Hírek - 2019. szeptember 22.Progress: Zsűriszemmel az első nap

A Progress Sopron fesztivál zsűrijében Regős János rendező, Gennagyij Bogdanov színész, rendező és Lőkös Ildikó dramaturg foglal helyet. Az első nap versenyprodukciója A mostohalány volt a prágai Divadlo Máj társulatának előadásában. A szakmai beszélgetésen alapos elemzést hallhatott a csoport az előadásukról, a színészi teljesítményekről.
Fotók az előadásból: Pomezanski György


Regős János azzal kezdte, hogy egy fesztivált megnyitni első fellépőként nagyon nehéz és felelősségteljes feladat bármelyik társulat számára. A prágaiak helytálltak, erős, hatásos színházi élményt adtak ebben a cseppet sem könnyű helyzetben, s ez belsőleg, lelkileg is nagy energiákat mozgatott meg a színpadon. 

Lőkös Ildikó a csoportnak szóló gratulációját azzal támasztotta alá, megrendülve, meghatódva, néha nevetve kapott igazi színházi élményt a szereplőktől. Kiemelte, hogy míves irodalmi szöveggel, bátran dolgozott a csapat, bevállalva még azt is, hogy ehhez a nem könnyű történethez keres, vár, választ magának nézőket, s ez nehéz küldetés. Kitűnően használták a tereket, az eszközöket, a látványvilág nem az olcsóságra való törekvést helyezte előtérbe, az alternatív világgal sem tűnt ellentétesnek. Hitelesnek tartotta a színészi játékot, a hangokat, az egymásra figyelést. A produkció nagy értékének tartja, hogy sok generáció lépett színpadra, s ez hozzátett az előadáshoz.

Gennagyij Bogdanov, a zsűri elnöke részleteiben elemezte a látottakat. Hangsúlyozta, minden előadást, játékot szükséges megfelelő formába önteni. Ebben darabban, rendezői felfogásban az egyik ilyen elem a kórus alkalmazása volt. Kifejtette, jó és hatásos éneklés zajlott a színpadon, ezt remek érzékkel használták az alkotók. Ám, szerinte, ha ilyen formát választ a társulat, akkor ezt az eszközt az egész történeten keresztül tovább lehet vinni, hiszen a kórus is szereplő, nemcsak hangulati elem, játszhat tovább. Nagyon jónak tartotta a darab jelmezvilágát, s az is pozitívan hatott rá, úgy érezte: a ruhák is játszanak, az öltözékek emelték a színészi teljesítményeket, utakat. Éltek a szemek, ez is nagyon elnyerte a tetszését. A főszereplő játékára külön kitért, mert kicsit monotonnak érezte a szerepépítkezését. Azt látta, sok élmény éri a lányt, de a karaktere eközben nem változott kellően érzékelhetően, fajsúlyosan a történethez, a cselekményhez viszonyítva. Az egyenletes folyamatot, a bázispontok lelki kijelölését hiányolta, mert szerinte ez a titka a drámának: a választás elé kerülés.

Összességében a zsűri tagjai gratulálták a prágai csoportnak, és megköszönték a színházi élményt.  

(V.R)    


VILLÁMKRITIKA

A mostohalány
Társulat: Divadlo Máj (Prága, Csehország)
Rendező: Jaroslav Kodes


Mi marad egy színházi előadásból, ha a befogadók és az alkotók nem beszélnek közös nyelvet? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, miközben néztem a Divadlo Máj cseh nyelvű előadását.

Ilyen elemek a nyelven kívül: a történet, a színházi formanyelv, díszlet, jelmezek, rekvizítumok. Ezek olyan univerzális elemei a színháznak, melyek nyelvtől és kultúrától függetlenül valamilyen jelentéssel ruházódnak fel, amikor színházi térbe kerülnek.

A történet általános emberi erényekről és gyengeségekről szól: szerelemről, felelősségről, irigységről, féltésről, gyarlóságról. A cselekmény központi karaktere Jenufa, egy fogadott gyermek. Az ő sorsán keresztül nyerünk betekintést egy ember, egy család, és egy falu életébe. Jenufa iránt mindkét mostohatestvére, Laco és Stevo is érdeklődik, azonban míg Stevo csak külsőleg vonzódik a valóban gyönyörű Jenufához, addig Laco őszintén szereti őt. Jenufa ennek ellenére Stevo érzelmeit viszonozza, ezért Laco féltékenységében sebet ejt Jenufa arcán, hogy bizonyítsa, testvére csak szépsége miatt szereti Jenufát. Stevo ennek hatására valóban elfordul Jenufától, de ekkorra már Jenufa terhes Stevotól. Jenufa édesanyja, hogy megóvja lánya becsületét, a gyermeket a fagyos tóba dobja, és ezt mondja lányának, hogy a gyermek halva született. Laco és Jenufa összeházasodnak, ám amikor kitavaszodik, megtalálják a gyermek holttestét. Az édesanya bevallja bűnét azelőtt, hogy lányára terelődne a gyanú. A falu azonban Jenufától is elfordul, ezért Lacoval elhagyják azt.

A színházi formanyelv a falusi színjátszás hagyományait juttathatja eszünkbe. A színészi játékra jellemző a kitett, színpadias, deklamáló jelleg. A dramaturgia egy sémára épül: egy-egy dinamikusabb tömegjelenet után következik egy-egy egyéni vagy páros, intimebb jelenet. A tömegjelenetek javarészt zenés blokkok formájában teremtődnek meg: egy hegedűvel és egy harántfuvolával igazi falusias dallamvilágot teremtenek. Az ilyen típusú előadások elengedhetetlen eleme a zene, amely mintegy sűrítve ráerősít a történet témájára, hangulatára. A cseh népdalvilág motívumai következetesen voltak végigvezetve az előadáson, mindenhol megtámogatták az előtte lévő prózai jelenetet, egyedül az utolsó, az előadás záródala volt rossz választás szerintem: a könnyed hangulatú dal teljesen ellentételezte Jenufa és Laco tragédiáját, hogy el kell hagyniuk otthonuk.

A bevezetésben feltettem magamnak egy kérdést: vannak-e eszközei a színháznak a beszélt nyelven kívül, hogy kapcsolatot teremtsen az emberek között? A válasz egyértelműen igen, és ezt A mostohalány című előadás is igazolta.

/Hornok Máté/

VILLÁMINTERJÚ

Már javában zajlik a hazai és alternatív színjátszók legrangosabb nemzetközi fesztiválja, a Progress Sopron. A rendezvényt koncertek és már nagy sikerrel debütált profi előadások kísérik. A fesztivál versenyprogramja a prágai Divadlo Máj társulatával indult, akik Gabriela Preissova drámáját: A mostohalányt mutatták be. A címszerepben Eliska Weigrichtovát láthattuk, akit rögtön az előadás után – mintegy szusszanásként – fel is kértünk egy villáminterjúra, hogy egy kicsit megérezhessük, ki rejtőzik a szerep mögött…

Mint megtudtuk, Eliska mindig is kacérkodott a színészkedéssel, így a prágai Divadlo Máj társulatban igazi otthonra lelt, mégpedig több értelemben is, hiszen az előadásban szereplő Kostelnicka karaktere valójában Eliska édesanyja.

„Nagyon sokat tanulok minden darabból, ennél viszont különösen sok újdonságot fedezhettem fel, ráadásul speciális helyzet, amikor az édesanyámmal játszhatok. Ez az előadás a vele való kapcsolatomat gyakorlatilag tovább mélyítette. Közösen tanultunk a folyamatból, egyébként a hétköznapokban is „megyek utána”, hiszen jelenleg az ő virágüzletében dolgozom. Itt Sopronban nagyon jó volt, hogy a közönséget közel érezhettük hozzánk, így sokkal jobban működhet a kémia a játszók és a közönség között. Tudtam, hogy a közönség java nem érti, amit mondunk, így próbáltam még jobban „jelen lenni” a színpadon. Jó érzés volt, hogy szinte éreztem a nézők erejét."

Elsika huszonegyéves, és a színészeten kívül nagyon sok minden foglalkoztatja, de még nem tudja, hogy a művészeten kívül mi mellett köteleződik el. Amikor arra kértük, emeljen ki valami számára fontos dolgot, ami bármi lehet kivéve a „művészetek”, így felelt:" A jókedv és a szeretet, ezek mind a szívem ügyei."

/Szabó Eszter/
 

Regős János
Lőkös Ildikó
Gennagyij Bogdanov