Az improvizatív koncerten a zene által transzba ejtő, ősi ritmusok váltották egymást. Az ember belső világát mutatta meg a trió. Zökkenőmentesen álltak át a gépies, majd egyenesen a mesterséges intelligenciát, a rejtélyes világűrt, és a legmélyebb tengerek hangulatát idéző zenére, hogy mindez egyfajta misztikus, látomásos hangzásban teljesedjen ki.

A közös improvizáció közben bármi előfordulhat. Ezt tudja, aki hallgatta már összeszokott formációk játékát. A koncert egyik érdekességét viszont éppen az adta, hogy ez csupán az együttes második fellépése volt eddig. Minderről Fekete-Kovács Kornél mesélt a koncert előtti köszöntőjében. Elmondta, Horváth Kornél, a SopronDrum művészeti vezetője csupán véletlenül lelt rá az interneten a trió első, és eddig egyetlen közös fellépéséről készült felvételére mielőtt meghívta őket a fesztiválra.

A koncert első része koncentrációt igényelt a nézőktől. A zene igényelte a figyelmet. Aki hallotta így a csodát, az kért még a második részből is. A magával ragadó élmény, a rövid pihenő után fel sem eszmélt a közönség, s máris folytatódott az extatikus zene. Szabó Dániel dobos zseniális ütemeivel vezette zenésztársait, a kiváló basszusgitáros kíséretet adó Bartók Vincét, valamint a trombitaszólamokért, és az álomszerű, futurisztikus hangeffektekért felelős Fekete-Kovács Kornélt. A több mint száz fős közönség vastapssal köszönte meg az együttesnek a fantasztikus élményt.

A kétszer negyvenöt perces előadás nemcsak mentálisan, fizikailag is elfárasztotta Szabó Dánielt, aki a fellépés után elmondta: a barlangszínház Dohnányi terme kiváló akusztikai adottsággal rendelkezik, remekül szólnak a dobok.

Fekete-Kovács Kornél így nyilatkozott különleges zenéjükről: "Együtt kell élni a technológia fejlődésével. Az, hogy elektromos hangszereket használunk a színpadon, vagy elektronikusan változtatjuk az akusztikus hangszerek hangzását, az ennek a fejlődésnek a velejárója. Nagyon fontos viszont, hogy az ember ne a technológiát szolgálja a zenéjével, hanem újabb eszközként használja fel azt saját érzéseinek kivetítésére."

Bartók Vince is méltatta a barlangszínház kiváló adottságait. Kiemelte: a hallgatóság reakciója volt az, ami igazán hatott az együttes zenéjére. "Amikor azt látjuk, hogy a közönség érdeklődik, megpróbál velünk együtt sodródni az élményben, az élénken tartja, még magasabb szintre löki a játékunkat" - mondta.

Így tölthettek el most a nézők a Jazzcsütörtökön egy emlékezetes estét Fekete-Kovács Kornélékkal. A zenéjükkel, a jazz szabadságával. Időn, téren, technikán, s emberen túl.

(E.E.)