Hírek - 2020. október 18.A padlás: varázslatos premier

Állva, hosszú percekig ünnepelte a közönség A padlás című félig mese, félig musical stábját a darab premierjén a Soproni Petőfi Színházban. A produkció már bérletszünetben is kirobbanó sikert ért el, ez most fokozódott, a szereplőgárda szemmel láthatóan és érzékelhetően nagyon megtalálta az utat a nézők szívéhez, lelkéhez. A szombati előadáson már működtek a frissen beszerzett légtisztító berendezések garantálva mindenki biztonságát.

A padlás villámgyorsan az idei évad sikerdarabjává vált a Soproni Petőfi Színházban. A színészek és a zenekar teljesítménye lenyűgözött mindenkit. Már a bérletszünetes alkalmakon látszott, hogy a produkció csapata és a nézők nagyon egymásra találtak. A premierre szép számmal érkezett a közönség. Mindenki érezhette a beengedésnél, az intézmény felelősségteljesen tartja be az előírt biztonsági intézkedéseket. Remekül vizsgáztak a frissen beszerzett, különleges, a műtőkben, zárt terekben használt, vírusok, baktériumok, penészgombák semlegesítésére készült légtisztító berendezések. Ezeket a Soproni Petőfi Színház nézőterére, ruhatárába, közönségforgalmi területeire, színpadára telepítették. Mindez tovább fokozta a közönség biztonságérzetét.

A járványhelyzet miatt Pataki András, a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetője, az előadás rendezője azt kérte a társulattól, hogy a hagyományos premier utáni ünneplést most halasszák el. Az emlékül készült stábfotó után csupán egy gyors köszöntést tartott, kiemelve mindenki lelkiismeretes, magas szintű munkáját és azt, hogy az előadás méltó módon állított emléket a két és fél éve elhunyt tagjuknak, Horváth Lászlónak. Neki A padlás volt a kedvenc darabja. A bemutatóra eljöttek a soproni színház kötődő művészek, Eperjes Károly, Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea, Horányi László, Mikó István. A népszerű színművész felvételről Robinsonként szerepel az előadásban. Ők szintén gratuláltak a csapatnak. Itt volt Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, színházi szakíró, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadója és versenyprogramjának válogatója.


A premier szünetében nyílt meg Balogh Eszter üvegfestő, ólmozott üvegablak készítő Pillangóvarázs a padláson című kiállítása. A művész nemrég Magyar Kézműves Remek díjban részesült a soproni Szent Mihály-templom ólomüvegablakainak elkészítéséért. Az alkotó négy évig dolgozott a nagyszabású felújításon. Az eredeti üvegeknek csak a harmincöt százaléka állt a rendelkezésére, a hiányzókat az eredeti alapján készült újakkal pótolta. A tárlatot személyes hangvételű, egyedi stílusú, remek hangulatú "szómágikus" stílusban nyitotta meg Szekeres Kriszta. Közreműködött Kiss Noró egy pillangókról szóló dallal. 

Mivel többen szerették volna elkérni Szekeres Kriszta megnyitó szövegét a szünetben, mi segítünk, itt olvasható:

Pillangók a padláson

Kedves Színházbarátok, Tisztelt Padlás-lakók, kezdő és gyakorlott rovarászok, lepke- és élménygyűjtők, nagyrabecsült művésznő!

Színháztörténeti pillanatnak lehetnek szemtanúi: néhány őszi héten át pillangók laknak a soproni Petőfi színházban, annak is az emeletén, majdhogynem a padláson. Ez minden bizonnyal egy nagyon szokatlan rovartani jelenség: egyrészt azért, mert a pillangók nem maradnak hosszasan egy helyen, másrészt azért, mert a pillangók (legalábbis szárnybontás után) a napfényt szeretik… De hát Önök ezt bizonyára jól tudják, hiszen a színházbarátok láttak már „éjjeli lepkét” és ismerik az „éjszakai pillangó” fogalmát is, ha máshonnan nem, hát a színházból…

Egy régi terv válhatott valóra ma este, hiszen Balogh Eszter üvegművész lepkéit már régóta szerette volna a színház becsalogatni a teátrumba. Úgyhogy nagy öröm ez most, hogy megvalósulhatott itt ez az összművészeti pillanat: amikor üvegbe dermedt ólomszárnyú pillangók között egy üvegpohárnyi bor mellett a zene és a színház röpke pillanatnyi szünetében együtt lehetünk és örülhetünk - a pillanatnak. Mert valóban csak egy pillanat az egész, ahogyan maga a színház is látszólag a „pillanat” számára örökérvényű… ahogy a bor is pár pillanat alatt lecsúszik a torkunkon… Pedig mennyi sok munka van abban a borban, mennyi sokak munkája van egy színházi bemutatóban, és persze mennyi munkaóra egy-egy remekbe égetett üvegpillangóban… (De mielőtt jobban belebonyolódnék a pillanat boncolgatásába, jelzem, én is csak egy pillanatra maradhatok, hiszen csak pár percet kaptam erre a pillanatnyilag hosszúnak tűnő kis megnyitóra.)

Pedig higgyék el, még hosszan boncolgathatnám, hogy van más hasonlóság is a finom soproni bor, a színház és az üvegművészet között. Hiszen a nézőpont vagy a látószög is hasonlatos: olykor egészen áttetsző, máskor kicsit opálos, vagy éppen bíborsötét… a pohár, az üveg, a pillangószárny és maga a színpadi játék. Átnézhetünk rajta, olyan, mintha tisztán „átlátnánk rajta”, de vajon valóban ugyanazt látjuk-e az üveg innenső oldalán, mint ami „odaát” van – odaát: az üveghegyen túl, a bor súgta mámor mögött, vagy éppen azokon a furcsán megvilágított deszkákon, ott fent a padláson.

Kedves Vendégeink!

Mi, akik olyan sokszor a pillanatnak alkotunk, akik hiszünk az akkor és ott születő katarzisban, akik tudjuk, hogy a színezett üveg mögötti világ sokszor valóságosabb, mint amit könnytelen szemekkel látni vélnek az emberek, mi tudjuk, hogy az üveg – ha jól használjuk, ha jól színezzük, ha jól világítjuk, és ha jó helyre tesszük – szebbnek mutatja a világot. ÉS MI EZEN DOLGOZUNK! Szobafogságra ítélt tavaszokon éppúgy, mint a bizonytalanság árnyékában is égető nyári napsütésben, a rossz hírekkel és szürettel terhelt őszön… szóval COVIDőben is. Hogy szebbnek mutassuk a világot!

Kedves Pillangórajongók!

Balogh Eszter üvegmunkáival sok helyütt találkozhatunk – immár városszerte. Otthonokban, kertekben, szép nyakékeken és templomokban. Egyik legutóbbi munkája a most megszépült Szent Mihály-templom szentélyének ablaksora. A hívek csodálatán kívül már a szakma is elismerte Eszter munkásságát. Szívből gratulálunk mindkettőhöz: kívánjuk, hogy a hívők imái és a megrendelők szándékai további szép üvegmunkákra sarkalljanak.  Mi meg majd időnként összegyűlünk: hol egy szakmai bemutatón, hol egy művészeti vásáron, valamilyen KultUdvarban vagy éppen valahol egy padláson… Mert az biztos, hogy a soproni padlásokon is pihennek régről maradt tiffany lámpák, netán a nagymama csorba üvegékszerei, vagy egy-egy törött szárnyú pillangó… Nézzünk körül alaposan az otthoni padlásainkon… Tudják, ahol azokat a pillanatnyi élményeket gyűjtögetjük, azokat a pár másodpercnyi emlékeket, amiktől akkor és ott szebbnek éreztük a világot. Talán volt ott valamilyen jóféle soproni bor is, esetleg valami ismerős zene, fények… a színezett üvegeken át… De bocsánat, elröppentek a rám szánható pillanatok! Pillanatokon belül kezdődik a második felvonás és még azt a borocskát is meg kell keresnünk, ami olyan, mintha színezett üveg lenne, tudják, amin keresztül egy kicsit másnak látszik a világ… Például színháznak!

Koccintsanak a pillanatra! Egészségünkre a kultúrát!