Hazafelé pedig egy még jobb hecc ugrik be: a felüljáróról dobáljuk meg kövekkel az autókat. Két kamasz gyilkossá válik: telibe találnak egy autót, megölnek egy fiatalembert, egy családapát. Szörnyű, persze, ezer tanulsággal. A legegyszerűbb pálcát törni a kamaszok fölött. Dutyiba velük, oda valók. Pedig az ítélkezés ennél bonyolultabb.
– Mi van, ha te ülsz abban az autóban? – kérdezi a darabban a nyomozó a társát.
– Na persze, és ha a te gyereked dobál szórakozásból köveket a felüljáróról?
Erre nincs válasz, cinkosok a társak, de talán még maguk a szülők is. Ügyészként a legegyszerűbb ítéletet hozni az erkölcs és a társadalom nevében. Szülőként, pedagógusként pedig kötelességünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel és lehetőségekkel előzzük meg az ilyen, és ehhez hasonló eseteket.
A ragyogó előadás megtekintése talán közelebb vitt a megoldáshoz. Mindezért köszönet Ács Tamásnak, Czár Lászlónak, Horváth Lászlónak, Papp Attilának, Szlúka Brigittának és a színész-rendező Molnár Anikónak. (forrás: sopronitema.hu)
Pluzsik Tamás