Hírek - 2020. május 7.Római karnevál: írószemmel
Hubay Miklós Római karnevál című művéből készült színpadi játékot a Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a marosvásáhelyi Spectrum Színház előadásaként az ősszel kezdődő évadban tekintheti meg a közönség a leghűségesebb városban stúdiószínházi előadásként a Liszt Ferenc Kulturális Központban.
Az író darabja valós események alapján készült. Főhősét, Lánczy Margitot a Nemzeti Színház ünnepelt színésznőjét egy koncepciós per után börtönbe zárták. Szabadulása után páholynyitogatóként alkalmazták. Hubay 1971-ben Egy színésznő emlékére-minden színésznő emlékére címmel írt a találkozásukról. (A teljes írás a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Akadémiáján olvasható.) Ez a két rövid részlet is megmutatja, az író milyennek látta a valóságban történetének későbbi hősnőjét, Lánczy Margitot.
"– Sikerült tökéletesen elfelejtenem, hogy színésznő voltam … – Magabiztosan mondta ezt, diadalmasan. – Én el akartam felejteni, hogy színésznő voltam. És sikerült … (Szinte sugárzik, ahogy ezt mondja. Mi ez? Tettetés? A megalázott ember csak azért is fölénye? Nem biztos. Hisz csakugyan óriási teljesítmény: túljutni élete egyetlen értelmén, a színészi ambíción. Ezt számon tarthatja mint legnagyobb sikert. Van erkölcsi siker is, a lélek dresszurájának eredményeképp … A lemondás … Na ja, ha csakugyan túljutott; de ez nem biztos. Csak hallgassuk tovább.) – Megvolt a módszerem. Mint jegyszedőnő, az előadás alatt kint ültem az előcsarnokban, és ha muszáj volt bemennem a nézőtérre, nem néztem föl a színpadra. Vigyáztam, hogy véletlenül se nézzek föl. Úgy járkáltam a nézőtéren, mint egy apáca. Azóta, hogy jegyszedőnő lettem, többé nem láttam színpadot. Egy pillanatra sem. – Egy kis mosoly, hogy a szót súlytalanítsa: – Fogadalmam tiltotta … – Kis csend, aztán ezt a csendet meg se törve, csendesen megkérdi: – Most már elhiszi, hogy tökéletesen elfelejtettem?...."
"...Azután hirtelen átcsap egy másik témára, szakmaira, hogy milyen borzasztóan rosszul beszélnek ma a színészek. (Persze – gondolom – a színpadra nem néz fel, de a hallása annál élesebb; mint a vakoké. Hogy figyelhetett a színpadról elhangzó szó minden hangsúlyára – lesütött szemmel s féltékenyen.) Szövegeket ajánl beszédgyakorlatra. „Sírni, sírni, sírni …” – ő valamikor ezt az Ady-verset használta szolfézsnak. Magasan kezdeni, mélyre menni – mélyen kezdeni, magasra menni. Egyetlen lélegzettel a verset félig elmondani. – Brillírozó vers, áriát csináltam belőle. – Majd hozzáteszi: – Tudja-e, hogy később aztán hol jöttem rá, hogy hogyan kell ezt a verset elmondani? Hát a börtönben. – (Miért volt lecsukva – nem mondta. Talán nem is igen tudta. Mi meg nem kérdeztük.)...."
Hubay Miklós történetének a hőse Margit, az egykor ünnepelt színésznő, aki páholynyitogatóként dolgozik éhhalálra készül, mert kilátástalannak érzi a napjait. Ekkor azonban váratlan helyzet adódik, érkezik a híres író, akinek a darabját játszania kellene a színháznak - de nem tervezték a színre vitelét, ám az igazgatónak legalább egy próbát fontos mutatni számára. Minden színész foglalt, s Margit tűnik az egyetlen megoldásnak...
Az előadásban Margitot Farkas Ibolya, az Írót Györffy András (Jászai-díjas), a Direktort Kárp György, Zénót Wischer Johann (Bánffy Miklós-díjas) alakítja. A színművet egy részből álló stúdiószínházi darabként Molnár Anikó dramatizálta, ezt alkalmazta mai színpadra a Jászai-díjas Pataki András, aki az előadás játékterét is kialakította. A jelmez Szélyes Andrea munkája.
A koprodukciót Zentán már játszották nagy sikerrel. Rangos szakmai elismerésként és sikerként a Római karnevál színpadi játék díszelőadásként meghívást kapott az XXXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára, melyet a kiírás szerint június 19. és 27. között tartanának.