A gyertyák csonkig égnek című színpadi játék Szilágyi Tibor és Szélyes Ferenc főszereplésével a színház stúdiószínpadán a Liszt Ferenc Kulturális Központban volt látható. Telt házat vonzott a Pataki András rendezte darab.

A soproni középiskolásoknak az október 23-ai ünnephez kapcsolódva játszotta a színház Ács Tamás és Papp Attila főszereplésével A magány változatai – 56' után című produkciót, mely Hamvas Béla és Márai Sándor írásaiból készült. A szerkesztő-rendező Katona Imre. Több oktatási intézmény a forradalomra emlékezés részeként döntött úgy, hogy október 21-én és 22-én a teátrum kínálatából választva ezt az összeállítást nézzék meg a diákok.

A színházat működtető Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. és a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola keretmegállapodásának köszönhetően immár közös rendezésében valósult meg a Táncfórum. A székelyudvarhelyi Udvarhely Néptáncműhely Kiáltó szó című előadása október 22-én hosszan tartó vastapssal és ünnepléssel ért véget. Kós Károly előtt tisztelgett az előadás a kisebbségi létbe került erdélyi magyarság helyzetét előtérbe helyezve az energikus tánc, a népzene, a történetet segítő látványos és hatásos koreográfia segítségével.

A leghűségesebb város teátrumában a rendhagyó színházi klubban a táncelőadás után Márai Sándorról tartottak beszélgetést. Pataki András az intézményt működtető cég ügyvezetője, a színház igazgató-főrendezője köszöntőjében elmondta: Márai Sándor azon kevés emberek egyike, aki 1956 előtt és után sem kompromittálódott, nem árult el másokat, s szakmai, minőségi, erkölcsi mércéjével követendő példát nyújt ma is a magyar és az egyetemes irodalomban. Gondolatai, írásai a hazáról, helyünkről a világban a jelenben ugyanúgy igazak. Ő képviselte a vészterhes időkben a belső lelki emigrációt, s amire nemet mondott, azt meg is tagadta.

Az esten Molnár Anikó színművész mondta el Márai Sándor Halotti beszéd című versét, mely a legerősebb módon szól az emigrációba kényszerült író gondolatairól magyarságról, anyanyelvről, hazáról.

Ezután Ács Tamás és Papp Attila idézte meg a másik legnépszerűbb, talán legtöbbször idézett költeményét Márainak a Mennyből az angyalt.  Az 1956-os forradalom emlékének legszimbolikusabb verse része A magány változatai előadásnak. Erről is beszélt a két színművész. Mindegyikükben mélyen él a 2016-ban a Magyar Művészeti Akadémia felkérésére született összeállítás. Azóta már nemcsak Budapesten, Sopronban mutatták be a produkciót, hanem Vászolyban, Bécsben, a Vajdaságban, Marosvásárhelyen, Tusnádfürdőn is, s most több mint kétezer diáknak játszották az elmúlt napokban a Petőfi Színházban.

Katona Imre szerkesztő-rendező összesen 24 könyvet olvasott el a két írótól. Így hoztak létre Márai Sándor és Hamvas Béla között egyfajta képzelt dialógust a művekből, naplórészletekből és tanulmányokból. Ezekben a két alkotó meglátásai összecsapnak a forradalomról, a külső és belső emigrációról, arról, mire lehet és kell nemet mondani az életben.

A színművészek számára mai napig tartogatnak újdonságokat a szövegek, bármennyiszer is mondják el azokat. Mert ahogy megfogalmazták: mindkét író olyan mélységgel, sűrítménnyel, esszenciával, filozófiával írta meg gondolatait történelmi helyzetekről, rendszerekről, igazságról, hazugságról, irodalomról, hazáról, hogy az állandóan hat rájuk és úgy vették észre, a közönségre is mindig másképp, más érzelmeket felkavarva, előtérbe hozva. Legyen szó Bécsről, az ott élő honfitársainkról vagy a vajdasági, illetve erdélyi magyarokról.

Ács Tamás és Papp Attila október 23-án a városi ünnepen is fellép, csakúgy mint az Udvarhely Néptáncműhely.