Az Emmi pályázati lehetőségének köszönhetően a leghűségesebb város teátrumát képviselő soproni csapat tagjai 21 településen – köztük két határon túl helyszínen – összesen 25 előadást tartanak felsősöknek és középiskolásoknak gyermekotthonokban, nevelőintézetekben, fiatalkorúak börtöneiben januárban és februárban. Mindemellett utaztatják a produkciót nehéz helyzetű tehetségeket gondozó helyekre, alapítványokhoz.  

Ezúttal a budapesti Cseppkő Gyermekotthoni Központba látogatott el az összeszokott csapat. Varga Gábor zongoraművész azonnal  játékba kezdett. Igyekezett a gyerekek figyelmét lekötni olyan hangulatok, dallamok rögtönzésével, melyek elindíthatják kicsik és nagyok fantáziáját, gondolatait, képzeletvilágát. Így a fiatalok megtapasztalhatták, mennyi mindent lehet kifejzi a muzsika segítségével a napfelkeltétől a havazáson át egészen a Hold ragyogásáig, az emberi érzelmekig. Közben nagy tetszést aratva belefért néhány téma eljátszása, rögtönzése, felvillantása, stíluskavalkád a dzsessztől a rock and rollon át egészen a népdalokig.

Kónyai Flórián hegedűművész is hangszerének a segítségével vívta ki a gyerekek figyelmét. Megmutatta, hogy bár nincs annyi húr a hegedűn, mint billentyű a zongorán, mégis a zene mindent kifejezni tudó ereje, atmoszférája mindenütt képes jelen lenni, megteremtve annak semmihez sem hasonlítható varázslatát, hatását. A hangok a lélek rezdülései, az élet energiái. Interaktívvá vált a műsor gyorsan, s a két zenész remek hangulatot teremtett rögtönzéseikkel. 

Papp Attila és Molnár Anikó cigány népmeséket mondott a gyerekeknek, akik nagy csendben, figyelemmel, érdeklődéssel, kíváncsian hallgatták a színművészek előadását. Elmondták a hallgatóságnak azt is, miért szeretik ők ezeket a történeteket, mit rejt számukra a mesék, versek világa.        
    
A zárás a közös éneklés és a hangszerekkel való ismerkedés jegyében telt. 
 

Az Együtt ülünk a világfa ágán program január 21-én indult Sopronból és rövidesen Sopronban fejeződik be. A színművészek, zenészek pedig így élték meg ezt a különleges turnét. Összegző gondolatok:

Papp Attila színművész: esővíz a száraz talajra

"Olyan élményekkel gazdagabban térünk haza a több mint ötezer megtett kilométer után, melyek örökre megmaradnak. A legkülönbözőbb helyszínekről, a legkülönbözőbb pillanatokat visszük magunkkal a lelkünkben. Nem felejtem, amikor Felsődobszán az iskolában Anikó előadta az általa hozott mesét, az egyik kislány végig együtt mondta vele a szöveget, mert tudta kívülről az összes sorát. Ez a kislány csillogó szemmel hallgatta a zenét, a verseket, látszott rajta, ha jó kezekbe kerül, jobb körülmények közé, akkor a sorsa is jobbra tud fordulni. Mert vágyik erre. Miközben adni érkeztünk mindenhová, közben mi is kaptunk sok szeretetet, visszcsatolást, nevetést, verset. Énekeltek velünk a gyerekek több helyszínen is. A fiatalkorúak börtöneiben fellépni azért volt számomra meghatározó, mert a kemény arcok, kemény sorsok mögött érződött, ki az, aki elutasítja amit vittünk számunkra, s egy rezdülésből az is kiderült, melyik fiatal nyitott arra amit lát, hall. Észrevető volt a tekintetén. A szemében ott ült a remény, ki akar törni onnan, a súlyos helyzetéből. Úgy gondolom, minden állomáson célba tudtuk juttatni az üzeneteinket, amiért útra keltünk. Nagy és fontos tétként éltük meg a turnét, a fellépéseket bárhová mentünk. A szegényebb részeken éreztem leginkább azt, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, érzékeltetni egy képben: a száraz talaj jobban beitta az esővizet, amit ezzel a műsorral vittünk számukra. A nehéz körülmények között élő tehetségeket segítő Csányi Alapítvány intézményeiben ugyanúgy éltek a műsor gondolatai, mint másutt. Nyitott fülekre találtak a versek, zenék, mesék, érzékenyen, ösztönző erővel hatottak, miközben azt tapasztaltam: többszörösen aláhúzottan jelent meg a szükség az ilyen jellegű kulturális találkozásokra a szegények, rosszabb helyzetűek körében. A kis soproni közösségünkre pozitív hatást gyakorolt ez a program, összekovácsolt egy csapatot, s szerintem mindegyikünk azonnal belevágna ismét ebbe a turnéba. Folytatásért kiált a cél."
 

Molnár Anikó színművész: kinyitni a lelkeket

"Nagy tapasztalás és hatalmas élmény volt ez a turné. Sokszor éltünk át rendkívül megható pillanatokat is, amik kitörölhetetlenül beégtek a fejembe, a lelkembe. Igyekeztünk a gyerekekkel a lehető legközvetlenebb hangon találkozni, új impulzusokat, hangulatokat adni nekik és jó volt látni, hogy ez minden esetben működött. Még a legzárkózottabb közegben is érezni lehetett, hogy sikerült nyitnunk a lelkeken. Nagyon örülnék, ha mégtöbb ilyen programot el lehetne juttatni ezekre a helyszínekre, mert láthatóan van haszna és értelme. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben, ráadásul olyan kollégákkal, akikkel ilyen könnyen, egymásra hangoltan és jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni. A legizgalmasabb pillanatok azért mégis azok voltak, amiket a gyerekek produkáltak. Ha zenéltek vagy verset mondtak nekünk, vagy csak odajöttek a műsor után beszélgetni velünk. Felsődobszán például odajött hozzám egy kamaszlány, hogy megkérdezze a vers címét, amit mondtam. Saját bevallása szerint nem szokott verseket olvasni, de ez a József Attila költemény megfogta valamiért. Biztos vagyok benne, hogy utánajár majd és ha most emiatt elolvas néhány József Attila verset, akkor már nyertünk. "
 

Kónyai Flórián hegedűművész: segítő kezet nyújtani

"Óriási küldetésként, maradandó élményként éltem meg ezt a programot. Mint egy űrhajós a világűrben, egy tengeri kutató a mélyben, aki elindul egy ismeretlen világ felé, így vágtam bele ebbe a feladatba. Vajon mi vár ránk ennyi különböző helyszínen, mit szól a befogadó ahhoz a kis csomaghoz, értékekhez, amelyeket viszünk magunkkal? Gyermekvédelemben dolgozom már tíz éve, ismerem az ott kialakult világot, mégis akadtak számomra is nehéz és megható pillanatok. Börtönökben fellépni természetesen nem könnyű lelkileg sem, mégis úgy éreztem, sikerült átadnunk kulturális kapaszkodót, némi útravalót, gondolatot. A legemlékezetesebb és nagyon mély érzéseket felkavaró pillanat az volt számomra, amikor a győri Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Intézményben és Gyermekotthonban kiementem a picik közé, hogy próbálják ki, milyen hegedülni. Teljesen véletlenül épp egy olyan kislánynak adtam a kezébe a vonót, akinek nem voltak ujjai. Ő azonban így is megpróbált játszani velem együtt. Azt hiszem, ez egyfajta jelképe lehetne a programnak, meg üzenet mindeki számára, hogy igenis meg kell fogni a kezét azoknak, akik rászorulnak, akiknek szükségük van a segítségre! Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, a csapatunkra, akikkel ezt az ügyet szolgálni tudtuk. Ha holnap el kellene indulni ugyanezekért a célokért, azonnal belevágnék."
 

Varga Gábor: nyomot hagyó élmények  

"Fantasztikus volt ez az egész turné. Azért vállaltam el ezeket a fellépéseket, mert kiváncsi voltam, milyen érzéseket tudunk előcsalogatni a gyerekekből, mit vált ki belőlük a műsor, a zenével, irodalommal való ilyen jellegű élő, kötetlen, közvetlen találkozás. Maximálisan beteljesítették a várakozásaimat az átélt élmények. Azt nem tudtuk előre, belőlünk mit hoznak elő ezek a találkozások, a sok különböző helyszínen, más-más közegben létrejött impulzusok, energiák, érzelmi hullámok. Ezt tényleg nem lehet előre kiszámítani. A kétfajta élményanyag vált egésszé. Amennyi helyen leraktuk a nyomunkat, annyi nyomot hagytak lelkünkben, gondolatainkban a velünk szemben ülő gyerekek, fiatalok. Holnap indulnék azonnal a második körre, mert annyira éreztem a csapaton, hogy az összes fellépést komolyan vette mindenki, nagyon beleálltak a barátaim ebbe az ügybe. Nem gondoltam volna, ennyi koncerttel a hátam mögött ez a látszólag karitatív kezdeményezés ilyen mély és meghatározó nyomot hagy bennem."