Hírek - 2022. június 19.Ilyen nincs és mégis van

A tánc a lábak költészete, a zene a lélek művészete, s mindkettő olyan erővel találkozott, hatott a fertőrákosi barlangszínházban szombaton este, amit sokáig emleget, nem felejt majd a közönség. Zúgó, szűnni nem akaró vastaps, zsúfolásig megtelt nézőtér fogadta a meghajló szereplőket, az alkotókat. A csodálatos mandarin és a Bolero különleges produkcióként volt látható a zongoristák magyar királyaival, a táncosok nagy nemzetközi egyéniségeivel. Bartók és Ravel az égi dimenzióból azt láthatta: a világ és a harmónia egyesült egy nagy varázslatban, amikor a mindenség összeforrasztja a tökéletest a szenvedélyes repüléssel. Részletek itt. 

Ilyen nincs és mégis van, ahogy Török László mondta a legendás közvetítésében, amikor 1988-ban Egerszegi Krisztina 14 évesen olimpia bajnok lett, és minden idők legváratlanabb győzelmét aratta az ötkarikás játékok történetében. Ehhez hasonló érzés hullámzott át a barlangszínház évszázados falai között, mert senki nem hitte volna még egy évvel ezelőtt sem, hogy a színpadon kettő Bogányi Gergely által fejlesztett zongorán együtt játszik Bogányi Gergely, Boros Misi, Binder Károly és Varga Gábor. Azt meg különösen senki nem gondolta volna, hogy Bartók Béla műve - amelyet az első bemutatókor kifütyültek, valósággal kifujjoltak a színházból a nézők, s ezt a zeneszerző átélte, mert közöttük ült - ilyen elementáris erővel tud hatni Fertőrákoson két sztártáncossal, meg a zongorák magyar királyaival. Mischa Sosnovski és Iryna Tsymbal táncművészete olyan atmoszférába emelte A csodálatos mandarint, ahol valóban csak az Istenek járnak, s ők is csak lábujjhegyen. A tánc minden szépségét, titkát, erejét, érzelmét, szenvedélyeit mutatták be a nézőknek, a legmagasabb szintű technikával. Demcsák Ottó, a Sopron Balett vezetője szintén színpadra lépett, s megmutatta, hogy akit a tánc rabul ejtett, kiválasztott, az lélekben időtlenséget, halhatatlanságot kapott a  világot jelentő deszkákon. Bartók Béla írta át két zongorára ezt a művét, s a hangszerek mögött ülő művészek pedig úgy, olyan magas szintű megfogalmazásban játszották azt, hogy talán maga a zeneszerző is azt mondaná: "ilyen nincs és mégis van."

S ezt még fokozták a zongoristák, mert a második felvonás elején mindegyikük saját szerzeményét adta elő, amely közös címet is kapott: Forráspontban. És valóban forrt, izzott a levegő a futamaiktól, a történeteiktől. Bogányi Gergely megfejthetetlen, világszintű játéka, egész lénye, játéka Liszt Ferenc szellemiségét hordozta. Boros Misi nagy kedvence Janus Pannonius, most előtte tisztelgett valóban virtuózan, érzékenyen. Binder Károly a hegyeken túlra nézve teremtette meg az általa képviselt lenyűgöző, egyedi, utánozhatatlan zenei világot. Varga Gábor pedig Olimpia címet adott a szerzeményének, arra is utalva, hogy az egész előadás látható lesz a jövő évi budapesti Színházi Olimpián. A soproni dzsesszzenész valóban sportos témákat varázsolt a hangszeren, színes futamai, improvizációi energikusak, dinamikusak, sodróak, győzelemre törőek voltak.  

Ezután pedig következett az, amire sokan vártak, Ravel Bolerója. A női szólót az ír Aoibh Ni Riain Broin táncolta olyan szenvedéllyel, tűzzel, hogy a teremtés, a női erő mágikusan, elsöprően hatott az egész nézőtérre. Tánca olyan volt, mint amikor a nagy indián varázslók tanácsát követi a lélek: "Hallgasd a szelet: mond valamit. Hallgasd a csendet: beszél hozzád. Hallgasd a szíved: tudja a választ." Az ő válasza a művészete volt ezen az estén a szívéből. A zongoristák pedig valósággal lubickoltak Ravel művében, és a végkifejletig tartó ősrobbanást úgy hozták, hogy valósággal remegtek a barlangszínház falai. 

A Soproni Petőfi Színház és a Forrás Produkció, valamint az InterEUropa Balett országosan egyedülálló összművészeti előadásában a Sopron Balett és a Sankt-Pölten-i Europaballett művészei vettek részt nagyon magas művészi színvonalat képviselve.

A táncműveket Michael Kropf koreografálta, aki talán az egész életét, a pályafutását, mindazt, amit ő kapott tánctól, most ebbe a két műbe sűrítette. Sűrűn, az álmaival együtt. Mert az egyéni sorsban csak úgy érdemes létezni, hogy arra nézünk, ahol a fák teteje van. A táncművészetben is.  

Az egész előadás ötletgazdája, rendezője Pataki András volt, aki ezzel a produkcióval is bizonyította, hogy Török Lászlónak igaza volt: ilyen nincs és mégis van. Ezt pedig átélhették most a nézők is fertőrákosi barlangszínházban. A lábak költészetével, a zene lélekre ható erejével, játszóhelytörténeti emlékként. Aranynapként. Mert mostantól van ilyen is.

(V.R)