Hírek - 2019. november 7.Peer Gynt: sors talajtalanul

Peer Gynt drámája a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozás talaja. Különleges látványvilággal, Oscar-díjas film tervezőjével, hazai gigaprodukciók fénymesterével, remek szereposztással készül a Soproni Petőfi Színház idei évadának legnagyobb téttel bíró, legizgalmasabbnak tűnő előadása, amely a nézők számára ad feladatot: együttgondolkodást, szellemi bekapcsolódást kér és igényel tőlük. A felvidéki Csavar Színházzal együttműködésben november 30-án tartják a leghűségesebb város teátrumában Henrik Ibsen drámai költeményének a bemutatóját. A rendező Pataki András. Próbán jártunk, rengeteg werkfotót készítettünk.

Gál Tamás címszereplő az egész előadásban színpadon marad. Minden jelenet központjában a darabbéli sorsa áll. Egy éve készül arra, hogy ő lesz Peer Gynt. Olyan mennyiségű és nehézségű verses szöveget tanult meg (a soproni produkció Áprily Lajos fordítása alapján készül), amelyet nem sok színész képes úgy elsajátítani, hogy a próbákon neki már csak a totális, igaz, hiteles, érvényes szerepformálásra kell koncentrálnia. Eltűnik Gál Tamás és megjelenik belőle építkezve Peer Gynt. 

Eperjes Károly teljes odaadással próbálja a Gomböntő szerepét. Nagyon szereti a Peer Gynt című művet. Egyetemes darabnak gondolja, ugyanakkor olyan nehézségűnek tartja a színpadra állítását, az üzeneteinek jó és helyes kibontását, valódi gondolatiságainak, kérdéseinek a megjelenítését, mint Az ember tragédiája vagy a Faust esetében. Örömmel vállalta el, hogy eljátssza a műnek egyik fontos karakterét. Azért is, mert számára emlékezetes marad a Peer Gyntből készült 1988-as magyar tévéfilm Gaál István rendezésében, amiben Szakácsi Sándor volt a főszereplő, a Gomböntőt pedig Sinkovits Imre formálta meg mindenki számára feledhetetlenül. Ő pedig boldog, hogy ilyen színészi utat és szereptalálkozást kaphatott most.

Pataki András rendező céltudatosan próbál. Az előzetes alapos elemzőmunkák után további folyamatos belső gondolkodást, analízist, fejtegetést előtérbe helyezve építi fel a színészekkel együtt a jeleneteket, helyzeteket, a szereplők sorsait.

A darab alaphelyzete nem más, mint a „valahova tartozás” megroppanása, a közösségről való leszakadás. Peer Gynt a maga elsődleges énjét (és mindazt, amibe beleszületett) családja vagyoni összeomlása miatt elveszítette. Ezen a ponton kezdődik a dráma. Bár Peer a környezetéhez képest sokkal tehetségesebb, de cselekvési lehetősége nincsen. Marad tehát számára a kábulat (a tétlenség, az erdei csatangolások, alkohol, izgágaság, fantáziálás). Roncsolt önazonosság, megvetettség, kitaszítottság. A helyzetét zabolátlan ösztönei kuszálják egyre tovább. Aztán úrrá lesz rajtuk: elvonul egyedül a hegyekbe. És megérkezik hozzá, akit megérdemelne: Solvejg. Peer Gynt a saját énjében nem bízik, amikor magára hagyja Solvejget. Nem érzi magát tisztának. És elmulasztja a lehetőséget, hogy egy másik ember által önmagát újra teremtse. Peer nekivág a világnak, az önmegvalósítás céljától vezérelve. Drámai tévedése abból fakad, hogy önazonosságát keresi az "ÉN" korlátlan bűvöletében. Ámde identitás önmagában nincsen, csak a világgal való stabil viszonyok alapján. Önmagában nincs "ÉN". Mindig csak valamihez képest. S azt látja a néző ebben az esetben, hogy az abszolút "ÉN" nem más, mint a parttalan gomolygás. Peer Gynt büntetése a bujdosás. Úgy tűnik, hogy sorsa nem tapad sehová... Ám a megváltás szeretete mindig kíséri szakrálisan. Peer Gynt drámája a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozás talaja. Az alkotók szerint az életútdrámán túl ez a darab misztériumjáték. 

Gyarmathy Ágnes, az Oscar-díjas Mephisto című film jelmeztervezője, a magyar színházi élet jeles látványtervezője alakítja ki a mű díszlet-és jelmezvilágát. Érkezik Madarász János az ország nagy zenés produkcióinak fénytervezője, hogy hatásosan, egyedien és remények szerint emlékezetesen világítsák meg a darabot. Varga Gábor a soproni dzsessz kiemelkedő képviselője a zenei aláfestésen dolgozik. Rovó Péter a szereplők mozgásvilágát koreografálja.

A darab címszereplője a Jászai-díjas Gál Tamás. Aaseként Horváth Zsuzsa Jászai- és Aase-díjas színművész látható. A Gomböntőt Eperjes Károly Kossuth-és Jászai-díjas színművész játssza. Dovre apóként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Solvejget Molnár Anikó alakítja. A Pap a Kossuth-díjas Boráros Imre lesz.

A többi szerepben, sok figurát életre keltve Ács Tamás, Savanyu Gergely, Kiss Szilvia, Papp Attila, Farkas Tamás, Marosszéki Tamás látható. A mozgás Rovó Péter munkája. A három táncos: Gara Lídia, Szalai Dóra, Alekszej Batrakov.  A zene Varga Gábor nevéhez fűződik. A zenésztársak, Kónyai Flórián hegedűn, Sárközi Gábor nagybőgőn és Stöckert Ádám ütős hangszereken játszanak az előadásban. A díszlet és jelmeztervező a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes, a fénytervező Madarász János, a zenei vezető Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész. A dramaturg Katona Imre, a rendező a Jászai-díjas Pataki András.

 

Fotók: András Fruzsina