Gyarmathy Ágnes a magyar színházi és filmes világ nemzetközileg is jegyzett  Munkácsy-díjas tervezője, aki sokáig egyetemen tanította a mesterséget. Díszlet-és jelmeztervezőként bemutatóinak a száma meghaladja az ötszázat.  Dolgozott külföldön teátrumokban, filmekben. Amikor leültünk beszélgetni, épp a születésnapján köszöntötték kollégái Sopronban. Ekkor kérdeztük pályafutásának mérföldköveiről.

- Sok állomás jött az életembe mindig, alig akad olyan színház, ahol ne dolgoztam volna az országban, s mindenütt tanultam valamit. Külföldön is rengeteget dolgozhattam, filmezhettem, nagy színházi gigaprodukciókban vehettem részt. Nemrég például Szentpétervárott a Kánkán nagyoperetthez 190 ruhát terveztem. Aminek örülök, általában rendhagyó, különleges, nem kommersz előadásokba hívtak és ezek a közönség emlékezetében maradandóbbak, akárcsak az alkotókéban - mondta Gyarmathy Ágnes, akinek élete első filmes jelmeztervezői munkája volt a Mephisto. Ekkor nagyon sokat tanult az egész filmes csapat tagjaként.

- Forgattam ezután vagy húsz filmet külföldön. A Mephisto mellett két nagy kedvencem akad ezek közül. Olaszországban készült Az operaház fantomja, nálunk nem vetítették. Ezt Dario Argento rendezte és egy gyönyörű barlangban zajlottak a felvételek. Cseppkövek, távolságok, kis tavak, zuhatagok, színek, fények, árnyalatok, olyan látványt nyújtott mindez, hogy az egész filmet különleges atmoszférájú világba vitte el. Nagyon szerettem Alberto Negrinnel a Perlasca című alkotást, vele egy nagyon mély művészi barátság alakult ki a köztünk - hangsúlyozta a színházi szakember, hozzáfűzve: a filmvásznon minden megmarad. Egy nem igaz tekintet, egy ruha rossz hajtása, anyag csillogása. Egy apróság nagynak látszik, s ez befolyásolhatja a végeredményt. Színházakban az itt és most teremtő művészi hatása mellett akad távolság a nézőtér és a színpad között, ez némi könnyebbséget adhat a tervezőknek.

Gyarmathy Ágnesnek pályafutása alatt egy darab volt, amellyel szeretett volna találkozni: a Bánk bán opera és ez megadatott neki két éve Debrecenben. 

- Boldog voltam! Végre rám talált a mű, igazi kihívást adott. Olyan látványt tervezni, hogy az történelmileg helyes legyen, de ne maradjon muzeális, poros, nem köszön vissza egy-egy ötletem benne, nem ismétlem magam. Ültem egy forgatáson a fővárosban és láttam magam mellett egy kidőlt fát gyökerestől felfelé. Néztem, néztem. Azt láttam benne, minden építészeti forma ott rejlik a gyökerekben. Olyan díszletet terveztem, amelyben a meglévő hagyományokat úgy használjuk, mintha azt egy fa gyökere fogná körbe - emlékezett vissza erre a munkájára.

Sopron és a színház nem ismeretlen Gyarmathy Ágnesnek, hiszen Huszti Péterék idejében többször dolgozott a leghűségesebb város teátrumában. Különösen szerette a La Mancha lovagja produkciót. Azokat a munkákat kedveli, ha az alkotókkal együtt kell kitalálni egy-egy előadás díszlet-és jelmezvilágát, amikor "ugyanarra a rugóra" járnak az agyak, mindenki bele tudja tenni a maga elképzeléseit a darab színpadra állításához. Ezért mondott igent Pataki András meghívására, akivel először Farkas Tamás színművészbarátjának köszönhetően ismerkedett meg. Egyre többet beszélgettek színházról, kultúráról, előadásokról, művekről, irodalomról, s azt vették észre, hasonlóan gondolkodnak ebben a közegben értékekben, színházi ízlésvilág tekintetében.

- András meghívott A gyertyák csonkig égnek előadásra és szeretett volna itt egy nagyobb munkát adni, csak nem tudta, belefér-e ez a naptáramba. Mikor meghallottam, a Peer Gynt lenne és elmondta rendezői elképzeléseit, azonnal átnéztem a noteszt, hogyan férne ez bele nekem. Soha nem terveztem Ibsennek ehhez a fantasztikus művéhez sem díszletet, sem jelmezt, Megragadott a rendezői színpadi értelmezés. Egy nagyon nehéz műről beszélünk, amit könnyű elrontani, sok csapdát hordoz az alkotóknak, ha a rendezőnek nincs egy olyan világos víziója erről, amely segíti a nézőt a színésszel együttmenni ezen a történeten. Andrással úgy beszéltük meg, kortalan lesz a darab jelmezvilága. Bármelyik korban ki és bemehetnek a színészek, akiknek személyiségükkel kell a különböző karaktereket életre kelteni. A jelmezek segíthetnek abban, a néző ne tévedjen el egy vízióban, a szereplők végig tudják őket vinni a történeten. Ez azért is fontos, mert egy-egy színész több szerepben feltűnik, a figurák egyéniség-és személyiség változásait tükrözik a ruhák - avatott be a munkafolyamatokba Gyarmathy Ágnes, aki arra kérdésre, mi alapján dönt, hol vállal el faladatot, azt válaszolta: mindig a kihívás, a darab és a rendező személye motiválja. Fontos számára a társulat, ugyanakkor az, hogy a körülmények esetleg nem ideálisak, nem olyan a színpad mérete, vagy a technikai feltételek nem adottak a nagy álmokhoz, az elmondása szerint nem foglalkoztatja.

- Mindenre lehet találni megoldást, csak jó energiák találkozzanak egy jó célért. Ez itt Sopronban adott - mondta.