Hírek - 2021. január 14.Széchenyi, az érző ember 

Ebben a műben az öngyilkosság nem a kárhozat, hanem a legbátrabb és egyben utolsó hazafias tett, amit Széchenyi István végre tud hajtani a családja és a nemzet védelmében. Németh László nem véletlen hozta kapcsolatba a lángelme halálát a húsvéttal. Amikor Döblingben elsüti a fegyvert, ez az utolsó szava, s úgy gondolom, az ő részéről ez egyfajta átértelmezett kereszthalál – fogalmazta meg gondolatait Széles Tamás színművész, aki a címszerepet formálja meg a Széchenyi című történelmi drámában, melyet Csiszár Imre vezetésével kezdtek el próbálni a Soproni Petőfi Színházban. Miként látja ő a legnagyobb magyart? Részletek itt.  

Széles Tamás még nem játszott a soproni színházban, ez az első szerepe itt. Az elmúlt évben a szolnoki teátrumban dolgozott együtt Pataki András rendezővel, akinek elmondta, hogy épp Széchenyi Istvánról ír mondorámát. (Széles Tamás legutóbb Mindszenthy Józsefről készített hasonló műfajú előadást, Mindszentyeia címmel ezt be is mutatta.) Pataki András pedig röviddel ezután meghívta a leghűségesebb városba, hogy legyen a főszereplője Németh László Széchenyi című történelmi drámájának. 

Széles Tamás a mondorámájára készülve nagyon sok időt töltött el Széchenyi Naplójának a tanulmányozásával, elolvasta a műveit, és igyekezett feltárni a gróf pszichológiai profilját. Ez hasznos útmutatásokat adott számára, miként közelítsen most ehhez a szerephez.

Bonyolult személyiség volt

Mint mondta, Széchenyi István nagyon bonyolult személyiség volt, ezer színnel, humorral, szellemességgel, hatalmas műveltséggel, gyakran kamaszos játékossággal, izzó érzelmi világgal. A szakemberek által megrajzolt kórkép szerint mániás depressziós és nárcisztikus egyéniség volt. Emiatt sziporkázó társasági egyéniségként mindig igyekezett a középpontba kerülni, képes volt megkedveltetni magát, miközben hordozott némi önteltséget. 

– Széchenyiről mindenki fejében él egyfajta kép, sztereotípia, séma. Történelmileg hiteles, érző, vívódó embert szeretnék bemutatni a színpadon, viszont ehhez szembe kell menni azokkal a sablonokkal, amelyek egyfajta társadalmi konszenzusként lógnak a fejünk felett – mondta Széles Tamás, aki hozzáfűzte, Németh László művéből is látszik, hogy olyan briliáns elméről beszélhetünk, aki úgy tud az emberekre hatni, velük játszani, mint egy sakknagymester a táblán.

Történelmi vízióval rendelkezett

A színművész kiemelte: egyetért azzal, hogy Csiszár Imre rendező Aquinói Szent Tamáshoz hasonlította Széchenyit, aki egy egész korszakot, világot, országot akart megváltoztatni, átformálni. A legnagyobb magyarnak olyan történelmi víziója volt, amely akkoriban talán senki másnak. Ez nagyon keveseknek adatik meg.  

Széles Tamás beszélt arról is, hogy szerinte Széchenyi nem volt őrült. Úgy látja, a reformer egyfajta álcaként használta azt, hogy bolondnak gondolják, mert így tudta tovább folytatni nagyon fontos, a magyarságot szellemileg tápláló irodalmi munkásságát.

Németh László darabja a döblingi elmegyógyintézetben játszódik. Ez az a hely, ahol Széchenyi István önkezével véget vet az életének. A színművész szerint a mű legfőbb erkölcskérdése az, hogy hívő katolikus követhet-e el öngyilkosságot? Ha a vallás szempontjából vizsgáljuk, akkor természetesen nem. 

Átértelmezett kereszthalál

– A legnagyobb magyar öngyilkossága ugyanis Németh László szerint az egyetlen erkölcsileg vállalható, épp a körülményeket és a grófi család védelmét szem előtt tartó, a nemesi nevet és címert kímélő bátor cselekedet, vagyis szerintem áldozat. Nem véletlen, hogy a szerző a húsvéti feltámadáshoz kapcsolta a darab záró dialógusait. Amikor Széchenyi Döblingben elsüti a fegyvert, a húsvét az utolsó szava, s úgy gondolom, az ő részéről ez egyfajta átértelmezett kereszthalál hazájáért, családjáért – emelte ki Széles Tamás, akivel rövidesen induló podkasztműsorunkban hallhatnak beszélgetést.