A KultPetőfi kapcsán én magam is sokat beszélgettem Szekeres Krisztával, az esemény megálmodójával, aki nekem is egy csomó olyan információt adott át, amikről – szégyen nem szégyen – én magam sem tudtam, vagy egészen egyszerűen nem emlékeztem rájuk. Te mit gondolsz, hogy ez a rendezvény a mai fiatalnak ad-e valami pluszt a tanulmányaihoz? Közelebb tudja-e hozni egyáltalán hozzájuk Petőfi költészetét, azt a kort, amelyben élt?

P. A.: Hogyne, én azt gondolom, hogy mindenképpen. Az a fajta megjelenítés, amikor az ember hús-vér módon, testközelből, adott helyszíneken emlékezhet arra, ami történt, nyilván sokkal-sokkal kézenfekvőbben, és sokkal közvetlenebbül hozza Petőfi alakját személyes közelségbe, mint mondjuk, ha csak a tankönyvek lapjain keresztül ismerkedik vele.

Pláne, ha a technika vívmányait is segítségül hívjuk. Beszéltünk itt a szelfiről. Igen, én is azt gondolom, hogy ez az egész rendezvény közelíteni tudja a mai fiatalokhoz Petőfit és korát.

P. A.: Így van. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni bizonyos nagynevű alakokra, mint mondjuk Petőfi is, hogy be van zárva egy kis üvegkalitkába a múzeumban, hatalmas porréteg rajta, és van egy megkövült, ódon képünk róla. Pedig hát ők is ugyanolyan emberek voltak, ők is ugyanúgy éltek, mint mi. Sopron érintettsége Petőfi életében viszonylag rövid időt ölel fel, de szerintem ez a KultPetőfi program nem csak erre tekint ki. Nyilván fókuszál a városra, de alapvetően Petőfire és az ő korára enged messzemenő kitekintést annak, aki részt vesz ezen. Úgyhogy én mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy kitűnő lehetőség a fiatalok számára is, ha veszik a fáradtságot, és kimerészkednek ezen a nagyszerű vasárnapon. Reméljük, az időjárás is velünk lesz, és akkor biztos vagyok benne, hogy olyan élmények fogják érni őket, amelyek rendkívül emlékezetesek.

Folyt. köv.

Papp Attila színművész, a silbakoló Petőfi a sajtótájékoztatón