Pataki András, a  játszóhelyet működtető Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetője a sajtó képviselőnek elmondta: régóta tervezték ennek a műnek a bemutatását, s most kapcsolódva a Páneurópai Piknik 30. évfordulójához, a magyar demokrácia ünnepéhez, több gondolatot is felvet ez a történet. Az ügyvezető szerint nem szabad, hogy feledésbe merüljenek vészkorszakok. A történelmi mementók cselekvésre késztessék a jövő generációját, megmaradjon bennük az a védekezési ösztön, amely az egymásért való kiállásról szól, hogy az ember ember maradhasson, s őrizze értékeit. A Valahol Európában film alapötletét és forgatókönyvét a Sopronban is diákoskodó Sztehlo Gábor lelkész élete adta. Az ő tiszteletére megemlékezést tartanak a bemutató előtt a barlangszínházban.

Az előadás rendezője Halasi Imre a legfontosabbnak azt tartja, hogy amiről szól, amiről beszél a mű, az soha többet ne ismétlődhessen meg. Háborúk ma is zajlanak, több helyen a világban, látni, mivel jár mindez. A békét őrizni kell mindenáron, ez az egyik legnagyobb felelőssége az embernek. Mert az ember jelenti önmagára a legnagyobb veszélyt ma is. Ez a történet pedig megmutatja, hogy az elborzasztó körülmények között azonban mégis ott csilloghat egy reménysugár és ez összefüggésbe hozható a művészettel.

Szélyes Andrea, az előadás jelmeztervezője arról beszélt, hogy a rendező kérésére fekete-fehér színvilágú, filmes hatást kiváltó, nem korhű ruhák készültek. Kiemelte, hogy a soproni Doborjáni Ferenc oktatási intézményben a gyerekek Valkó Gabriella tanár vezetésével anyagokat szőttek számukra, több színész ruhája ebből készült.

A produkció koreográfusa Gyenes Ildikó hangsúlyozta, hogy gyermekekkel dolgozni hálás, de nehéz feladat. Még nem fejlődött ki a testtudatuk, koordinációs problémák is tapasztalhatók náluk mozgás közben, s kevés tapasztalattal rendelkeznek az életben. Ezért katonás fegyelemmel gyakoroltak a próbákon, hogy mindenki pontosan énekeljen, táncoljon. Szerinte sokat tanultak a fiatalok így az egymásért való felelősségről, figyelemről, fegyelemről. A darabban sokfajta stílusból állnak össze a koreográfiák, alkalmazkodva a hangulatokhoz, dalokhoz, rendezői képekhez, ő zenei dramaturgiának nevezné a számokhoz kitalált mozgásformákat.

A szereplők közül Savanyu Gergely, aki az egyik negatív karaktert, az Egyenruhást formálja meg, úgy fogalmazott: azért nehéz egy színésznek ilyen szerepet megformálnia ebben az előadásban, mert a néző nem tud, nem akar azonosulni a figura igazságaival, miközben neki a hiteles alakításhoz pont ezt kell megtalálnia. Ő az Egyenruhás céljaként azt látta: akadnak olyan emberek, akik valamilyen magasztos cél érdekében hisznek valamiben - miközben az emberileg és erkölcsileg egyáltalán nem elfogadható. A gyerekkel azért sem tartott szoros kapcsolatot a próbák alatt, kerülte a velük való találkozást, hogy a színpadon úgy tekintsenek rá, amiképp azt a szerepe megkívánta.

Ficsúrként Papp Attila lép színpadra. Ő viszont sokat volt együtt a fiatalokkal, hiszen a darabban közéjük tartozik. Eddig még egyáltalán nem dolgozott együtt ennyi gyermekkel és nagyon jól érezte magát közöttük. Hozzáfűzte: Ficsúr első látszatra egy vagány, nagyszájú szereplő, de azért a darab közben kiderül, mennyi sérülést hordoz, s ezért is aggatta magára ezeket a viselkedési páncélokat.    
 
Vastag Tamás tavaly az Aidában hadvezért alakított, ebben az előadásban pedig ő Hosszú, a gyermekcsapat vezetője. Érdekes utazásnak tartja a mostani szerepét, mert míg az Aidában egy érett vezetőt formálhatott meg, addig a Valahol Európában musicalben szakaszosan kell ezt a jellemfejlődési utat bejárnia. Hosszú ebben a történetben eleinte nem bízik senkiben - vélhetően azért, mert nem kapott elég szeretet addig az életében - s ezért, hogy magát is megvédje, meg a többieket, a csapat élére áll. S, ahogy változik benne a bizalomhoz vezető út, ő is úgy változik belsőleg. 

Kisfaludy Zsófia formája meg Suhancot, aki személyes tragédiája után fiú ruhában igyekszik túlélni a borzalmakat, miközben a lelke örökre sérült marad. Ő áll egy csapat élére, védi, óvja őket, akár egy anyatigris. Mint mondta: életre szóló élményt jelentett számára a gyermekkel együtt próbálni, nagyon megszerette a csapatot, s hihetetlen büszke rájuk. Még nem játszott ennyi gyerekkel együtt, s soha sem alakított fiút a színpadon. Meg kellett találnia azt a mozgásvilágot, testtartást, amitől ez hitelessé válik. A csodálatos dalok pedig nagyon közel állnak a szívéhez. Ő az egész munkafolyamat alatt nagyon sokat tanult magából, s ezért is marad számára örök emlék ez az előadás.   

A főszerepet, Simon Pétert Mikó István játssza. Természetesen, látta a remek filmet, többször is, s benne kitűnő kollégáját, Harkányi Endrét gyerekként, aki akkor tulajdonképpen háborús árvaként szinte önmagát alakította a kamera előtt. Szerinte a központi üzenete ennek az előadásnak legfőképp a szeretet, ami nem érhet véget soha. Tenni is kell érte. Kitért arra is, hogy összekötő kapocs az életéhez ez a mű abból a szempontból is, hogy a zeneszerzővel, Dés Lászlóval ugyanabba az általános iskolába jártak, ahonnan mindketten a zene szeretetével gazdagabban indulhattak el az életbe, s a dalok, a muzsika a mai napig megtartó erőként kíséri őket. Mindemellett a rendezővel, Halasi Imrével pedig a gimnáziumban voltak iskolatársak. Így az előadás, ez a darab ilyen találkozásokat is hozott számára.

A musicalben összesen 31 gyermek lép színpadra. Dupla szereposztásban látható Kuksiként Szokodi Roland/Szilágyi Dávid, Szeplősként Ella Márk/Csiszér András, Sutyiként Scheer Félix Dominik/Varga Tamás Róbert, Csóróként Hegedűs Csanád/Boda Bálint, Professzorként Keserű Botond/Hegedűs Levente, Pötyiként Nagy Tina/Aranyos Boróka. Ők is nagy lelkesedéssel beszéltek az előadáshoz kapcsolódó élményeikről, kedvenc dalaikról, jelenteikről. Olyan elszántak a sikeres próbák után, többen közülük szívesen lennének később színészek.