Presser Gábor, a magyar zenei élet legendája lép fel a fertőrákosi barlangszínházban július 31-én. A koncertjének a különlegessége, hogy azt kérte, A padlás soproni előadásából is hangozzanak el dalok ezen a bulin, így fellépnek vele az előadás színészei.  A  produkció felkeltette a zeneszerző figyelmét, hiszen az most fordult elő először a mű történetében, hogy a Holló Auréllal közösen elkészített szimfonikus változatukat minden egyes előadás alkalmával 25 tagú zenekar játssza. Így várhatóan felcsendülnek a musical legnagyobb dalai is a koncertjén, akárcsak örökzölddé vált slágerei az Omega, az LGT korszakból. A rocktörténelem pedig így szárnyal majd a Gyöngyhajú lánytól, a Képzelt riporton át egészen a Nagy utazásig. "Pici bácsi" pedig közben mesél a rá jellemző dörmögős hangnemben, egyedi humorral, nagy idők nagy tanújaként.

„Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét, balettet írni… de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki. Zeneszerző vagyok, aki néha elénekli a dalait.” (Presser Gábor)
 

Balogh Tibor kritikus elemezést írt arról, miért is tartotta jó ötletnek, hogy a rendezői koncepció visszavitte a darabot abba az időszakba, amikor a mű megszületett a szocializmus idejében. Mindemellett kitért arra is, hogy milyen módon emeli meg az előadást a szimfonikus átirat színpadi alkalmazása.

" 2009-ben Presser Gábor és Holló Aurél, az Amadinda együttes tagja elkészítette a darab szimfonikus zenekarra írt változatát. Ez került színpadra, s szólal meg a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tagjainak a közreműködésével, valamennyi előadáson. Oberfrank Péter zenei vezető-karmester munkája nyomán a motívumaikban, díszítettségükben, tagoltságukban, színeikben, hangulati gazdagságukban az elektromos zenei alaptól eltérő, teljesen más dimenzióba kerülnek a dalok. Ez a dimenzió a halálon túli életé – vallja Pataki. A Révész hívó szavára mégis nemet kell mondani, mert látszik remény a kiteljesedésre a Földön. Ezért is, ebben a produkcióban a Rádiós nagy tudású fiatal feltaláló, kreatív, innovatív, később Nobel-díjra esélyes tudósként dolgozik egy soproni padláson, és így találkozik a szellemvilág képviselőivel. Sőt, felnőtté komolyodván egy pillanatra, megtalálhatja a szerelem is. A szimfonikus életre keltett zene telíti (tisztává és dúsabbá teszi) a színészi alakításokat. Nemes egyszerűség, őszinteség, gyermekiesség összhangzata jellemzi a játékot. Valamennyien nagy kedvvel váltogatják a látható és a láthatatlan állapotukat, s még szívesebben kapják rajta önmagukat a szerepük szerinti, pillanatnyi én-tévesztéseiken. Igazi csapatmunka!"

A teljes írás itt olvasható:

https://magyarteatrum.hu/padlas-soproni-petofi-szinhaz/