Hírek - 2013. január 21.Érdemes volt kockáztatni - Írás a Tigris és hiéna című darabról a Soproni Témában
Névadója előtt tisztelegve Petőfi Sándor: Tigris és hiéna című színpadi művének bemutatójával nyitotta az évet a soproni Petőfi Színház.
Tigris és hiéna: különleges színházi produkció a Petőfi Színházban
Érdemes volt kockáztatni
– Mi tagadás izgalommal vártuk a premiert, hisz Petőfi Sándor színpadi műve elsősorban nem a szórakoztató, kommersz kategória jegyeit viseli magán, ebből a szempontból tehát színpadra állítása merész vállalkozás, de immáron túl a bemutatón, úgy érzem, érdemes volt, szabad így mondanom, kockáztatnunk. A mű befogadásához nyitottság és intenzív jelenlét szükséges – mondhatom, nem csalódtunk a soproni közönségben, éppen ezért az előadást követő vastaps egyfajta közös együttgondolkodást is jelzett – fogalmazott a premiert követő percekben Pataki András igazgató.
Petőfi kicsit elfeledett művét a hatvanas években Kazimír Károly vette elő, aki előbb a Körszínházban tűzte műsorra, majd filmet is készített belőle, Sulyok Mária főszereplésével. A Tigris és hiéna igazi thriller, egyúttal szenvedélyes melodráma. Az abszolút jó és a végletesen rossz, anya és fiú, apa és gyermeke, s két egymástól merőben különböző testvér csap össze ebben a végletes indulatokat hordozó drámában, természetesen a romantika szabályaihoz igazodva.
– Petőfi drámáját nem én választottam, hanem mintegy kategorikus imperatívuszként jelentkezett, hogy a színház új társulatának első évadjában színpadra kell, hogy kerüljön ez a mű, a színház névadójának egyetlen drámai alkotása. Három évtizede foglalkoztat a darab, állandóan velem van, nem tudok tőle elszakadni, hozzáteszem: nem Sopronban állítottam először színpadra – hallottuk Katona Imre rendezőtől.
Kimondottan frissé, adott pillanatokban energikussá teszi a darabot a tánckar jelenléte, köszönhetően a kiváló koreográfiának.
– Nagyon sok kérdést vet föl ez a dráma, de itt és most az a törekvésünk is valóra vált, hogy a társművészetek alkalmazásával egy olyan különleges színházi produkciót tudtunk teremteni, melyben az erővonalak találkoztak – mondotta Demcsák Ottó Harangozó-díjas balettművész, a mű koreográfusa.
– A vérbe, gőzbe, fénybe, zászlóba, táncba, zenébe burkolt világnak a központjában az ember áll, és benne én mint anya, mint feleség, akinek a fájdalomból, a magányból éppúgy kijut, mint az örömből. Hosszú küzdelem árán sikerült megtalálnom az emberi, az asszonyi mélységét ennek a tragédiának – foglalta össze első soproni szerepének tanulságait Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, a darabban Predszláva alakítója, akivel következő számunkban hosszabb interjút közlünk.
Pluzsik Tamás
Fotó: Pluzsik Tamás
Érdemes volt kockáztatni
– Mi tagadás izgalommal vártuk a premiert, hisz Petőfi Sándor színpadi műve elsősorban nem a szórakoztató, kommersz kategória jegyeit viseli magán, ebből a szempontból tehát színpadra állítása merész vállalkozás, de immáron túl a bemutatón, úgy érzem, érdemes volt, szabad így mondanom, kockáztatnunk. A mű befogadásához nyitottság és intenzív jelenlét szükséges – mondhatom, nem csalódtunk a soproni közönségben, éppen ezért az előadást követő vastaps egyfajta közös együttgondolkodást is jelzett – fogalmazott a premiert követő percekben Pataki András igazgató.
Petőfi kicsit elfeledett művét a hatvanas években Kazimír Károly vette elő, aki előbb a Körszínházban tűzte műsorra, majd filmet is készített belőle, Sulyok Mária főszereplésével. A Tigris és hiéna igazi thriller, egyúttal szenvedélyes melodráma. Az abszolút jó és a végletesen rossz, anya és fiú, apa és gyermeke, s két egymástól merőben különböző testvér csap össze ebben a végletes indulatokat hordozó drámában, természetesen a romantika szabályaihoz igazodva.
– Petőfi drámáját nem én választottam, hanem mintegy kategorikus imperatívuszként jelentkezett, hogy a színház új társulatának első évadjában színpadra kell, hogy kerüljön ez a mű, a színház névadójának egyetlen drámai alkotása. Három évtizede foglalkoztat a darab, állandóan velem van, nem tudok tőle elszakadni, hozzáteszem: nem Sopronban állítottam először színpadra – hallottuk Katona Imre rendezőtől.
Kimondottan frissé, adott pillanatokban energikussá teszi a darabot a tánckar jelenléte, köszönhetően a kiváló koreográfiának.
– Nagyon sok kérdést vet föl ez a dráma, de itt és most az a törekvésünk is valóra vált, hogy a társművészetek alkalmazásával egy olyan különleges színházi produkciót tudtunk teremteni, melyben az erővonalak találkoztak – mondotta Demcsák Ottó Harangozó-díjas balettművész, a mű koreográfusa.
– A vérbe, gőzbe, fénybe, zászlóba, táncba, zenébe burkolt világnak a központjában az ember áll, és benne én mint anya, mint feleség, akinek a fájdalomból, a magányból éppúgy kijut, mint az örömből. Hosszú küzdelem árán sikerült megtalálnom az emberi, az asszonyi mélységét ennek a tragédiának – foglalta össze első soproni szerepének tanulságait Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, a darabban Predszláva alakítója, akivel következő számunkban hosszabb interjút közlünk.
Pluzsik Tamás
Fotó: Pluzsik Tamás
